2014. jún. 17.

Rögtön itt az év vége!

Micsoda egy faramuci helyzet: ha június, ÉVVÉGÉT kiáltunk, sőt meg is ünnepeljük. Valahogy mióta az eszemet tudom, nem is volt olyan munkahelyem (itt főállásban gondolkodok), ahol decemberben lett volna év vége, mint a normális munkahelyeken szokás. Csak a SULIII!
Itt aztán pont fordítva működik szinte minden, mint kint az életben, így fordulhat elő, hogy nyár derekán van vége az évnek. Na persze most jön aztán a lazítás, tehát készülök is a dologra rendesen. A házat-lakást Bala érettségijéig elrendezgetem, amit az utazás előtt megtehetek, gyorsan és hatékonyan ki-le-betakarítom, aztán a maradék augusztusig várhat, készülődhetek a nyári munkára. Szállás, úgy néz ki, megvan, a cégnél szeretettel várnak, már csak a kultúrprogit kell összeállítani, abban meg igazán találékonynak tartom magam. :-D
A vonatjegyek megvannak, lassan összekészítem a táskámat. Persze jó lassan, elkapkodni nem szeretném a dolgokat, na meg az itthoni ügyek is elég sűrűek.
Bala jövő héten megérik, már csak a két szóbeli van előtte, aztán a tor következhet. Ünnepi evést terveztünk annak örömére, hogy lezárja a középiskolás éveit, és megkezdi a felnőtt létet. Annyira magabizonyosnak nem látom, de jelenlegi terv, hogy Berlinben pályáz meg egy szállodai képzést, így nem csak a szakmát, hanem a nyelvet és a kapcsolati tőkéjét is ápolhatja. Mivel úgy látom, élvezi ezt a munkát a Hedyn Hotelben, pont jó lesz neki a választott szakma, az ottani nagy és jó szállodák meg szuper gyakorló terepet biztosíthatnak a Kicsimmnek, így elég tudással a tarsolyában térhet majd haza.

Pünkösd Berlinben

Persze, ahogy kissé hosszabb hétvége adódott, azonnal vonatra pattantam, és irány a német főváros!
Ugye ismerősök az emberek, a helyek, akiket/amiket a pár napban meglátogattam, de azért akadtak új arcok is.
A beszélgetés Arbeitsmigration témában érdekes volt, és már megint gyerekezhettem. Igaz, a vacsora is nagyon finom volt, na meg a hajnalig tartó beszélgetés. Így aztán fel lehetett töltődni a tanév utolsó heteire!
A vasárnapi Festival der Kulturen a hatalmas és végeláthatatlan tömeggel, a temérdek szeméttel, a hihetetlen pepita zenével igazán NAGY élmény volt.

A felvonulásról részben lemaradtunk a nagy hőségre való tekintettel, de a kézműves kirakodóvásár a pannonhalmi szappanárustól a kolozsvári kürtőskalács-sütőn keresztül az afrikai üdítőárusig megvolt!

Hazafelé a régóta tervezett fotó is sikerült Bodó Ildinek a temérdek varrógépről,

aztán a számomra még mindig varázslatos 4-es metró