Aki éjfél körül írja a blogját, könnyen eltévedhet a hónapok között. Szóval az augusztusra még kicsit várni kell, mert ma még csak július 31. van, de nem is ez a lényeg.
Ma megint megvolt a 14 szoba, sőt a 14. már egy megjegyezhetetlen nevű vietnami "játékostól" származott át hozzám.
Sorban mondanak fel az emberkék, így a holnap-holnaputáni szabadnapjaim biztosnak tűnnek, de a vasárnapra kért könnyítéssel nem igazán mentem semmire sem. Susiéknak aznap lesz idejük velem kicsit kikapcsolódni, így legalább azt kértem, hogy a lehető legkevesebb szobát kapjam, hogy mielőbb leléphessek. Valószínű, így a minigolfos Sommerfest is kimarad, de azt majd jövőre beiktatjuk!
Ma délután, ha kipihentem magam, egy biciklitúrát terveztem, még kinézem a térképen, hogy merre is induljak.
Annyira elfáradtam a mai munkában, hogy a Mollstrassehoz érve egy oszlopnak támaszkodva vártam a zöldre (Ampelmännchen!!), minden porcikám remegett. Na most aztán jól esne egy masszázs!
Az S-Bahn-on olyan ijesztő kalandom volt ma! Megvettem a hazafelé vonatjegyet, és a Friedrichstrasse-tól jöttem haza az S25-tel, így hosszú utazásnak indult. Persze elszundítottam. Most már tudom, h miért ülnek le az emberek a hármas üléseknél mindig a szélsőkre először! Akinek középen marad hely, és elalszik, óhatatlanul rádől álmában valamelyik szomszédra. Velem is megesett ma, előbb még egy hatalmas német nő ült mellettem, és amikor legközelebb kinyitottam a szememet, egy idősebb néger úr. Gondolom, mondanom sem kell, hogy hogy meglepődtem. Majdnem leszálltam kettővel előbb, mint akartam... Persze Tegeltől már nem mertem elaludni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése