Már jó ideje ott lapultak az akvarell ceruzáim a barkácsdobozban. Sőt jó részét már el is ajándékoztam, hisz nem volt arra nekem időm-energiám-figyelmem, hogy a régóta dédelgetett álmomat, hogy valami közöm nekem is lehessen az érzéseiket, gondolataikat papírra vagy vászonra vetők közösségéhez, megvalósítsam.
Persze Balának egy hörit azért rajzoltam anno, na meg amíg divat volt az emlékkönyv a kislányok körében, aki ideadta pár gondolatért, nem matricát ragasztottam nekik, hanem valami Füzesi Zsuzsa képet másoltam bele, és azt átfestve máris festménynek nézett ki.
Már bő egy hete küldi Sárhidai Zsófi a kreatív nőképző minitréningjét, tehát pár naponta mindig új feladattal figyelmeztet arra, hogy akár festegethetek is a szabad időmben. Ugye a tél a sétáknak nem kedvez, és a temérdek egyedül töltött órát igazán valami felemelővel is tölthetem, ahelyett, h hülyeségeken járassam az agyamat.
Íme az első három FA, nekem tetszenek, valójában az örömért születtek, hogy míg készülnek, és utána is öröm lengje be a szobát, ahol vannak. Eddig betöltötték a szerepüket, remélem, ha elkerülnek tőlem, ott is jól viselkednek!
 |
| Mógorné Ternyei Bea, a gönyűi Gyermekjóléti Szolgálat újdonsült vezetője, még meg sem száradt a kép, már elkérte.... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése