2013. aug. 26.

Kezdőőődik!

A hosszúhétvégét Böbével töltöttem, az első két napon a fiúk is ott voltak. Tibike és Dávid igen kellemes csalódás voltak, ilyen élvezetes utazásban, mint a bömbölő zenés odaútban már rég volt részem. Totál édesek voltak, eszméletlen sokat komolyodtak a legutóbbi találkozásunk óta.
Nikike sajna nem volt velünk, de szerencsére jó helyen volt, és jól is szórakozott.
Imádom ezeket a közös főzős, sétálós, napozós hétvégéket, ilyenkor igazán van időnk és lehetőségünk beszélgetni az élet fontosabb dolgairól, és természetesen a világot megváltani is, ha mások számára ez nem is érzékelhető.
A suliban aztán 21-én szerencsésen elkezdtük az évet. Gyors, elkapkodott, felületes vagy szívbe markoló találkozások, üdvözlések, valamint egy semmitmondó értekezlet töltötte ki az első napunkat. Minden porcikámmal remélem, h az első nap után szabadon nem egy ilyen tanévnek nézünk elébe, valamivel konkrétabb és tisztább kép fog kirajzolódni, és végre a közelmúltban legkevésbé fontos iskolai "tényező", a gyerek fog előtérbe kerülni, és végre taníthatunk-nevelhetünk a temérdek bizonytalankodás, találgatás és egymás marcangolása helyett.
A kisház ablakai és a szuperajtó megérkezett pénteken, már csak a beszerelés, a faljavítás van hátra, na meg a festés és a kistető. A hétvégén szombaton sikerült beszerezni Krisztike és Peti nászajándékához a dobozt, így már csak a beszegelésről kell gondoskodnom. Úgy örülök az ajándékuknak, mintha magam kapnám!
Persze tanítani is kellett, mert most aztán mindenki németül akar tanulni. Vasárnap megint 3 órát tanítottam, de valami fantasztikus dolgot is alkottunk Mariannal. Varrt nekem egy táskát. Egy farmertáskát. Olyan széép lett!
TÁSKA, a la Mariann Vámosi:

Este aztán jöttek Attila és Bea, megbeszéltük az ablakok és ajtó beszerelését, meg a világ dolgait is persze. Nagyon kellemes esténk lett, Mariann pedig egész 9 óráig dolgozott a táskán. Megérte!
Ma pótvizsga. Azt hittem, h nem lesz vele dolgom, hiszen se nem tanítottam a németes áldozatot, se nem  fogom, de ez senkit sem érdekelt. Persze megoldottuk a dolgot, és egy halk Köszi, Szilvi! is elhagyta a főnököm száját. Hmmm! Fejlődőképes!
A délutáni tanítvány után az asztalosnál volt jelenésem, megbeszéltük, h miként kel megcsinálni a dobozomat, és szerdán meglesz, majd Ildikóval tartottunk kacagós-ruhapróbálós-beszélgetős délutánt. Imádom, sőt bónuszként Tündivel is talizhattam. Na ha megjelenünk majd a Charlie angyalai ruhánkban, kíváncsi leszek az ismerősök arcára!
(Itt majd egy kép lesz a ruciról, ha elkészül!)
Ma meghalt Lali. Böbe írta először a hírt, és valahogy megbénított a dolog, mert olyan hirtelen és végérvényesen esett meg, hogy nehéz elhinni is. Remélem, eljutok a temetésére, ott talán könnyebb elbúcsúzni Tőle.
Holnaptól 3 nap rendrakás és előkészület a következő tanévre, hogy a még abszolút nem ismeretes feladatokat maximálisan jól el tudjuk látni. Ennyire bizonytalanul még sosem kezdtem évet.
Igaz, ebbe belejátszhat az is, hogy a magyar oktatási rendszer folyamatosan alakuló világa már lassan csömört vált ki belőlem, hiszen ennyi változást csóri kölykök sem bírnak ki, nem is beszélve a szüleikről, na meg persze a tanarakról. Basszus, szinte lehetetlen küldetésnek tűnik észben tartani, hogy melyik tanulócsoport melyik tanterv szerint tanítandó, a leendő könyvemet még nem is láttam, ha van egyáltalán könyvünk, meg ha tanítok is valamit.
Na abbahagyom a panaszestet, amin nem tudok változtatni, azon nem is akarok, így talán elviselhetőbb a dolog.
A mindennapok legszínesebb időszaka az a napi 1-2-3 óra, amit Sidikivel átbeszélgetünk. Persze nem csak a német gyakorlása miatt kedves percek-órák ezek, de az sem elhanyagolható tényező.

2013. aug. 15.

Hétfőtől vannak mókusaim! (Tökegér)

Már a fehéreket kimostam, amikor hétfő délután indulhattam is Győrbe, a buszpályaudvara. Petike és Mátyás érkeztek a délutáni járattal.


A vizes játszótér kipróbálása és a gönyűi K2 fagyijának megkóstolása után jöttünk csak haza. Bala még Kresz-oktatáson volt, így este csak udvari és utcai sétálgatással ütöttük el az időt.
Kedden és szerdán kertészkedtünk, a mókusok igen ügyesen segédkeztek a takarításban. Bala lázasan fetrengett, de aztán legalább a ház előtt és az udvarban lenyírta a füvet. Amíg nem voltam itthon, ezzel úgysem fárasztotta magát.
Ma aztán végre meglátogattuk a győri állatkertet. Persze az egymás folytonos csesztetése talán csak az én idegeimet viselte meg, a gyerekek alig tűntek elnyűttnek, annak ellenére, h délelőttől kb 7 órán át voltunk úton.




Az állatkertben mindent alaposan megnéztünk, sokat le is fotóztunk, és ami növényevő, meg is etettük. Utána bebuszoztunk a belvárosba, és a vizes játszótéren kötöttünk ki megint a fagyizás után.El nem untuk, de  azért jól esett egy kis játék a vízzel!

2013. aug. 12.

Itt a vége, fuss...

A csütörtöki szabad nap esős délelőttel kezdődött. Persze így volt időm ide írni. Helmut, mint hős nyugdíjas átaludta a fél napot, így a tervezett strandolás helyett nem kellett kitalálni mást. 
Délután pár ruhaneműt gyűjtöttem be az Alex közelében, végre csinos, konfekció-méretű blúzom és nacim lehet!
Pénteken délelőtt aztán irány Heiligensee, összepakolás. Mire mindent bepasszítottam a bőröndbe - köszönöm Marika - és s sporttáskába, leültem a lapptopp mellé. Hmmm, jöhetett az átrendezkedés, mert a gép persze a bőröndben utazott, és hazafelé is ott akart jönni! Persze a pakolás nem nagy kunszt, csak egy kicsit oda kell figyelni, tehát lazán átrendeztem a vonalaimat, és lett helye a computernek is.
Délben ebédet terveztünk Helmuttal. Egy horvát étteremben kötöttünk ki. A balkáni ételek özül választottunk, és igazán fini volt a kaja, de nem bírtuk legyűrni mindet. Még szerencse, hogy csak egy fogást rendeltünk. A végére kihozott műanyag-likőr viszont igazán kedves kis üvegben került elénk, azt legalább lefotóztam. 




Na meg a giccses pingvingyűjteményt a kertben. Barna és kék pingvineket úgysem láttatok még!!
Nagyon kellemes ebéd volt, és Helmut komolyan fontolóra vette, h jövőre meglátogat Magyarországon. mm, majd meglátjuk, mennyire tud spórolni az útra!
Délután aztán megint nem találkoztunk Ullival, így csak SMS-ben tudtam mondani neki, h mikor is megy másnap a vonatom. Legalább Larssal sikerült pár kedves szót váltani. Aztán útközben hívott Susi, de a Potsdamer Platz környékén oly hangos az S-Bahn, hogy nem hallottuk egymást. Gondoltam, majd visszahívom később. A fene a hangpostákba! Három próbálkozás után feladtam.
Délután sétálni mentünk a Gasometer körüli parkban ahol sok vadszilvát, almát és somot láttunk. Pár szemet ettünk is persze! 
Este a Bayern meccset terveztük megnézni Sidikivel. A mérkőzés egész jó volt, a 2 tizenegyes egy percen belül meg külön tetszett, vicces volt az ügyetlen Borussia M'gladbach játékos. 




Schöneberg felé útközben Isabell-lel beszélgettünk a menekültek helyzetéről, adományokat gyűjtött. Sajnálattal mondtam neki, h a Rote Nase csoport győzött, ők már elkaptak engem korábban, így a menekülteket más támogatásból kell támogatni. 


A játszótereket persze nem bírtam kihagyni, de közismert önfegyelmem nem engedett folyton képeket készíteni mindenfelé, amerre egyet-egyet kipróbáltam. Na itt, Schönebergben, ezen a vizes játszótéren nem bírtam a víremmel, és gyorsan fotóztam is egyet a játszás után, mert ez különösen tetszett. 


Szombaton délelőtt egy szatyor édességet gyűjtöttem be, hiszen augusztusban megkapom a testvérem kisfiait, és ők igazán nagy csokifalók, na meg persze a "kisfiam" is szívesen tömi magába a gumicukrokat. Hoztam csigásat is!
Délután sikerült Susival telózni, aztán Lars elszállított a pályaudvarra.  délutánra meg a Bayern meccset terveztük megnézni Sidikivel. A meccs egész jó volt, a 2 tizenegyes egy percen belül meg külön tetszett, vicces volt az ügyetlen Borussia M'gladbach játékos. Volt háromnegyed órám a vonatig. Először olvastam, aztán inkább felálltam, és nem feledkeztem bele a könyvbe, mert irtó ciki lett volna lemaradni a vonatról, ha már június óta ott pihent a jegyem a tokjában. 
A hazaútra egy angol férfit és a kisfiát kaptam útitársnak, akik magyarul és thai-ul is beszéltek. Nagyon jót beszélgettünk egész Drezdáig, amikor felszállt JAJJJ, az egy éves önkéntes munkából hazatérő fiatal hölgy. Hmmm, a nyugalomnak vége szakadt, de hát úgyis közeledett az este, és nem véletlen volt nálam zene meg könyv, viszonylag könnyen védekeztem a hangtámadás ellen, amikor lenyitotta a kalauz-hölgy az ágyakat. 
Az éjszaka nyugalmát - nálam - nem zavarta semmi, állítólag vészfékezés, rendőrség meg részegek és randalírozó csehek is voltak, de átaludtam az ilyetén akciókat. Reggel arra ébredtem, h a retinám kiégett egy pillanat alatt. Na nem történ semmi vészes, csak JAJJJ pikk-pakk felrántotta a rolót, és a reggeli napfény pont belevilágított a képembe. Nem volt vészes, hisz más fél hét volt, így bőven volt időnk összeszedni magunkat a fél kilences érkezésig. Samu, a kis útitárs persze Curious George kalandjaival volt elfoglalva, mi meg hallgattuk. Pontosan értünk a Keletibe, és olyan jóó volt megpillanthatni az anyukámat! 
Végre, hazaértem, bár idén kissé nehezebb szívvel hagytam ott Berlint, de azért mégiscsak ... a legjobb itthon.

2013. aug. 8.

Utolsó munkanap

A búcsúzás, ami egy ilyen munkahelyen, ahol nem mindenkinek egyszerre van szabadnapja, eltarthat napokig is. Így tehát hétfőtől minden nap valaki emlékeztetett arra a tényre, hogy szerda az utolsó munkanapom, milyen jó lesz nekem, h hazamehetek a családomhoz, és egyébként is olyan jó volt velem dolgozni. Persze most megússzátok, hogy az összeset leírjam, de párat azért muszáj kiemelnem. Kezdeném Loressal. Az ő becsületes neve Felicia. Ezt az utolsó ölelés előtt tudtam meg, mert itt mindenkit a vezetéknevén szólítanak, kivétel engem. Lores kubai, és még akar hallani rólam. Nagyon aranyos volt, ahogy ezt kubai-németül elmondta nekem.
Aztán Tina, aki Frau Gerlsund néven fut a cégnél. Külön eljött szerdán a központból, hogy elbúcsúzzon, mert hiányzott egy ölelés a készletéből. Háát, jól esett, ez már biztos!
A csattanó a félelmetes Frau Schtunztól, a Hausdamatól érkezett e történet végére. Az officeban megszólított, h tudja, h az utolsó napom volt ma, és nagyon köszöni azt a klassz munkát, amit végeztem, és kicsit kifaggatott az otthoni életemről, aztán úgy búcsúzott, h reméli, jövőre találkozunk. Háát, nem pont ezt terveztem, de majd meglátjuk, mit hoz a holnap!
Marina a közvetlen főnököm aztán egész a metróig velem jött, és még a kocsiból is mutogatta, hogy majd felhív egyszercsak.
Hát, viszlát Hotel Courtyard by Marriott, tisztulj mostantól nélkülem!



Kávézás és kacsasütés

A vasárnapi kávézásra vegyes érzelmekkel mentem. Hogy miért? Háát, igen kalandosan ismertem meg a meghívómat, Frankot. Szombaton, hazafelé tartva - mint oly gyakran, hogy magam sem hiszem el - megint rossz vonatra szálltam. Épp felnéztem a könyvemből, Pankow megállónál jártunk. Hmmm, nem pont ide terveztem az érkezést! (Persze a Titánok bukása eszméletlen jó könyv, de ez nem mentség.) Szóval kiszálltam gyorsan, és a következő vonatra felszálltam, visszafelé. Mivel elég gyakran járnak ezek a S-Bahn-ok, még eléggé látszhatott a képemen az elképedés, hogy hogy is kerültem ide, mert a velem szemben ülő ember, befejezve a telefonálását megkérdezte, hogy valami probléma van-e. Hát elmondtam, h miképp jártam, aztán olyan jól elbeszélgettünk, ő lengyel gyökerekkel, és "telve magyar-szeretettel" azonnal felajánlotta, h a lánya segítségével segít nekem a jövőbeli terveim megvalósításában. Csak hívjam fel, hogy egy időpontot egyeztessünk. Hát, elég bátor vagyok, felhívtam, és megállapodtunk egy vasárnapi kávézásban náluk. A megállóban Jacqueline, a felesége üdvözölt vidám mosollyal. Odafelé egy nagyon kedves előkertet fotóztam NEKTEK, a tulaj, egy játékos kedvű ember, mini városkát épített kisvasúttal, felvonóval, drótkötél-felvonóval és házikókkal. A kerítésen elhelyezett nyomógombokkal lehetett működésbe hozni a dolgokat, és kis info-táblán írta ki, hogy mit kell tudni az egyes építményekről.




Jacquelin és Frank közvetlen szeretettel fogadtak, kifaggattak, hogy szerintem, mint Magyarországon élő magyar szerint, most milyen az élet otthon, aztán beszélgettünk az ő életükről, persze a német iskolarendszer is szóba került, meg nagyon sok dolog. Valami pompás délutánt kaptam Tőlük. Na ezért kell bátornak lenni!

Este aztán a Marienkirche orgonamuzsikáját hallgatva elgondolkodhattam, hogy miket is élhettem meg ebben a hónapban itt Berlinben. A végeredmény nagyon pozitív, minden tekintetben.

Este kedves barátommal találkoztam és ismét közös főzésbe kezdtünk. A múlt heti lecsó sikere után (a töröknél vásároltunk a múltkor ehető paprikát, paradicsomot, mert a normál szupermarketekben a kaliforniai paprika a leggyakoribb) hússütést választottunk. Kacsamellet sütöttünk serpenyőben, hagyma ágyon. Hmmm, nagyon finom lett! Most jut eszembe. Vince nap már elmúlt? Vagy még nem? Itt isteni dinnyéket lehet kapni! Valószínű, sokat ehetek, mert folyton kajákat írok, de így is leugrott minimum 8 kg, ami viszonylag jelentős, de még bőven van mibőőől!


2013. aug. 4.

Helmut 61 + utolsó hétvége

Spüre das Leben und nicht die Gelenke!
Helmuttal tavaly nyáron hozott össze a sors. Eisbären-Berlin!!! Magyarország kedvelője, aki fiatalon akrobataként lépett fel a Budapesti Nagycirkuszban jókat nosztalgiázhatott velem. Séta, evés és gyorshajtás voltak terítéken. Na idénre a BMW-t lecserélte, a VW nem olyan gyors, így az utolsó pontot kihagytuk az idén. 
A 61. szülinap nem annyira kerek, m int az előző, így csak 14-en voltak a keddi meglepetéspartiján. Még a Münchenben dolgozó fia is hazajött ünnepelni. Idén nem voltam hivatalos a családi ünnepre, így csütörtökön szakítottunk egy kis időt a fecsegésre. Ettünk, jókat nevettünk a kínjainkon, aztán ki-ki hazatért. Nagyon kellemes találkozás volt, így egy közös strandlátogatást még beiktatunk 8-án, ha az időjárás is kegyes lesz hozzánk. 
A hétvége aztán pénteken kora délután beköszöntött! A SCHÖNENFEIERABEND!! a kedvenc köszöntésem, és ezt az említett napon kb 2-kor hallhattam meg! 16 szoba, és senkire sem kellett várni, így hamar megvoltam a munkával.
Hazatértem, hogy az itteni dolgaimat is elrendezzem, kicsit pihenni is akartam, meg Ulliékkal beszélni, h a hétvégére valóban szeretnének-e valamit kezdeni velem. Hát nem, így az általam tervezett Berlin-programokat vehettem elő. 

Péntek: A Bundestag kialakulása, a Reichstag épületének története, ezzel párhuzamosan a német történelem bemutatása a 19. századtól napjainkig. Filmvetítés. Lézessóóó. Hűs szellő, nagyon kellemes este lett.
Szombat: Ruháim kimosása, olvasás, további programok felkutatása volt a progi. Hmm, régen voltam egyszerre ennyi időt egy helyen. Kissé szokatlan is volt! 
Vasárnap: Egy ismerőssel tervezett kávézás délutánra, egy templomi koncert estére talán elég lesz az utolsó hétvégére, mást igazán nem tervezek. 




2013. aug. 1.

Szabadnap - kérésre

A minap a fércbukkon egy cikken akadt meg a szemem, miszerint rabszolgaként dolgoztattak magyarokat itt, Németországban. Először el sem akartam olvasni, lazán polemizálhattam volna arról, h mennyire nem igaz ez a hír, de aztán elolvastam. A munkaerőkölcsönző magyar cég, a munkások ügyvédje és a német cég vitat valami eszement hatalmas összeget, amit a munkások nem kaptak meg.
Persze sajnálni lehet a dolgos kezű embereket, de ezzel nem mennek semmire. Én továbbra is azon a véleményen vagyok, h mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Azzal, h elutazok egy országba, és kiengedem a kezemből az önrendelkezés jogát, sok aggodalomtól megszabadulhatok, (nem kell megtanulnom az adott ország nyelvét annyira, hogy pályázhassak, felvételizhessek, próbamunkára mehessek, megértsem a munkaszerződést, az adóhivatallal, a betegbiztosítóval dűlőre jussak, sőt szállásról is gondoskodjak magamnak), de mint mondtam, az önrendelkezési jogomat is feladom egyben. Mit is jelent ez nekem? A szabad munkahelyválasztást, a szabad lakhatást, az önálló hivatali ügyintézést kiadom a kezemből, semmi ráhatásom nem lesz a magam dolgaira, hanem valaki helyettem intézkedik, a tőle telhető legjobb - vagy legrosszabb - módon. Hát nem ezért vagyunk felnőtt, felelősségtudó emberek, h a magunk ügyeit magunk intézzük? Mikor ébrednek már fel ott Csongrád megyében? És úgy általában kishazánkban? Ugyan nem ebben a kapitalista szemléletben nőttem fel, nagyon sok mindenben átvette anno az állam a felelősséget az emberektől, de ez most meg is látszik a magyar munkavállalókon, a magyar családokon. Nagyon sokakban nem tudatosodik még ma sem, h egy gyereket felnevelni, egy munkahelyet kiválasztani felelősség, az élete(m) függhet attól, h miként választok, minden egyes pillanatban.
Szóval címnek épp a jövő heti szabad napjaimat írtam. Az itteni rabszolgatartásról csak annyit, az egyik főnök, miközben ellenőrizte a munkámat, azt a kérdést is feltette, h a következő héten melyik napokon szeretnék szabad lenni, bármelyik napot választhattam volna, és mindkettőt úgy is kapom meg, ahogy akkor bemondtam. Amikor a főnök ma rákérdezett, h valóban úgy gondoltam-e, még akár változtathattam is volna a dolgon. Hát ennyit a rabszolgatartásról. Itt, ha egy nap 6-8 alkalommal nem kérdezik meg a munkahelyen, h hogy érzem magam, valószínűleg szabadnapos vagyok. Még a másik takarítócég, és a hotel alkalmazottjai is figyelnek ránk, egymásra. Itt valóban érték az EMBER. Legalábbis ezt éreztem tavaly, ezt érzem idén, és ez a figyelem mindenkinek kijár, még aki a német nyelv afrikai vagy távolkeleti verzióját beszéli is.
Hmmm.

2013. júl. 30.

Schreibfaul sein ...

Na a nagy szabadságban úgy elhanyagoltam a blogomat, mint a fene! Persze nem azért, mert unatkoztam, ez már szent!

A pénteki Dali-kiállítás nagyon tetszett, szombaton pedig várt az Ostsee.



Warnemünde csudiszép, a tenger hűs és selymes. Na meg persze sós. Még döglött medúzát is tapintottam!

Lefotóztam a zöld-fehér és a piros-fehér világító tornyokat, valamint a régi tornyot kissé beljebb, a sétánynál.

Petiéknek egy kis parkról készíttettem pár képet, nekem nagyon tetszett az elrendezése.

Az utazás kimerítő volt, a DB nem ismeri a légkondit, kint 35 fok, bent kb ugyanannyi. A meckern szó jelentését csodálatosan megtapasztalhattam a strandon, de én csak halkan kacarásztam rajta. A nyafogó fiút ugyanis NEMNEKEMKELLETTHAZAVINNI!!!

Sidiki, a guineai kollégám elkísért, így végre nem egyedül kellett nekivágni a kalandozásnak. Nagyon érdekes volt kicsit belepillanthatni az afrikaiak életébe itt Európában. Hmm, mennyi mindent másképp élnek meg mint mi! Valóban tanulságos út volt.

Vasárnap aztán talán nem is csoda, h egy porcikám sem kívánta a munkát, így a rám váró 17 szoba, reggel még a LEHETETLEN kategóriában volt. Persze délutánra sikerült a végükre járni, de extrém erőfeszítésbe került - kivételesen - részemről.


2013. júl. 25.

Ééés kitört a háromnapos szabadság!

Végre kis szusszanás!
Na nem, mintha halálra dolgoztam volna magam, a napi 14-18 szoba nem fárasztja le a legértékesebb részemet, a fejemet, de fizikailag azért az én koromban... Persze ez nem nyafogás akart lenni, mert nem kapkodok, csak nyugisan mindent, a magam tempójában, úgy kényelmesen, és minden csekkolás alkalmával meghallhatom a Schööön! Und soo schnell? Hmm! mondatokat. Na, eléggé hízok ám a büszkeségtől! (A valóságban a súlyom nem fölfelé, hanem lefelé változik, de legalább így jobban bírom a strapát.)
Ma reggel aztán alaposan kialudtam magam, ami tegnapra nem sikerült, talán a telihold miatt, az elmaradhatatlan válaszokat megírtam az időközben bejött SMS-ekre, aztán go pince. Hmm, Ulli már be is indította a mosógépet, így kb 40 perc volt csak hátra az első adagnak. Ugye elég régen sikerült a ruháimat rendbeszedni, és kb elfogytak a melegben felvehető példányok, a vastag rucihoz meg a fenének van kedve a kb 30 fokban. Igen, itt is jó idő van, de azért a 34 talán kimarad. Na EZÉRT kell északon tölteni a nyarat annak, aki nem bírja a hőséget!
Szóval a mosás ment nélkülem is, így egy kis kényeztetés jöhetett. Végre nem reggeli tusolás, hanem a tegnap begyűjtött relax-fürdősó és egy kád meleg víz várt. Kiáztattam magam, és hangosan kacagtam, h most aztán, a sok súrolásnak-munkának hála olyan vékony lett az ujjvégeimen a bőr, h már 10 perc ázás után olyan ráncos lett mind, mint egy 100 éves vénemberé. Na ezt évközben egyik termálvizes fürcsiben sem tudtam überelni!. Pedig naponta többször ápolom az ujjacskáimat a Bala-féle mindenttudó kézkrémmel!
A teregetés helyett a szárítóval játszhattam. Basszus! Ez valami nagyon jóó cucc! Ha nem bénázod el a hőfok beállítását, 2 órán belül megszárítva veheted kis a gönceidet a gépből, és nem kell az időjárástól függni szárítás-téren. Persze komoly terveimben nem szerepel még az otthonra való begyűjtése. MÉG! Lehet, h később meggondolom magam.
Tegnap aztán eléggé belehúzhattam a munkába. Volt egy vendég, aki 14:00 órakor akart távozni. Vgayis nem annyira akart, mert úgy bő 20 perc várakozás után bekopogtam, és a Noch 5 Minuten! - kedvenc mondatom!! - elmormolása után mászott csak elő a fészkéből. Húúú, h micsoda mocskot hagyott maga után! Úgy kb nyakig ért a szemét, a függöny lógott, két izzó nem ment a fürdőben, és bevallom, a maréknyi baksis sem tett boldoggá az asztalon, mikor konstatáltam, h a kb fél háromra megbeszélt napozós talimat akár másfél órával is el kell tolnom. Persze eléggé szép lett a szoba a munkám végeztével, és a 3 közlekedési eszköz gyors csatlakozásaival hipp-hopp a napozóhelyen is voltam. Még volt értelme a dolognak, mert még sütött a nap. Ullinak persze este nem is tűnt fel, h iszonyú barna lennék! Na még nem néger, de már kb "csákvári" színem van, ma gyűjtök hozzá még egy kis barnaságot.
Visszatérve a mai napomhoz, a mosás közbeni kényeztetés nem ért véget a fürdővel, beiktattam egy pedikürt, végre újból színesek a körmőkéim.
Ahogy nézem, még kell szandál nélkül is napoztatni a tappancsokat, a pántok csíkjai eléggé meglátszanak.
Aztán főztem is egy paprikás krumplit. A hazai íz kicsit tovább segített a pihiben, és hozzá olvashattam a könyvemet. Magyarul már szerettem volna Ken Follettől az Évszázad trilógia köteteit a kezembe kaparintani, de aztán eldolgoztam az időt, meg a könyvek árát is eléggé "visszataszító"-nak találta a pénztárcám, arra meg lusta voltam, h elektronikusan begyűjtsem. Tudtam, h tanév közben ilyet nem szabad a kezembe venni, mert napokig olyankor nem lehet kivonulni a valóságos világból. És egy ILYEN könyvet letenni?? Lehetetlen! Na németül a szókincs miatt, mármint a hiányzó szókincs miatt kissé lassabban megy, de többször visszaolvasva a lényegesebb részeket nagyon élvezetes olvasmányt kaptam a kezembe!

Hopp az órámra pillantva lassan felöltözök, a pompás türkizkék bikinimet valami utcai viseletre cserélem, és irány a csavargás. Konéval, az afrikai kollégával ma közös sétát terveztünk, kicsi városnézéssel, meg utána a Dali kiállítást akarom beiktatni. Ugye azért van az embernek szabadnapja egy ilyen fantasztikus városban, h kiélvezze a nagyváros csodáit!
Ja tegnap levásároltam a H&M utalványomat, és egy csodálatos sállal lettem gazdagabb. Hmm, hét nyelven beszél, olyan mint egy virágos rét, és minden négyzetcentimétere nagyon tetszik!

2013. júl. 23.

Napsütés, hurrrá!

Na pár napja igencsak elbújtam, mondhatnám, de valójában inkább rabszolgáztam. Napi 16-19 szoba kiveszi az ember erejét, estefelé már nincs sok kedve sem csavarogni, sem kirándulgatni, sőt még a blogot is a fenébe kívánja.
Ma végre megint rövid napos lehettem, és az itthoni teendők sem nyomasztanak. (Nem, mintha sokat kellene tennem itt a lakásban...)
A hétvége-horror után tegnap és ma végre kicsit rövidebb napok köszöntöttek be. Ez több okból is így van, a hétvégén sokan elutaztak a szállóból, és az ő szobáikat kitakarítani valóságos kihívás, a hét elején viszont maradnak a vendégek, és egy lakott szoba kevesebb fizikai erőkifejtést igényel, főképp, h a vendégcuccokat nem szabad tapogatni. Szerencsére!
Na persze Mónikáról sem szabad elfelejtkezni, mellém osztották be betanulni, mondván, az én szobáim mindig olyan szépek. Na vele aztán dupla olyan gyorsak lettünk! Hmm, igyekszem nem elfelejteni semmit, de háát aki ismer, tudja, h ez azért elég necces tud lenni. Még szerencse, h a szállodaiparban nem sok mindent bíznak a véletlenre, a szobalány után még mindig ott a Hausdame, valami főnökféle, aki lecsekkolja, h minden rendben van-e, és ha valami kimaradt, szól, vagy egyszerűen megcsinálja maga. Na az ásványvíz a minibárből, a kevergető pálcikák a nescafé mellől, nem mindig találnak a helyükre általam, de Manuela, Marina vagy Tina már ismeri a gyengéimet. A portörléssel, a tükörfényesítéssel, az ágyak katalógus-szerinti kinézetével viszont nem szokott gond lenni, most már azt is megjegyeztem, h milyen típusú szobába milyen és mennyi ágynemű/törölizé kell.
A csajok külön kedveznek, mikor a beosztás készítik reggel, h lehetőleg csak egy emeleten legyenek a szobáim, ne kelljen két emelet között cikázni, lehetőleg sok lakott szoba jusson, minél kevesebb elutazós, h kevesebbet kelljen dolgoznom. Pedig nem is kértem, én csak igyekszem minden munkát a lehető legszebben és közben mosolyogva, a vendégekkel lehetőleg angolul társalogva megoldani.
Ja, angol? Igen! IMÁDOOM! Az időpontokat, h mikor térhetek vissza a szobába, v az egyéni igényeket rendre angolul egyeztetem a tisztelt vendégsereggel, és olyan jó érzés, h én nem csak úgy állok ottan, mint a Bálámnak az ő szamara, meg mint a német kollégáim nagy része, hanem van kicsi angolos jártasságom, és szót értek akár az indiaiakkal is. Hmm, nagyon boldog lennék, ha ezt az érzést sok-sok tanítványom megtapasztalhatná, h valójában nem nekem tanulják azt a "fránya" németet, hanem maguknak, a maguk örömére.Persze itt bármi megtanulhatóról is lehet szó.
Tegnap először, ma másodszor jutottam el a Tiergarten-be napozni.A Brandenburger Tor-nál szálltam ki, onnan buszoztam tovább. Nagyon szeretem ezt a képet:

A Tiergarten az egy hatalmas park, erdővel, sétautakkal, állatkerttel, pár követséggel, patakkal, csatornával, rengeteg réttel. Több réten lehet napozó emberekbe botlani, így már tavaly sokszor játszottam a gondolattal, h munka után oda megyek először, és csak azután irány Heiligensee, a jelenlegi lakhelyem. Akkor még nem voltam annyira rutinos közlekedő, a buszokkal igen bátortalanul bántam, de idén már bármilyen eszközzel lazán bárhova eljutok. Ennyivel magabiztosabb lettem, és már nem tévedek el, ha nincs látótávolságban az S-Bahn megálló. Hehehe!
Tegnap ugyan elég uncsi volt egyedül napozgatni, de ma egyik kollégámat elcsaltam, így fecsegve azért mégsem volt annyira nagy a forróság, és az unalom sem akart megölni. A héten még minden nap 26-27 fokot ígér az időjárás előrejelzés, így esélyes, h nem az utolsó barnulás volt a mai.
A holnapi, ebben a szériában utolsó munkanapom előtt elmormolok egy imát, h sok "Bleibe" és kevés "Abreise" Zimmer jusson holnap, h mielőbb végezhessek, h aztán jusson idő még a csavargásra is.
Ja a H&M utalványomat is be kellene váltani. Ugye a rendszeresen kitöltött német kérdőíveket a Meinungsstudie nevű közvélemény-kutató cég több mint 20 eurós jóváírással köszönte meg, így soppingolnom kell. Hmm, ha még szeretnék ruhaboltokban vásárolgatni! Na asszem egy kellemes nyári sál, vagy több bőséggel belefér a keretbe, és ezzel még örömet is szerzek magamnak! Nem is rossz terv!

2013. júl. 18.

Új útvonal

17. 07.
Lores, a kedves afrikai/kubai? kolléganőm egészen megrökönyödött, mikor elmondtam neki, h merre szoktam munkába járni. A BVG oldalon ezt a legegyszerűbb/legrövidebb utat találtam, és maradéktalanul elégedett is voltam vele mindaddig, míg a bernaui este óta kétszer át nem aludtam az átszállásokat, így eléggé elhúzódott az utazás. 2 átszállás meg a két séta elég húzós, ha az ember lánya napi rutinból és fáradtan indul neki.
Mától az S25-tel innen Schulzendorfból egyenesen a Potsdamer Platzig megyek, onnan 4 megálló az U2-vel, és máris a Spittelmarkton vagyok, ahonnan 5 perc a szálló. Hogy mi a jobb abban, h kevesebbet kell átszállni? Na nem lett rövidebb a menetidő, de mivel nem kell az átszállásokkal vacakolni, OLVASHATOK!! A vonatokon amúgy is az utasok jó 40 %-a vaskos könyvekkel vagy olyan elektronikus kütyükkel közlekedik, és olvasnak, olvasnak.

18. 07.
Ha utazás, akkor továbbra is maradok az "új" útvonalnál, valóban jó. Ma hazainduláskor a főnököm, szólt, h velem tartana. Általában kocsival jár, de ma - sok év után először - tömegközlekedett. Vicces volt, amikor a Potsdamer Platz-on én mutattam meg neki, hol kell átszállnia. :-)
Ma elhatároztam, h ha legközelebb korán végzek, a Dali kiállítást beiktatom a programba, egyszerűen nem bírok ellenállni, naponta látom a csalogató bejáratot, és már tavaly is csak egy hajszál választott el a meglátogatásától.

Délután aztán nekikezdtem a jövő nyár tervezgetésének, hisz a számtalan nyelviskola közül csak akad egy, ahol jövőre szerveznek nyelvtanfolyamot, amit én tarthatok, csak valahol megfelelően be kell mutatkoznom. A szobalány-ság nagyon tutti izmokat növeszt, de megerőltető munka, és valójában nem igazán nekem találták ki.

2013. júl. 15.

A "Görög"-nél voltunk

Délután, ahogy leírtam az előző bejegyzést, kimentem a teraszra Ulliékkal fecsegni. Elhatároztuk, h a hétvégén megnyitott görög éttermet vesszük célba, ahova szombaton nem kaptunk helyet, mert annyira teli volt. (Még szerencse, h én előre megfőztem a tervezett vasárnapi vacsit, és együtt ehettünk.)
Hosszas vita után abban maradtunk, h egy kocsival megyünk, a roller itthon marad. Még szerencse!
A "déli" vendéglátás ékköve, a Korfu étterem nagyon kedves szokása, h ouzoval fogadják a betérő vendéget. Függetlenül attól, h vezet-e még autót, vagy nem. Hmm. Mind a 3 kört sikerrel teljesítettük, legalábbis ennyit biztos sikerült teljesíteni. Ha jól számoltam. A vacsi kitűnő volt, a kiszolgálás az italokon kívül is pazar. Olyan jót dumáltunk közben, h igazán csak örülhetek, h nem mondtam le a kései vacsit a holnapi korán kelés miatt. Hmm, majd meglátjuk, hogyan bírom a kiképzést Frau Ziegenhorn "karmaiban".
Új szavakat is tanultam:
Kaliméra! Guten Morgen! Jó reggelt!
Kalispéra! Guten Abend! Jó estét!
Kalníchta! Gute Nacht! Jó éjszakát!
Yia sou! Hallo! Helló!
Ti kánis? Wie geht's? Hogy vagy?
Isse kalá? Geht es dir gut? Jól vagy?
Pináo. Ich habe Hunger. Éhes vagyok.
Dipsáo. Ich habe Durst. Szomjas vagyok.
Poli oréo. Sehr gut. Nagyon jól.
Efharistó. Danke. Köszönöm.
Yia lamas! Prost! Egészségünkre!
Ton Logariasmó. Die Rechnung. A számla.
Parakaló. Bitte. Kérem.
Antío! Auf Wiedersehen! Viszont látásra!

A "Yia mas!" kifejezést gyakoroltuk legtöbbet, remélem megjegyeztem! :-)

Második szabad nap

Itt a délután, és a mai szabad napom is eléggé aktívra sikeredett. holott itthoni punnyadást terveztem. Ulli tegnap azzal állt elő, hogy olyan szép lesz az idő, h érdemes lesz kihasználni. A heverészést persze nem gondoltam annyira komolyan, tehát könnyedén elcsábultam, a "nagyváros fényei" hatalmas vonzerővel csalogattak. Miután kialudtam magam, ez úgy fél nyolcra kb 3szor is megtörtént, felkeltem, megkávézkodtam, és a levelezésemet tekintettem át. Bala megintcsak elismerően füttyentene, hisz eléggé kerek szám látható az olvasatlan levelek mappa felett! 1330. :-( Valamennyit sikerült lefaragni belőle, egy online kérdőívet sikeresen legyűrtem, aztán nekiültem megtervezni a mai "portyázást". Ulli kb 100szor regélte, h a 100-as buszon a BVG fülhallgatós városnéző túrákat szervez. Tavaly valahogy nem sikerült a nyomára bukkannom, így kihagytam. Idén akkora elánnal vágtam neki a dolognak, h elhatároztam, ha "béna" vagyok az online keresésben, hát személyesen megkérdezem egy kirendeltségükön, elvileg ugyanazt a nyelvet beszéljük, csak sikerül benevezni egy ilyen útra. Na ilyen nem létezik, az a külön városnézősös buszokon élvezhető, de a tömegközlekedéssel sem jártam rosszul. De erre csak később derítettem fényt.
Persze nem is én lennék, ha egyenesen egy ilyen irodába indultam volna, az nem elég tudományos. Megnéztem, h merre van a 124-es busz megállója, és h milyen időközönként megy a menetrendje szerint, h a reggeli közel 1 km-es túráimat lekurtíthassam a jövőben. A megálló kipipálva, a menetrend a normál útviszonyoknak megfelelően az S-Bahnhoz hangolva, tehát főnyeremény lenne, de a Schulzendorfer Strasse sarkán lévő építkezés miatt a busz átlag 8-12 perces késéssel jár, tehát mégiscsak maradok a reggeli zarándoklatoknál. Nem fog megártani, legalább izmosodok!
Hmm, ha már buszlesen voltam, irány busszal Alt-Tegel, ahonnan az U6 járattal közelítettem meg a körbe-körbe járó Rng-Bahnt. Az S41 az óramutató jársával egyező, míg az S42 ellentétes irányban közlekedik.Ugyanazon az útvonalon. Jó gyakran, tehát megérné ezzel városnézni - gondoltam, igaza lehet Larsnak, aki ezt javasolta - de elment a kedvem időközben, pár megálló után, mert elég külvárosias helyeken voltak a megállók.
Westkreuz-nál abbahagytam a vonatozgatást, úgy döntöttem, irány a belváros. Átszálltam az S5-re, és először a Tiergarten-nél szálltam ki. Kicsi kerengés, és egy szabadtéri Gázlámpás-kiállítás megtekintése után visszaszálltam egy S-Bahnra, hogy a Bellevue kastélyhoz átlibbenjek.



 A gázlámpákat, ha mindet nem is, de a legtöbbet közelről is megnéztem, a budapestit külön lefotóztam, örültem neki nagyon! (Pedig nem is volt olyan különösen szép.)











Szóval a Bellevue kastély a német szövetségi köztársaság elnökének székhelye. Mikor el akartam sétálni előtte, h lefényképezzem, épp egy rendőr terelgette a fényképezőgépekkel felszerelt túrista-népet le a kivezető útról, mondván, h rögtön elkocsikázik itten a szövetségi köztársaság elnöke, bizonyos Joachim Gauck úr. Na, gondoltam, itt az alkalom, lesifotós még úgysem voltam, most nem menekül meg az az elnök, bekerül a berlini gyűjteményembe. Igazán kevés időt kellett csak várni, addig lefotóztam a kastélyt:

és integetve elhajtott előttünk az elnök. Hmm, kipipálva ő is!










Ugye városnézést terveztem, helyette holmi gázlámpákkal és fekete audikkal töltöttem az időt, hát ideje lesz a lovak közé csapni, gondoltam.
A 100-as busz épp a Bellevue előtt állt meg, hát felpattantam rá. Nagyon szeretek emeletes buszon fent utazni. Mondtam már? Most már én is tudom. Így legalább láthatom a buszmegállók tetejére, a madaraknak kidobált péksüteményeket. Na nem ez volt a fő attrakció, de asszem a mai buszozást mindenképp megismétlem, mégpedig kitérőkkel.Az állatkerttől egész az Alexig végigmentem a busszal, itt a lista, amiket érintőlegesen láthattam. A következő szabad napomon viszont a legérdekesebb helyeket kicsit alaposabban is meg fogom nézni.
Nehéz lett volna magyarul írni, így itt a listám, csak németül:
Breitscheidplatz - Alter Turm
Budapester Strasse
Potsdamer Platz
Konrad Adenauer Stiftung
Bootschaften
Großer Stern - Golden Else
Schloss Bellevue
Haus der Kulturen der Welt
Platz der Republik
Reichstag/Bundestag
Brandenburger Tor
Unter den Linden
Friedrichstrasse Humbold Universität und Staatsoper
Lustgarten
Dom/Museumsinsel/Marienkirche/Rotes Rathaus
Mára még a kedvencemet, a tévétornyot,

















a közelében álló Marienkirche-t lefotóztam,














aztán hazadöcögtem. A délutánt épp olvasgatásra találták ki, így hamarosan belevetem magam az épp aktuális Evelyn Sanders könyvbe: Schuld war nur die Badewanne. :-)

2013. júl. 12.

POTSDAM ♥

Olyan széép volt, és annyi helyre nem jutottam el, h még egy napot rá kell szánnom erre a nem is kis városra. A kedvencem, a BVG oldala, megmondta, h merre-hogyan jutok el a legegyszerűbben a Sanssouci parkba. Na hazafelé már egyszerűbb, de időben kicsit hosszabb úton jöttem.
A belvárosig a már megszokott séta-S-Bahn kombó helyett a busz-U6 változat tetszett meg. Még fecserészni is sikerült egy mamókával!



Aztán a Friedrichstrasse-nél átszálltam a Regionalbahnra. Kb 17 perc, és le is szállhattam. Valami csudi gyors, és persze értehtően bemondja a csajszi, h épp merre járunk.



















A kiegyszítő-jeggyel egész a parkig utazhattam. Persze Potsdamot is feltúrták, ha nem is a földikutyák, de mindenfelé építkezés miatt változik a buszok közlekedési rendje.












NEM VESZTEM EL!! Hurrá! Na azért nagy veszélyben sem voltam, de nagy biztonságérzetet adott a buksimban lévő nyelvtudás. Höhöhö!
A parknak rengeted bejárata van. Egy hölgy a buszon azt javasolta, h lent szálljak ki és gyalog menjek fel a Neues Palais-hoz. Hát így is tettem.

A 800 hektár valami iszonytató nagy! Úgy délután 4 körül már kidőltem, de addig sikerült lejárni a lábaimat vagy térdig! Először az Obelisk bejárat nyűgözött le. Alig akart elférni egy képen!

A park maga monumentális, változatos és lenyűgöző. A tizenegy-néhány palota és egyéb épület, mint pl malom, teaház, múzeum, mauzóleum stb valahol el kell hogy férjen! Az idő kellemesen borult volt, nem lógott a nyelvem a hőségtől, így ugyan kissé sötétebb képek sikeredtek, de kellemes volt a séta!
Megnéztem kívülről a Sanssouci kastélyt, a sort nem akartam kivárni, hogy bemenjek, mert a Kínai teaház és a Sárkányház volt az eredeti elképzelésem.  

 Aztán jöhetett a teaház,
majd az Orangerie, vezetéssel. 
Az Orangerie-kastély udvarában fűszerkert és illatos virágok egyvelege kényeztette a növényzetkedvelőket. 


Nagyon jóó volt, főleg, h II., azaz nagy Frigyes életébe leshettünk be kissé. A figura szenvedelmes építész, művészetkedvelő, zenész és nem mellékesen porosz király volt. Imádta az ásványokat, pl a malachitot, a borostyánt veszettül, így elég rendes gyűjteményt is hagyott ezekből hátra.Több zeneterem is szolgálta a család szórakozását, minden vendéglakásba író-szobát is tetetett, hisz ő maga is rendszeres levélíró volt. 




A termek, a kert temérdek szoborral van tele, rajongott az olasz építészetért, szobrászatért és Raffaelóó volt a kedvenc festője. A világon nincs az övénél nagyobb Raffaelló-másolat-gyűjtemény egy helyen!
  






Imádom ezt a képet, és meg is szagolhattam!! :-)
A Szixtuszi Madonna másolata, valami felemelő élmény, légies, mégis valóságosnak tűnő. A másoló festő 7 évet adott érte az életéből! 

Hmmm, röviden, leírhatatlanul sokoldalú érdeklődés, jó ízlés és a reformok iránti fogékonyság jellemezte.Nem semmi! Még fürdőkádja is volt!!!
Az Orangerie-kastély előtti park a kilátótoronyból kb így néz ki. Hatalmas!

Tájékozódás? Hmm, nem is olyan egyszerű, de megoldható, ha az ember néha a lába elé néz!


Továbbsétálva, - a Sárkányházat keresgéltem - a potsdami egyetem botanikuskertjébe keveredtem. Belépőt nem sikerült beszerezni, de a virágok nem is kérték. A kertészek meg nagyon barátságosak voltak jegy nélkül is.
 Ez a "bizé" nagyobb volt mint én.

A temérdek ágyásban sokszáz féle növény pompázott.














A séta utolsó előtti állomása a Neues Palais volt. Épp felújítják, meg bazi nagy is, így egybe nem csináltam róla képet, de az egyik homlokzatáról van egy nekem tetszős fotóm. A felhőkre külön büszke vagyok!

Az audioguide nagyon jó találmány. Egy kis távirányító-féle lóg a nyakadban, azon nyomogatod be az adott teremben lévő tájékoztató-táblán lévő számot, és a kért nyelven nagyon szépen szerkesztett, zenés tájékoztatóval szolgálják az igényes látogató-közönséget. Hmm, ez a Frici még fiatalka korában színdarabot is írt, Divatmajom címmel. A korhű ruhákat drótvázra készített papírfigurákkal mutatták be a színdarab jeleneteiből vett rádiójáték-idézetekkel. Nagyon élvezetes látogatás volt ám!
Aztán egy váratlan kaland-ka megint meglepett. Egyik teremőr bácsi megállított, h szerinte nagyon szépen beszélek németül, de valahogy mégis idegen. Ugyan, honnan jöttem? Nos mikor Magyarországot említettem, azonnal előtört belőle a pusztákon felszedett legfontosabb szó:
EGÉSZSÉGEDRE!
Nem kacarásztam túl feltűnően, mert alapból viszonylag jólnevelt lennék, de azért vagy 20 fogamat lehetett látni! Aztán szó szót követett, és összeismertetett egy Balti tenger partáról származó kollégájával, aki elmondta, hogy ha elutazom az Ostsee-hez, Warnemünde, ahol egy régóta dédelgetett álmomat, a világítótorony-fotózást megvalósíthatom.
Bízom benne, h idén sort kerítek erre a túrára.

A sétám végén egy kissé lelombozó látványban volt részem. Mivel kb 27 éve jártam itt először, a Sárkányházba vágytam vissza. Na az idő foga jócskán megrágta szegényt, az eltervezett kávéról így le is mondtam, valahogy szebb helyen szerettem volna töltekezni.

Hazafelé a buszra kellett vagy 10 percet várnom. Hmm, a fűben leltem pihentető helyre, a szökőkutak csobogtak, a nap élményei a fejemben zsongtak, és nagyon jól esett a napi x óra rabszolgamunka után ez a csodálatos nap!