2013. júl. 30.

Schreibfaul sein ...

Na a nagy szabadságban úgy elhanyagoltam a blogomat, mint a fene! Persze nem azért, mert unatkoztam, ez már szent!

A pénteki Dali-kiállítás nagyon tetszett, szombaton pedig várt az Ostsee.



Warnemünde csudiszép, a tenger hűs és selymes. Na meg persze sós. Még döglött medúzát is tapintottam!

Lefotóztam a zöld-fehér és a piros-fehér világító tornyokat, valamint a régi tornyot kissé beljebb, a sétánynál.

Petiéknek egy kis parkról készíttettem pár képet, nekem nagyon tetszett az elrendezése.

Az utazás kimerítő volt, a DB nem ismeri a légkondit, kint 35 fok, bent kb ugyanannyi. A meckern szó jelentését csodálatosan megtapasztalhattam a strandon, de én csak halkan kacarásztam rajta. A nyafogó fiút ugyanis NEMNEKEMKELLETTHAZAVINNI!!!

Sidiki, a guineai kollégám elkísért, így végre nem egyedül kellett nekivágni a kalandozásnak. Nagyon érdekes volt kicsit belepillanthatni az afrikaiak életébe itt Európában. Hmm, mennyi mindent másképp élnek meg mint mi! Valóban tanulságos út volt.

Vasárnap aztán talán nem is csoda, h egy porcikám sem kívánta a munkát, így a rám váró 17 szoba, reggel még a LEHETETLEN kategóriában volt. Persze délutánra sikerült a végükre járni, de extrém erőfeszítésbe került - kivételesen - részemről.


2013. júl. 25.

Ééés kitört a háromnapos szabadság!

Végre kis szusszanás!
Na nem, mintha halálra dolgoztam volna magam, a napi 14-18 szoba nem fárasztja le a legértékesebb részemet, a fejemet, de fizikailag azért az én koromban... Persze ez nem nyafogás akart lenni, mert nem kapkodok, csak nyugisan mindent, a magam tempójában, úgy kényelmesen, és minden csekkolás alkalmával meghallhatom a Schööön! Und soo schnell? Hmm! mondatokat. Na, eléggé hízok ám a büszkeségtől! (A valóságban a súlyom nem fölfelé, hanem lefelé változik, de legalább így jobban bírom a strapát.)
Ma reggel aztán alaposan kialudtam magam, ami tegnapra nem sikerült, talán a telihold miatt, az elmaradhatatlan válaszokat megírtam az időközben bejött SMS-ekre, aztán go pince. Hmm, Ulli már be is indította a mosógépet, így kb 40 perc volt csak hátra az első adagnak. Ugye elég régen sikerült a ruháimat rendbeszedni, és kb elfogytak a melegben felvehető példányok, a vastag rucihoz meg a fenének van kedve a kb 30 fokban. Igen, itt is jó idő van, de azért a 34 talán kimarad. Na EZÉRT kell északon tölteni a nyarat annak, aki nem bírja a hőséget!
Szóval a mosás ment nélkülem is, így egy kis kényeztetés jöhetett. Végre nem reggeli tusolás, hanem a tegnap begyűjtött relax-fürdősó és egy kád meleg víz várt. Kiáztattam magam, és hangosan kacagtam, h most aztán, a sok súrolásnak-munkának hála olyan vékony lett az ujjvégeimen a bőr, h már 10 perc ázás után olyan ráncos lett mind, mint egy 100 éves vénemberé. Na ezt évközben egyik termálvizes fürcsiben sem tudtam überelni!. Pedig naponta többször ápolom az ujjacskáimat a Bala-féle mindenttudó kézkrémmel!
A teregetés helyett a szárítóval játszhattam. Basszus! Ez valami nagyon jóó cucc! Ha nem bénázod el a hőfok beállítását, 2 órán belül megszárítva veheted kis a gönceidet a gépből, és nem kell az időjárástól függni szárítás-téren. Persze komoly terveimben nem szerepel még az otthonra való begyűjtése. MÉG! Lehet, h később meggondolom magam.
Tegnap aztán eléggé belehúzhattam a munkába. Volt egy vendég, aki 14:00 órakor akart távozni. Vgayis nem annyira akart, mert úgy bő 20 perc várakozás után bekopogtam, és a Noch 5 Minuten! - kedvenc mondatom!! - elmormolása után mászott csak elő a fészkéből. Húúú, h micsoda mocskot hagyott maga után! Úgy kb nyakig ért a szemét, a függöny lógott, két izzó nem ment a fürdőben, és bevallom, a maréknyi baksis sem tett boldoggá az asztalon, mikor konstatáltam, h a kb fél háromra megbeszélt napozós talimat akár másfél órával is el kell tolnom. Persze eléggé szép lett a szoba a munkám végeztével, és a 3 közlekedési eszköz gyors csatlakozásaival hipp-hopp a napozóhelyen is voltam. Még volt értelme a dolognak, mert még sütött a nap. Ullinak persze este nem is tűnt fel, h iszonyú barna lennék! Na még nem néger, de már kb "csákvári" színem van, ma gyűjtök hozzá még egy kis barnaságot.
Visszatérve a mai napomhoz, a mosás közbeni kényeztetés nem ért véget a fürdővel, beiktattam egy pedikürt, végre újból színesek a körmőkéim.
Ahogy nézem, még kell szandál nélkül is napoztatni a tappancsokat, a pántok csíkjai eléggé meglátszanak.
Aztán főztem is egy paprikás krumplit. A hazai íz kicsit tovább segített a pihiben, és hozzá olvashattam a könyvemet. Magyarul már szerettem volna Ken Follettől az Évszázad trilógia köteteit a kezembe kaparintani, de aztán eldolgoztam az időt, meg a könyvek árát is eléggé "visszataszító"-nak találta a pénztárcám, arra meg lusta voltam, h elektronikusan begyűjtsem. Tudtam, h tanév közben ilyet nem szabad a kezembe venni, mert napokig olyankor nem lehet kivonulni a valóságos világból. És egy ILYEN könyvet letenni?? Lehetetlen! Na németül a szókincs miatt, mármint a hiányzó szókincs miatt kissé lassabban megy, de többször visszaolvasva a lényegesebb részeket nagyon élvezetes olvasmányt kaptam a kezembe!

Hopp az órámra pillantva lassan felöltözök, a pompás türkizkék bikinimet valami utcai viseletre cserélem, és irány a csavargás. Konéval, az afrikai kollégával ma közös sétát terveztünk, kicsi városnézéssel, meg utána a Dali kiállítást akarom beiktatni. Ugye azért van az embernek szabadnapja egy ilyen fantasztikus városban, h kiélvezze a nagyváros csodáit!
Ja tegnap levásároltam a H&M utalványomat, és egy csodálatos sállal lettem gazdagabb. Hmm, hét nyelven beszél, olyan mint egy virágos rét, és minden négyzetcentimétere nagyon tetszik!

2013. júl. 23.

Napsütés, hurrrá!

Na pár napja igencsak elbújtam, mondhatnám, de valójában inkább rabszolgáztam. Napi 16-19 szoba kiveszi az ember erejét, estefelé már nincs sok kedve sem csavarogni, sem kirándulgatni, sőt még a blogot is a fenébe kívánja.
Ma végre megint rövid napos lehettem, és az itthoni teendők sem nyomasztanak. (Nem, mintha sokat kellene tennem itt a lakásban...)
A hétvége-horror után tegnap és ma végre kicsit rövidebb napok köszöntöttek be. Ez több okból is így van, a hétvégén sokan elutaztak a szállóból, és az ő szobáikat kitakarítani valóságos kihívás, a hét elején viszont maradnak a vendégek, és egy lakott szoba kevesebb fizikai erőkifejtést igényel, főképp, h a vendégcuccokat nem szabad tapogatni. Szerencsére!
Na persze Mónikáról sem szabad elfelejtkezni, mellém osztották be betanulni, mondván, az én szobáim mindig olyan szépek. Na vele aztán dupla olyan gyorsak lettünk! Hmm, igyekszem nem elfelejteni semmit, de háát aki ismer, tudja, h ez azért elég necces tud lenni. Még szerencse, h a szállodaiparban nem sok mindent bíznak a véletlenre, a szobalány után még mindig ott a Hausdame, valami főnökféle, aki lecsekkolja, h minden rendben van-e, és ha valami kimaradt, szól, vagy egyszerűen megcsinálja maga. Na az ásványvíz a minibárből, a kevergető pálcikák a nescafé mellől, nem mindig találnak a helyükre általam, de Manuela, Marina vagy Tina már ismeri a gyengéimet. A portörléssel, a tükörfényesítéssel, az ágyak katalógus-szerinti kinézetével viszont nem szokott gond lenni, most már azt is megjegyeztem, h milyen típusú szobába milyen és mennyi ágynemű/törölizé kell.
A csajok külön kedveznek, mikor a beosztás készítik reggel, h lehetőleg csak egy emeleten legyenek a szobáim, ne kelljen két emelet között cikázni, lehetőleg sok lakott szoba jusson, minél kevesebb elutazós, h kevesebbet kelljen dolgoznom. Pedig nem is kértem, én csak igyekszem minden munkát a lehető legszebben és közben mosolyogva, a vendégekkel lehetőleg angolul társalogva megoldani.
Ja, angol? Igen! IMÁDOOM! Az időpontokat, h mikor térhetek vissza a szobába, v az egyéni igényeket rendre angolul egyeztetem a tisztelt vendégsereggel, és olyan jó érzés, h én nem csak úgy állok ottan, mint a Bálámnak az ő szamara, meg mint a német kollégáim nagy része, hanem van kicsi angolos jártasságom, és szót értek akár az indiaiakkal is. Hmm, nagyon boldog lennék, ha ezt az érzést sok-sok tanítványom megtapasztalhatná, h valójában nem nekem tanulják azt a "fránya" németet, hanem maguknak, a maguk örömére.Persze itt bármi megtanulhatóról is lehet szó.
Tegnap először, ma másodszor jutottam el a Tiergarten-be napozni.A Brandenburger Tor-nál szálltam ki, onnan buszoztam tovább. Nagyon szeretem ezt a képet:

A Tiergarten az egy hatalmas park, erdővel, sétautakkal, állatkerttel, pár követséggel, patakkal, csatornával, rengeteg réttel. Több réten lehet napozó emberekbe botlani, így már tavaly sokszor játszottam a gondolattal, h munka után oda megyek először, és csak azután irány Heiligensee, a jelenlegi lakhelyem. Akkor még nem voltam annyira rutinos közlekedő, a buszokkal igen bátortalanul bántam, de idén már bármilyen eszközzel lazán bárhova eljutok. Ennyivel magabiztosabb lettem, és már nem tévedek el, ha nincs látótávolságban az S-Bahn megálló. Hehehe!
Tegnap ugyan elég uncsi volt egyedül napozgatni, de ma egyik kollégámat elcsaltam, így fecsegve azért mégsem volt annyira nagy a forróság, és az unalom sem akart megölni. A héten még minden nap 26-27 fokot ígér az időjárás előrejelzés, így esélyes, h nem az utolsó barnulás volt a mai.
A holnapi, ebben a szériában utolsó munkanapom előtt elmormolok egy imát, h sok "Bleibe" és kevés "Abreise" Zimmer jusson holnap, h mielőbb végezhessek, h aztán jusson idő még a csavargásra is.
Ja a H&M utalványomat is be kellene váltani. Ugye a rendszeresen kitöltött német kérdőíveket a Meinungsstudie nevű közvélemény-kutató cég több mint 20 eurós jóváírással köszönte meg, így soppingolnom kell. Hmm, ha még szeretnék ruhaboltokban vásárolgatni! Na asszem egy kellemes nyári sál, vagy több bőséggel belefér a keretbe, és ezzel még örömet is szerzek magamnak! Nem is rossz terv!

2013. júl. 18.

Új útvonal

17. 07.
Lores, a kedves afrikai/kubai? kolléganőm egészen megrökönyödött, mikor elmondtam neki, h merre szoktam munkába járni. A BVG oldalon ezt a legegyszerűbb/legrövidebb utat találtam, és maradéktalanul elégedett is voltam vele mindaddig, míg a bernaui este óta kétszer át nem aludtam az átszállásokat, így eléggé elhúzódott az utazás. 2 átszállás meg a két séta elég húzós, ha az ember lánya napi rutinból és fáradtan indul neki.
Mától az S25-tel innen Schulzendorfból egyenesen a Potsdamer Platzig megyek, onnan 4 megálló az U2-vel, és máris a Spittelmarkton vagyok, ahonnan 5 perc a szálló. Hogy mi a jobb abban, h kevesebbet kell átszállni? Na nem lett rövidebb a menetidő, de mivel nem kell az átszállásokkal vacakolni, OLVASHATOK!! A vonatokon amúgy is az utasok jó 40 %-a vaskos könyvekkel vagy olyan elektronikus kütyükkel közlekedik, és olvasnak, olvasnak.

18. 07.
Ha utazás, akkor továbbra is maradok az "új" útvonalnál, valóban jó. Ma hazainduláskor a főnököm, szólt, h velem tartana. Általában kocsival jár, de ma - sok év után először - tömegközlekedett. Vicces volt, amikor a Potsdamer Platz-on én mutattam meg neki, hol kell átszállnia. :-)
Ma elhatároztam, h ha legközelebb korán végzek, a Dali kiállítást beiktatom a programba, egyszerűen nem bírok ellenállni, naponta látom a csalogató bejáratot, és már tavaly is csak egy hajszál választott el a meglátogatásától.

Délután aztán nekikezdtem a jövő nyár tervezgetésének, hisz a számtalan nyelviskola közül csak akad egy, ahol jövőre szerveznek nyelvtanfolyamot, amit én tarthatok, csak valahol megfelelően be kell mutatkoznom. A szobalány-ság nagyon tutti izmokat növeszt, de megerőltető munka, és valójában nem igazán nekem találták ki.

2013. júl. 15.

A "Görög"-nél voltunk

Délután, ahogy leírtam az előző bejegyzést, kimentem a teraszra Ulliékkal fecsegni. Elhatároztuk, h a hétvégén megnyitott görög éttermet vesszük célba, ahova szombaton nem kaptunk helyet, mert annyira teli volt. (Még szerencse, h én előre megfőztem a tervezett vasárnapi vacsit, és együtt ehettünk.)
Hosszas vita után abban maradtunk, h egy kocsival megyünk, a roller itthon marad. Még szerencse!
A "déli" vendéglátás ékköve, a Korfu étterem nagyon kedves szokása, h ouzoval fogadják a betérő vendéget. Függetlenül attól, h vezet-e még autót, vagy nem. Hmm. Mind a 3 kört sikerrel teljesítettük, legalábbis ennyit biztos sikerült teljesíteni. Ha jól számoltam. A vacsi kitűnő volt, a kiszolgálás az italokon kívül is pazar. Olyan jót dumáltunk közben, h igazán csak örülhetek, h nem mondtam le a kései vacsit a holnapi korán kelés miatt. Hmm, majd meglátjuk, hogyan bírom a kiképzést Frau Ziegenhorn "karmaiban".
Új szavakat is tanultam:
Kaliméra! Guten Morgen! Jó reggelt!
Kalispéra! Guten Abend! Jó estét!
Kalníchta! Gute Nacht! Jó éjszakát!
Yia sou! Hallo! Helló!
Ti kánis? Wie geht's? Hogy vagy?
Isse kalá? Geht es dir gut? Jól vagy?
Pináo. Ich habe Hunger. Éhes vagyok.
Dipsáo. Ich habe Durst. Szomjas vagyok.
Poli oréo. Sehr gut. Nagyon jól.
Efharistó. Danke. Köszönöm.
Yia lamas! Prost! Egészségünkre!
Ton Logariasmó. Die Rechnung. A számla.
Parakaló. Bitte. Kérem.
Antío! Auf Wiedersehen! Viszont látásra!

A "Yia mas!" kifejezést gyakoroltuk legtöbbet, remélem megjegyeztem! :-)

Második szabad nap

Itt a délután, és a mai szabad napom is eléggé aktívra sikeredett. holott itthoni punnyadást terveztem. Ulli tegnap azzal állt elő, hogy olyan szép lesz az idő, h érdemes lesz kihasználni. A heverészést persze nem gondoltam annyira komolyan, tehát könnyedén elcsábultam, a "nagyváros fényei" hatalmas vonzerővel csalogattak. Miután kialudtam magam, ez úgy fél nyolcra kb 3szor is megtörtént, felkeltem, megkávézkodtam, és a levelezésemet tekintettem át. Bala megintcsak elismerően füttyentene, hisz eléggé kerek szám látható az olvasatlan levelek mappa felett! 1330. :-( Valamennyit sikerült lefaragni belőle, egy online kérdőívet sikeresen legyűrtem, aztán nekiültem megtervezni a mai "portyázást". Ulli kb 100szor regélte, h a 100-as buszon a BVG fülhallgatós városnéző túrákat szervez. Tavaly valahogy nem sikerült a nyomára bukkannom, így kihagytam. Idén akkora elánnal vágtam neki a dolognak, h elhatároztam, ha "béna" vagyok az online keresésben, hát személyesen megkérdezem egy kirendeltségükön, elvileg ugyanazt a nyelvet beszéljük, csak sikerül benevezni egy ilyen útra. Na ilyen nem létezik, az a külön városnézősös buszokon élvezhető, de a tömegközlekedéssel sem jártam rosszul. De erre csak később derítettem fényt.
Persze nem is én lennék, ha egyenesen egy ilyen irodába indultam volna, az nem elég tudományos. Megnéztem, h merre van a 124-es busz megállója, és h milyen időközönként megy a menetrendje szerint, h a reggeli közel 1 km-es túráimat lekurtíthassam a jövőben. A megálló kipipálva, a menetrend a normál útviszonyoknak megfelelően az S-Bahnhoz hangolva, tehát főnyeremény lenne, de a Schulzendorfer Strasse sarkán lévő építkezés miatt a busz átlag 8-12 perces késéssel jár, tehát mégiscsak maradok a reggeli zarándoklatoknál. Nem fog megártani, legalább izmosodok!
Hmm, ha már buszlesen voltam, irány busszal Alt-Tegel, ahonnan az U6 járattal közelítettem meg a körbe-körbe járó Rng-Bahnt. Az S41 az óramutató jársával egyező, míg az S42 ellentétes irányban közlekedik.Ugyanazon az útvonalon. Jó gyakran, tehát megérné ezzel városnézni - gondoltam, igaza lehet Larsnak, aki ezt javasolta - de elment a kedvem időközben, pár megálló után, mert elég külvárosias helyeken voltak a megállók.
Westkreuz-nál abbahagytam a vonatozgatást, úgy döntöttem, irány a belváros. Átszálltam az S5-re, és először a Tiergarten-nél szálltam ki. Kicsi kerengés, és egy szabadtéri Gázlámpás-kiállítás megtekintése után visszaszálltam egy S-Bahnra, hogy a Bellevue kastélyhoz átlibbenjek.



 A gázlámpákat, ha mindet nem is, de a legtöbbet közelről is megnéztem, a budapestit külön lefotóztam, örültem neki nagyon! (Pedig nem is volt olyan különösen szép.)











Szóval a Bellevue kastély a német szövetségi köztársaság elnökének székhelye. Mikor el akartam sétálni előtte, h lefényképezzem, épp egy rendőr terelgette a fényképezőgépekkel felszerelt túrista-népet le a kivezető útról, mondván, h rögtön elkocsikázik itten a szövetségi köztársaság elnöke, bizonyos Joachim Gauck úr. Na, gondoltam, itt az alkalom, lesifotós még úgysem voltam, most nem menekül meg az az elnök, bekerül a berlini gyűjteményembe. Igazán kevés időt kellett csak várni, addig lefotóztam a kastélyt:

és integetve elhajtott előttünk az elnök. Hmm, kipipálva ő is!










Ugye városnézést terveztem, helyette holmi gázlámpákkal és fekete audikkal töltöttem az időt, hát ideje lesz a lovak közé csapni, gondoltam.
A 100-as busz épp a Bellevue előtt állt meg, hát felpattantam rá. Nagyon szeretek emeletes buszon fent utazni. Mondtam már? Most már én is tudom. Így legalább láthatom a buszmegállók tetejére, a madaraknak kidobált péksüteményeket. Na nem ez volt a fő attrakció, de asszem a mai buszozást mindenképp megismétlem, mégpedig kitérőkkel.Az állatkerttől egész az Alexig végigmentem a busszal, itt a lista, amiket érintőlegesen láthattam. A következő szabad napomon viszont a legérdekesebb helyeket kicsit alaposabban is meg fogom nézni.
Nehéz lett volna magyarul írni, így itt a listám, csak németül:
Breitscheidplatz - Alter Turm
Budapester Strasse
Potsdamer Platz
Konrad Adenauer Stiftung
Bootschaften
Großer Stern - Golden Else
Schloss Bellevue
Haus der Kulturen der Welt
Platz der Republik
Reichstag/Bundestag
Brandenburger Tor
Unter den Linden
Friedrichstrasse Humbold Universität und Staatsoper
Lustgarten
Dom/Museumsinsel/Marienkirche/Rotes Rathaus
Mára még a kedvencemet, a tévétornyot,

















a közelében álló Marienkirche-t lefotóztam,














aztán hazadöcögtem. A délutánt épp olvasgatásra találták ki, így hamarosan belevetem magam az épp aktuális Evelyn Sanders könyvbe: Schuld war nur die Badewanne. :-)

2013. júl. 12.

POTSDAM ♥

Olyan széép volt, és annyi helyre nem jutottam el, h még egy napot rá kell szánnom erre a nem is kis városra. A kedvencem, a BVG oldala, megmondta, h merre-hogyan jutok el a legegyszerűbben a Sanssouci parkba. Na hazafelé már egyszerűbb, de időben kicsit hosszabb úton jöttem.
A belvárosig a már megszokott séta-S-Bahn kombó helyett a busz-U6 változat tetszett meg. Még fecserészni is sikerült egy mamókával!



Aztán a Friedrichstrasse-nél átszálltam a Regionalbahnra. Kb 17 perc, és le is szállhattam. Valami csudi gyors, és persze értehtően bemondja a csajszi, h épp merre járunk.



















A kiegyszítő-jeggyel egész a parkig utazhattam. Persze Potsdamot is feltúrták, ha nem is a földikutyák, de mindenfelé építkezés miatt változik a buszok közlekedési rendje.












NEM VESZTEM EL!! Hurrá! Na azért nagy veszélyben sem voltam, de nagy biztonságérzetet adott a buksimban lévő nyelvtudás. Höhöhö!
A parknak rengeted bejárata van. Egy hölgy a buszon azt javasolta, h lent szálljak ki és gyalog menjek fel a Neues Palais-hoz. Hát így is tettem.

A 800 hektár valami iszonytató nagy! Úgy délután 4 körül már kidőltem, de addig sikerült lejárni a lábaimat vagy térdig! Először az Obelisk bejárat nyűgözött le. Alig akart elférni egy képen!

A park maga monumentális, változatos és lenyűgöző. A tizenegy-néhány palota és egyéb épület, mint pl malom, teaház, múzeum, mauzóleum stb valahol el kell hogy férjen! Az idő kellemesen borult volt, nem lógott a nyelvem a hőségtől, így ugyan kissé sötétebb képek sikeredtek, de kellemes volt a séta!
Megnéztem kívülről a Sanssouci kastélyt, a sort nem akartam kivárni, hogy bemenjek, mert a Kínai teaház és a Sárkányház volt az eredeti elképzelésem.  

 Aztán jöhetett a teaház,
majd az Orangerie, vezetéssel. 
Az Orangerie-kastély udvarában fűszerkert és illatos virágok egyvelege kényeztette a növényzetkedvelőket. 


Nagyon jóó volt, főleg, h II., azaz nagy Frigyes életébe leshettünk be kissé. A figura szenvedelmes építész, művészetkedvelő, zenész és nem mellékesen porosz király volt. Imádta az ásványokat, pl a malachitot, a borostyánt veszettül, így elég rendes gyűjteményt is hagyott ezekből hátra.Több zeneterem is szolgálta a család szórakozását, minden vendéglakásba író-szobát is tetetett, hisz ő maga is rendszeres levélíró volt. 




A termek, a kert temérdek szoborral van tele, rajongott az olasz építészetért, szobrászatért és Raffaelóó volt a kedvenc festője. A világon nincs az övénél nagyobb Raffaelló-másolat-gyűjtemény egy helyen!
  






Imádom ezt a képet, és meg is szagolhattam!! :-)
A Szixtuszi Madonna másolata, valami felemelő élmény, légies, mégis valóságosnak tűnő. A másoló festő 7 évet adott érte az életéből! 

Hmmm, röviden, leírhatatlanul sokoldalú érdeklődés, jó ízlés és a reformok iránti fogékonyság jellemezte.Nem semmi! Még fürdőkádja is volt!!!
Az Orangerie-kastély előtti park a kilátótoronyból kb így néz ki. Hatalmas!

Tájékozódás? Hmm, nem is olyan egyszerű, de megoldható, ha az ember néha a lába elé néz!


Továbbsétálva, - a Sárkányházat keresgéltem - a potsdami egyetem botanikuskertjébe keveredtem. Belépőt nem sikerült beszerezni, de a virágok nem is kérték. A kertészek meg nagyon barátságosak voltak jegy nélkül is.
 Ez a "bizé" nagyobb volt mint én.

A temérdek ágyásban sokszáz féle növény pompázott.














A séta utolsó előtti állomása a Neues Palais volt. Épp felújítják, meg bazi nagy is, így egybe nem csináltam róla képet, de az egyik homlokzatáról van egy nekem tetszős fotóm. A felhőkre külön büszke vagyok!

Az audioguide nagyon jó találmány. Egy kis távirányító-féle lóg a nyakadban, azon nyomogatod be az adott teremben lévő tájékoztató-táblán lévő számot, és a kért nyelven nagyon szépen szerkesztett, zenés tájékoztatóval szolgálják az igényes látogató-közönséget. Hmm, ez a Frici még fiatalka korában színdarabot is írt, Divatmajom címmel. A korhű ruhákat drótvázra készített papírfigurákkal mutatták be a színdarab jeleneteiből vett rádiójáték-idézetekkel. Nagyon élvezetes látogatás volt ám!
Aztán egy váratlan kaland-ka megint meglepett. Egyik teremőr bácsi megállított, h szerinte nagyon szépen beszélek németül, de valahogy mégis idegen. Ugyan, honnan jöttem? Nos mikor Magyarországot említettem, azonnal előtört belőle a pusztákon felszedett legfontosabb szó:
EGÉSZSÉGEDRE!
Nem kacarásztam túl feltűnően, mert alapból viszonylag jólnevelt lennék, de azért vagy 20 fogamat lehetett látni! Aztán szó szót követett, és összeismertetett egy Balti tenger partáról származó kollégájával, aki elmondta, hogy ha elutazom az Ostsee-hez, Warnemünde, ahol egy régóta dédelgetett álmomat, a világítótorony-fotózást megvalósíthatom.
Bízom benne, h idén sort kerítek erre a túrára.

A sétám végén egy kissé lelombozó látványban volt részem. Mivel kb 27 éve jártam itt először, a Sárkányházba vágytam vissza. Na az idő foga jócskán megrágta szegényt, az eltervezett kávéról így le is mondtam, valahogy szebb helyen szerettem volna töltekezni.

Hazafelé a buszra kellett vagy 10 percet várnom. Hmm, a fűben leltem pihentető helyre, a szökőkutak csobogtak, a nap élményei a fejemben zsongtak, és nagyon jól esett a napi x óra rabszolgamunka után ez a csodálatos nap!



2013. júl. 11.

Munkába csöppentem...

Kedden reggel azzal kezdtem, h Manuela-t hívtam, pontosan hol is találkozzunk. Na, nem vette fel a telefont, így kényelmesen megkávéztam, ücsörögtem egyet a napsütésben a teraszon. Aztán persze újból próbálkoztam, akkor sikerült beszélni vele. Kiderült, h Drezdában van éppen, de holnap, azaz szerdán jelenjek meg a Courtyard Holtel by Marriott-ban és kezdhetek dolgozni. Hmmm, vidáman nekikezdtem egy kis ház körüli munkának, mert unatkozni nem akaródzott. Hirtelen azt vettem észre, h 11:38! 12 órára volt időpontom a helyi rendőrségre, h bejelentkezzek. Még ki sem töltöttem a lapot! A franc! Larst a garázsból gyors felszaladt kezet mosni, átvedlett, és irány a hivatal. Persze nincs messze, pár per alatt ott voltunk, még a sarkon állandó dugó és az építési munkák ellenére eltűnt parkolóhelyek ellenére is. Na a nőőő nem volt valami kedves. Hiába mondtam, h a nevem egy olyan válás-féle miatt változott meg, nem hitte el, így házasnak írt be. Ez OK, gondoltam, és elmentem egy arcvizitre a betegbiztosítóhoz. Útközben megvettem a havi bérletet, és egy kicsit időztem az Alexanderplatz-on. Nagyon szeretem ezt a sokszínű, folyton nyüzsgő teret, ahol mindenszínű emberek zenélnek, táncolnak, ücsörögnek, sietnek, ki-ki a maga ritmusa szerint, és SENKIT sem néznek ki maguk közül. Döbbenet!
Délután hazaérve Ulli főzött steak-et, a spárgát én hámoztam. Fini lett a vacsi, a szószokkal.
Szerdán munkára készen ott voltam a megbeszélt helyen, jóval előbb. Úgy 15 percet ácsorogtam az előtérben, h szokjam a légkört, meg a szálloda-tévében épp a Courtyard hoteleket mutatták be, ahogy az összes földrészen számtalan tagja van a szállodaláncnak. Szépek!
 Azt nézem, h ez olyan jóó kép, pedig IGAZI!

 :-)

Ez a berlini 4 csillagos. Egyszerű, tiszta, csinos, kicsit előkelő. Manuela öleléssel fogadott. Na ez a hideg németek között kicsit gyanúsnak tűnt, de nem is foglalkoztam a dologgal, én is örültem, h végre nem lógok a levegőben, hanem végre elhelyezkedek. Aztán mindent megmutatott, úgy nagyjából, az irataimat lemásolta. Közben el kellett hagynunk az irodájukat, mert valami rendőrségi intézkedés volt épp folyamatban. Höhöhö! Már az előcsarnokban feltűntek a kékruhások, rá is kérdeztem, h mindennapos-e, h itt sátoroz a rendőrség, de azt mondták, h nem, csak valami eltűnt még tegnap, és ma derítenek fényt a dolgokra. Miután mindent letisztáztunk, megállapodtunk a csütörtöki munkakezdésben, mondván, h még nem vagyok bejelentve, tehát ma nem dolgozhatok. Kicsit letört, h munkára készen indultam reggel, és még egy szabad nap esik a nyakamba, de hát nem aggódtam miatta, úgy gondoltam, h a metróm majd jóól kitalálom, mitévő is legyek. Az első megállót hagytuk magunk mögött, mikor csörgött a telcsim. Manuela hívott síri hangon, h tudnék-e mégis ma kezdeni. Természetesen örömmel szálltam le és fordultam vissza a következő U2-essel. Mint kiderült, egy kollégát vittek el a rend éber őrei. Na ezért nem szabad más ember holmiját ellopni! Basszus, hogy lehet valaki ilyen kuka! Na ezért örültek ennyire nekem! "Hama-hama" munkaruhát kerestünk, az irodában letettem a holmimat, és go! Manuela velem suvickolt 4-5 szobában, mutogatta, h itt mit hogyan várnak el tőlünk, aztán magamra hagyott. 14 szoba bemelegítésképp! Hmm, mondhatom, eléggé bemelegedtem.
Este hazaérve épp elmeséltem a kalandjaimat, és vacsi nélkül ledőltem, legközelebb hajnaltájt nyitottam ki a szemem. Ulli barátnője, Nina, épp itt volt vendégségben, így szerencsésen elpusztították az én vacsorarészemet is. Lars még másnap is nyögött miatta! Csütörtökön aztán irány a helyi Finanzamt, az 1-es adóosztályba kerültem, mint elvált. Na ezeknek nem kellett a fordítás a válásról, így többet vonnak le adóba, mint ha házas lennék. Gratulálok, ez itten a híres német precizitás! De itt legalább kedves volt a nőőci.
Szombaton aztá a muka után Jörghöz és Susihoz voltunk hivatalosak. A telóm lemerült, elfelejtettem feltölteni, így telefonfülkéből jelentkeztem be, és a megszerzett telefonszámon Jörggel egyeztettem találkát Bernauba. A Regionalbahn valóban gyors. Pikk-pakk ott is voltam, épp lenyúltam egy punk telcsijét, h szóljak Jörgéknek, h megérkeztem, amikor már ott is termett a pályaudvar előtt. Nagyon örült. olyan jóó volt a pótapukámmal találkozni! Susi és Bernd - Ulli bácsikája, újságíró - is várt már, na meg Nina, Ulli és Lars. Épp az ajándékba készülő bébitakaróval matattak a csajok. A vacsit Jörg sütötte, a salátákat Susi készítette. A bor egy francia válogatásból volt, valami isteni! Hajnali fél 1 körül kidőltem, így hazarobogtunk. Na azt már az új kisbusszal tettük meg. Kényelmes, bár nem olyan szép kék, de szép ezüst, és jelentősen újabb.
A papíron csütörtöki munkakezdést pont 7 ledolgozott nap követte, a most szerda elvi szabadnap lett, ma, csütörtökön kaptam ki az elsőt. Hogy merre jártam, majd leírom.

Berlin 2013 :-) Indulás

... avagy 4 főváros egy nap alatt
Az elsőbe kora hajnalban az édesapám vezette pólóval hussantunk el. Sokat nem láttunk belőle, bár nem centiztük ki az időt - szokásunkkal ellentétben - de az indulási drukk csak a célra engedett koncentrálni.
Az Erzsébet hídról áttekintve a Lánchíd képével búcsúztan az itthonomtól.













Na meg persze a Keleti folyton nyüzsgő csarnokával.

A második fővárosnak egy csomó neve van. Mi Pozsonynak nevezzük, Európa nagy részén Bratislava a neve. 

A harmadik Prága, amiről végre saját fotót tudok feltölteni, igaz elmosódott, hisz vonatablakon keresztül fotóztam, igaz kicsit sötét, de SAJÁT!!


Az mát talán természetes, h Drezdában mindig fotózgatni támad kedvem, hisz mire 8-10 órát ücsörgött az ember lánya, jól esik egy kis ablakon lesegetés, persze állva!
Az elmés csomagszállító gumiszalagot itt sikerült elfényképezni. Gyengébbek kedvéért, igaz, csak németül, ott volt a tiltó tábla is, h tilos a csomag mellett "utazni"!! Mármint a szalagon! Ez azért vicces, persze hülyékre mindenhol számítani kell.

Hmm, még szerencse, h a bőröndömnek kerekei vannak, és nem szorultam rá az ilyetén szalagra, aminek Spandauban persze nyoma sem volt. Miért is Spandau, Berlin Hauptbahnhof helyett? Na ha rejtvényként adnám fel, a tapasztalt magyar és keleteurópai vonatozók azonnal holmi késésre tippenének. Bejött! Gratulálok! 
Az utastájékoztatás valami ördögi dolog, amihez nem érhet fel a puszta ész - vallják a mávosok. Basszus! Pesten felszállva valami recsegéssel köszöntötték a tisztes utazóközönséget, majd pár érthető szó után újból a fülsértő recsegéssel folytatta a kedves kaller. A szlovákok sem voltak a bajnokai a dolognak, hiszen a nemzetközi vonaton, ami Magyarországról indult, magyarul nem sikerült bemondani a tudnivalókat, de legalább bebizonyosodott, h ugyanazt a hangosbemondót, amit a magyar személyzet távolról szemlélt csak, lehet emberi beszéd hangos továbbítására is használni. Mondjuk csak bele kell beszélni abba a vacak mikrofonba.
Na a csehek szintén bele tudtak beszélni, de egy kukk sem foglalkozott a felhalmozott tetemes késéssel, amiről csak a beszédes büfésfiútól szereztem tudomást. A srác persze többször járt oda-vissza, így mire német területre értünk, körülbelül becsléssel tudtam Ullinak SMS-t küldeni, ne várjon rám annyit. Na persze nem ejtették a fejére Őt sem, így addigra már a neten utánanézett a vonatunk késésének, és hogy ne kelljen a belvárosban araszolgatnia, Spandaut javasolta leszállásra. Hmm, addig ugyan nem szólt a jegyem, de hát a késés sem volt előre beígérve, így nem furdalt a lelkiismeret. 
Persze Berlinhez közeledve már értehtő nyelven megtudhattuk, h a kb 1 órányi késésből sikerült lefaragni 18 percet, és további percekkel lesz gyorsabb a vonatunk, mire Berlint elérjük. Spandauban pár perc várakozás után egy mini-Ulli jött elém. A tavalyi formájából egy nagyon csinos, energikus, pöppet arrogáns, de kedves csajszi üdvözölt, aki hazafelé, h 4 perc autózást megspóroljon, kompon kelt át valahol a Havel csatornán. :-)
Itthon a legújabb kipróbálásra kölcsönkért roller várta, amit azonnal be is mutatott, mikor vacsizni mentünk 3 sarokra a háztól.

Larssal mi a kocsival, Ulli a rolerrel. Még az sem jelentett gondot, h a vacsihoz felhörpölt bor elnehezítette a tagjaimat. (Nekem. Én vállaltam e nemes cselekedetből a legkisebb részt. Hogy hova csöppentem!)