2012. dec. 12.

Katicák...

Hát ilyen szépet talán nem is láttam életemben, olyan aranyos...

2012. okt. 20.

You can be a champion

:-
Yeah, You could be the greatest
You can be the best
You can be the king kong banging on your chest

You could beat the world
You could beat the war
You could talk to God, go banging on his door

You can throw your hands up
You can be the clock
You can move a mountain
You can break rocks
You can be a master
Don't wait for luck
Dedicate yourself and you can find yourself

Standing in the hall of fame
And the world's gonna know your name
Cause you burn with the brightest flame
And the world's gonna know your name
And you'll be on the walls of the hall of fame

You could go the distance
You could run the mile
You could walk straight through hell with a smile

You could be the hero
You could get the gold
Breaking all the records that thought never could be broke

Do it for your people
Do it for your pride
Never gonna know if you never even try

Do it for your counrty
Do it for you name
Cause there's gonna be a day

When your, standing in the hall of fame
And the world's gonna know your name
Cause you burn with the brightest flame
And the world's gonna know your name
And you'll be on the walls of the hall of fame

Be a champion, Be a champion, Be a champion, Be a champion

On the walls of the hall of fame

Be students
Be teachers
Be politicians
Be preachers

Be believers
Be leaders
Be astronauts
Be champions
Be true seekers

Be students
Be teachers
Be politicians
Be preachers

Be believers
Be leaders
Be astronauts
Be champions

Standing in the hall of fame
And the world's gonna know your name
Cause you burn with the brightest flame
And the world's gonna know your name
And you'll be on the walls of the hall of fame

(You can be a champion)
You could be the greatest
(You can be a champion)
You can be the best
(You can be a champion)
You can be the king kong banging on your chest


(You can be a champion)
You could beat the world
(You can be a champion)
You could beat the war
(You can be a champion)
You could talk to God, go banging on his door

(You can be a champion)
You can throw your hands up
(You can be a champion)
You can be the clock
(You can be a champion)
You can move a mountain
(You can be a champion)
You can break rocks

(You can be a champion)
You can be a master
(You can be a champion)
Don't wait for luck
(You can be a champion)
Dedicate yourself and you can find yourself
(You can be a champion)

Standing in the hall of fame

2012. szept. 29.

Hehe, ez vicces is lehetne :-(


Hogyan ismered fel az energiavámpírt? Nem csak nő lehet!

A társas kapcsolatok nemcsak bonyolultak, de olykor sajnos fárasztóak is lehetnek. Hiszen nem minden esetben csak rajtad múlik, kivel kerülsz egy légtérbe, és kivel kell együttműködnöd hosszabb időn keresztül. A barátaidat megválaszthatod, ám a családodat és a kollégákat nem, így az utóbbi két esetben nem feltétlenül kizárólag olyan emberrel hozhat össze az élet, akivel könnyen kijössz.
Ugyanakkor, legyen szó akárkiről, minden embert jó érzéssel tölt el, ha bizonyos problémák esetén a tanácsát kérik. Ha azonban a kölcsönösség hiányzik a kapcsolatból, nem árt felülbírálnod azt, hiszen ebből még akár hátrányod is származhat.

Ki az energiavámpír?

Mindannyian saját energiaforrásokkal rendelkezünk, ezekből táplálkozunk. De biztosan te is voltál már olyan szituációban, amikor szinte megmagyarázhatatlan fáradtság vagy akár gondterheltség lett úrrá rajtad, ám ennek ellenére egyismerősöd társaságában, illetve vele beszélve szinte 180 fokos fordulatot vett az állapotod.
Ilyenkor a saját forrásaidból nem tudtál kellő mértékben újratöltekezni, és egy másik személy vélhetően fölös energiái lendítettek át a holtponton. Ez természetes folyamat, hiszen bárki kerülhet ehhez hasonló állapotba, vagy történhet vele valami, ami miatt szüksége van egy másik fél lelki támogatására.
Azonban vannak olyan emberek, akik tartósan képtelenek a saját energiájukból táplálkozni. Ennek oka, hogy teljesen elszakadtak belső forrásaiktól, ezért folyamatosan mások figyelmére van szükségük.
Ebből kifolyólag nem csak a barátnőd lehet energiavámpír a környezetedben. A férfiak közül is kikerülhet az illető, hiszen lehet egy családtagod, munkatársad vagy akár a főnököd is. Sőt, a hivatalos közeg ebből a szempontból veszélyesebb is lehet a bizalmas kapcsolatoknál, hiszen ebben az esetben a kevésbé személyes kapcsolat miatt nehezebb észrevenni a jelenséget.

Ismerd fel!

Annak, hogy energiavámpírral töltöd az idődet, a legnyilvánvalóbb jele, hogy nem csak kimerültnek érzed magad a beszélgetés után - ami akár fejfájással is keveredhet -, de rajtad is eluralkodik a partnered aktuális, negatív hangulata.
!
Ezenkívül a viselkedéséből is könnyen felismerheted, ha az energiád elszippantására irányul valakinek a közeledése, hiszen te csak mint hallgatóság kellesz neki. A lelki vérszívók ugyanis mondhatni engedély nélkül törnek rád a problémáikkal, melyeket nem megoldani igyekeznek, hanem csak megpróbálják rád terhelni - és teszik mindezt anélkül, hogy megkérdeznék, kíváncsi vagy-e minderre, esetleg irántad érdeklődnének.
Az ilyen jellegű feltárulkozások során szinte csak rossz és pesszimista gondolatokat osztanak meg veled, egyetlen pozitív mondatuk sincsen, és hajlamosak olyan problémákkal is megtalálni, melyekkel kapcsolatban kizárt, hogy segíteni tudnál.
Szó szerint rád zúdítják a terhüket, hiszen számukra furcsa módon ez jelenti a megoldás legnagyobb részét. A mondandójukat pedig többnyire lehetetlen félbeszakítani, majd sorra teszik fel a kérdéseiket, gyakran pár perc eltéréssel ugyanazokat.
Mi a célja?
Az energiavámpír számára nem a gondokkal, aktuális állapotával kapcsolatos eszmecsere, tanácskérés a legfőbb cél. Sokkal inkább sajnálatot kifejező, együttérző mondatokat akar kierőszakolni belőled, hiszen ezekből képes táplálkozni és energiát nyerni. Az energiaáramlás egyik formája ugyanis maga a figyelem.

Mit tehetsz?

Egy energiavámpírral való beszélgetés után hasonló manővert követhetsz el te is. Hiszen az előzményeknek köszönhetően az energiaszinted megcsappant, ezért gyors utánpótlásra van szükséged, melyet úgy lehet a legkönnyebben visszanyerni, hogy gyorsan továbbadod - elpanaszolod - az átélt perceket. Így persze könnyű elérni, hogy egy harmadik személy a szituációra hangolódjon, a közös érzelmi állapot és vélemények révén pedig energiát adjon át neked, ha azonban nem szeretnéd őt is hasonló állapotba hozni, nem praktikus megoldás.

Ehelyett energetikai és egyben kapcsolati szempontból is a leghasznosabb az, ha a sajnálat helyett a jó momentumok felé próbálod terelni a beszélgetést. Ezt könnyen megteheted akár azzal, hogy érdeklődsz partnered életének pozitív történései iránt, vagy azzal, hogy miután megkérted vámpírkodó ismerősödet, hogy rekessze be a negatív megnyilvánulását, valamilyen pozitív dologról kezdesz el mesélni. Ez utóbbi különösen akkor praktikus, ha a személyt egyébként nem tudod elkerülni, mert a családodból kerül ki, netán a főnököd az.
Ha azonban megteheted, és tartósan nem sikerül megakadályoznod, hogy az a bizonyos ember negatív hullámaival téged is behálózzon, az is megoldás lehet, ha a jövőben megpróbálod kerülni a társaságát.

2012. szept. 27.

Szeptember végén...

A tanév igazából beindult. Az osztályomban már mindenkinek tudom a nevét, hogy kb merre lakik, és néhányuk hobbiját is ismerem. A napközi várakozáson felül szebb feladat, mint gondoltam, édesek a kicsik, és a heti 1 tanszoba is kellemes délutáni elfoglaltságnak ígérkezik, bár a leghúzósabb gyerekek azért idén is összegyűltek.
Szeptember 25.
Igen, megment, derűsen, mondhatnám vidáman, kb 15 perc, pár szó, és kész. Az ügyvéd és a bírónő is lazák voltak, mi kicsit feszültek, de alapjában véve nem volt olyan rossz. Persze többet nem kérek belőle.

2012. szept. 4.

Szeptember, hullanak a levelek...

Na, elkezdődött. Péntek délután megkaptam ŐKET fizikai valójukban is. Van újból osztályom, 22 csillogó szempár. Még meg kell őket tanulnom, de igazán aranyosak. Aztán gyorsan el is köszöntünk, és GO to Balaton! Zsuzsiék, Elza, az öccse és Kata, a volt férje és annak a felesége, Erzsi. Igazán szuper kis csapat. A főzőverseny bronzzal ért véget, aztán este tűzijáték, és tánc hajnalig. Valahogy ilyen nyárzáró bulira vágytam, főleg, hogy lazításként elő-elő került a kártyapakli, és játék közben ment a hülyülés. Megint beigazolódott, hogy a korral csak érettebb és ízletesebb humor fejlődik az emberekben. Igazán jó volt, hogy a veterán csapatnak tagja lehettem!!
Persze azóta hazaértünk, lehet az udvarban leveleket söpörni, járhatunk suliba, tehát valóban itt az ősz!

2012. aug. 15.

Újra itthon!

Nem is volt vészes a hazaút, ha azt leszámítom, h reggel 7-ig nem tudtam, h mikor érek haza, így a mamiéknak sem tudtam biztosat mondani. A Berlini Hauptbahnhof-nál beszálltam, az eredeti terveknek megfelelően, és ekkor jött az improvizálás. Először a kalauzt kérdeztem azon a vonatrészen, ahova a jegyem szólt, h tudna-e segíteni. Ő persze nem igazán tudott, hisz az a kocsi egészen a Keletiig megy, és megáll Pozsonyban is. A Bécsbe induló részt hajnali háromkor csatolták le, így telesen felesleges lett volna itt utaznom, ezzel nem jutottam volna el Bécsbe. Hát akkor rajta, irány a bécsi kocsi, és segítséget lehet kérni az ottani kalauztól. Ő aztán talált helyet, sőt külön fülkét nyitott nekem, így kényelmesen, egyedül utazhattam a bécsi Westbahnhofig. Útközben áthaladtunk az épülő bécsi Hauptbahnhofon. Az infotáblák egy része már kihelyezve, a sínek a helyükön, a várakozó helyek építése, meg a számomra nem feltűnő dolgok vannak hátra, de a fő stílusjegyek már markánsan látszanak! Nagyon futurisztikus, fém és üveg, igazán tetszetős...
A Railjet 41-gyel jöttem haza, Győrbe már 8:24-re begördültünk. Bár nehezen sikeredett lekászálódni, összeszedtem magam, h kicipelem a dolgaimat az állomás elé, de egy várakozó magyar utas egyszerűen megkérdezte, h segítsen-e a bőröndöt cipelni, én meg kapva kaptam az alkalmon, és örömmel vettem a felkínált szívességet. Bevallom, nagyon jól esett, és a napfényre kiérve egyetlen dolog motoszkált aztán az agyamban: A környező nagyvárosok közül egyedül Győrben nincs akadálymentesítés??? Vagy csak titokban kaphatnak segítséget a lépcsőzni nem tudók???

2012. aug. 14.

Utolsó, majdnem egész nap Berlinben

Ma kissé elaludtam, mert 9 után nyitottam csak ki a szememet. A Barmer GEK ügyintézője emlékezett rám, barátságosan kijelentkeztem tőlük, és sok sikert kívánva egymásnak váltunk el. Nächstes Jahr sehen wir uns!

Hehe, érdekes stílusban utazom haza, az szent, legközelebb csakis saját gondolatok alapján végig megváltott jeggyel indulok útnak. Pozsonyig OK minden, aztán onnan vagy továbbmehetek Bécsbe, vagy át kell szállnom, majd a vonaton kiderül. Igen, viszonylag tág tűrésű fajta vagyok, mint mondjuk egy tigris, ami a sivatagi hőséget és a téli mínusz sok fokot is jól elviseli, de kicsit azért nyomasztó úgy elindulni, h Berlinben nem tudnak jegyet eladni nekem, kérdezzem meg a vonatvezetőt, volt a javaslat, esetleg Bécstől Győrig vehetnék jegyet, de h a Bratislava-Wien útvonalat hogyan teszem meg, még a levegőben lebegne. Természetesen beértem a javaslattal, h kérdezzem meg a vonatvezetőt, hátha.... Tudok mást tenni???
Majd holnap ilyenkor tutti okosabb leszek.
A bőrönd bepakolva, a cipők nem fértek be, így olyan leszek, mint egy karácsonyfa, 1 bőrönd, 1 szatyor, 1 laptopptáska és a hátizsák. Az esernyőt nem soroltam fel, de valahogy azt is szállítom, mert ilyen szép Berlines ernyőt nem mindenki tudhat a magáénak! :-)
Na, szia Blogom, legközelebb már magyar levegőt szuszogva jelentkezem...

2012. aug. 12.

Augusztus 12, Berlin ♥

Húú,de elhanyagoltam ezt a blogot4 Igen, időszűkében a legfontosabbakra, az emberekre szakítok több időt, és a blog az elmaradhat kategóriába csúszott. Szóval a legutóbbi teljesen szabad napom óta nem jegyeztem be ide semmit, kicsit szégyenlem is magam. Igen, Ladiesnek fontos volt, hogy 2-án dolgozzak, mert a megbetegedő gyermekekcskék anyukáit valakinek helyettesíteni kell. Mivel a hotel abszolút teltházzal megy, nem elegendő kevesebb ember. Dolgoztam délelőtt, aztán időnként egy-egy kollégával, vagy az öreg Eisbären-Fan barátommal múlattam az időt, így nem igen volt alkalmam unatkozni. Az augusztus 5-i Sommerfest igazán jól sikerült, sokan voltunk Marzahnban, 67-en minigolfoztunk, és a dicső 34. helyet szereztem meg. Nagggyyyoonnn jóóó volt!!! Heike, Fred, Dirk és én voltunk egy csapat, játszottunk és hülyéskedtünk, szóval igazán nagyon szép vasárnap-este kerekedett.
Az utolsó teljes hetemen 9-én és 12-én kértem magamat szabadnak. 9-én a Falkenhorst Strasseba mentem kertelni. Selmi nagyon örült nekem, és megígértette, hogy ha hazaértem, írok neki lapot, hogy tartsuk aztán a kapcsolatot. Igazán megható volt.
Délután Frau Müllenbach várt, a kis Lucie betegeskedett, Maj pedig az iskolaelőkészítőben volt még. Oly édesek voltak, ők is elkérték a címemet, és jövőre már egy kávézásom van Katrinnal, mert megígértette velem, h felkeresem. Igazán jó volt, ahogy a kis Maj átölelt búcsúzásként, pedig tényleg csak keveset találkoztunk. Ja, azért igazán szerencsés vagyok, hogy ilyen kedves embereket sodort az utamba a szél...
12-én Susival és Jörggel meglepiprogramra mentünk. Kitalálták, hogy mennénk hajókázni Berlin belvárosa körül, érintve a főbb nevezetességeket, utána meg Ulliékkal együtt mentünk enni. A program valóban felejthetetlen volt, Susi megígértette velem, hogy ha legközelebb jövök, elviszem a sétáimra, mert volt olyan hely, ahol már kétszer is jártam, míg ő, aki 54 éve él Berlinben, egyszer sem. Hát mit tehettem, megígértem. Tehát mindenképp vissza kell jönnöm Berlinbe. Persze a Reichstag kupoláját egy aztán elhalasztott találkozó miatt kihagytam, ez is visszavonz, hisz onnan igazán szívesen megnézném a várost. A Golden Else megmászása is jövőre maradt. 6 hét, asszem igen rövid, de ha évente visszajövök, talán nem olyan bejárhatatlan és megismerhetetlen város Berlin, a végére járok, tutti.
Holnap az uolsó munkanap, utána talán végleges formájába kerül a hazautam, Józsi ugyanis lemondta a hazaszállításomat, így más úton kell Pozsonyból Gönyűre jutni. Sztem megoldom. :-)
Összecsomagoltam a holnapi búcsúajándékokat, így nyugodtan fogom álomra hajtani a fejemet.

2012. aug. 1.

Augusztus 1. :-)

A nyár utolsó hónapja, bár ha a vénasszonyok nyarát is beleszámítjuk, akkor csak a közepe! Ma végre szabadnapos voltam, és kedvemre hencseregtem (délig) a szobámban, nem kellett kora reggel útra kelnem, hogy a H&H csapatát erősítsem. Olvastam, fecsegtem, írtam, így gyorsan eltelt a délelőtt, aztán biciklire pattantam, és a környéket jártam be kicsit, olyan kb 20 km volt összesen, de a beköszöntő meleg időben sikeresen méregtelenítettem a szervezetemet. A ruháim már meg is száradtak, holnapra is bicózást terveztem, így tisztán akartam eltenni. ERDŐ-ERDŐ-ERDŐ! Olyan szép, és semmit nem von le az értékéből, hogy nem a tökig érő porban kell tekerni, hanem kiépített bicikliúton haladhat a biciklis. (Sajnálhatjuk, hogy a gönyűi határban nincsen hasonló kerekezési lehetőség.) Hazaérve gyors megtisztítottam pár ablakot, hogy ki ne essek a lendületből, aztán összetakarítottam a földszinten, meg a lépcsőket leporszívóztam, aztán kiültem a teraszra, nekiálltam a Kati Anyu levelének. Azért igencsak jó ez a blog, mert minden barátomat egyéni levéllel ellátni pár naponta, úgysem tudnám, nem férne bele a nap 24 órájába, de ez így is van rendjén.
A holnapi napomat tervezgettem, amikor megszólalt a telóm. Az itteni. Gondoltam, egy barátom hív, de Frau Kroizboner volt, a kubai rabszolgatartóm, aki megkért, hogy ugornék be holnap is dolgozni. Erre valahol az agyam legmélyén számítottam, a tegnapi elköszönéskor, de talán ez az ára, hogy mégiscsak szabad legyek vasárnap. Mal seh'n! Ha ez az ára annak, h egy nap alatt egy vonatjegy árát megkereshessem, akkor menni kell, nem ücsörgök itthon.




2012. júl. 31.

Hehe! :-)

Aki éjfél körül írja a blogját, könnyen eltévedhet a hónapok között. Szóval az augusztusra még kicsit várni kell, mert ma még csak július 31. van, de nem is ez a lényeg.
Ma megint megvolt a 14 szoba, sőt a 14. már egy megjegyezhetetlen nevű vietnami "játékostól" származott át hozzám.
Sorban mondanak fel az emberkék, így a holnap-holnaputáni szabadnapjaim biztosnak tűnnek, de a vasárnapra kért könnyítéssel nem igazán mentem semmire sem. Susiéknak aznap lesz idejük velem kicsit kikapcsolódni, így legalább azt kértem, hogy a lehető legkevesebb szobát kapjam, hogy mielőbb leléphessek. Valószínű, így a minigolfos Sommerfest is kimarad, de azt majd jövőre beiktatjuk!
Ma délután, ha kipihentem magam, egy biciklitúrát terveztem, még kinézem a térképen, hogy merre is induljak.
Annyira elfáradtam a mai munkában, hogy a Mollstrassehoz érve egy oszlopnak támaszkodva vártam a zöldre (Ampelmännchen!!), minden porcikám remegett. Na most aztán jól esne egy masszázs!
Az S-Bahn-on olyan ijesztő kalandom volt ma! Megvettem a hazafelé vonatjegyet, és a Friedrichstrasse-tól jöttem haza az S25-tel, így hosszú utazásnak indult. Persze elszundítottam. Most már tudom, h miért ülnek le az emberek a hármas üléseknél mindig a szélsőkre először! Akinek középen marad hely, és elalszik, óhatatlanul rádől álmában valamelyik szomszédra. Velem is megesett ma, előbb még egy hatalmas német nő ült mellettem, és amikor legközelebb kinyitottam a szememet, egy idősebb néger úr. Gondolom, mondanom sem kell, hogy hogy meglepődtem. Majdnem leszálltam kettővel előbb, mint akartam... Persze Tegeltől már nem mertem elaludni...

Geburtstagsparty

Na, egy évet öregedett a berlini barátom. Többen 50-nek hitték, de azért a többség tudta, hogy 60. :-)
Megismerkedhettem egy regementtel a német bundespräsident őrségéből, és Helmut családjával is. Igazán kedves, vicces este volt, örülök, hogy nem hagytam ki. Persze azzal kezdődött a dolog, hogy egy szomszédhoz csengettem be, aki szintén a jegesmedvéknek drukkol, de nem én voltam az egyetlen, több vendéget megtévesztett a bejárati ajtókon díszelgő Eisbär matrica. Arra persze nem gondoltam volna, csak a harmadik csengetés után, hogy esetleg egy 21 emeletes ház ugyanazon emeletén két drukker is lakjon, akiknek ugyanúgy jegesmedve matrica díszeleg az ajtaján. Aztán megismerhettem Ingét, akinek először minden hetvenedik szavát értettem csak, aztán részben ő is rájött, hogy velem lassabban érthetőbben érdemes beszélni, meg a berlini dialeltusba én is belerázódok. Kedvenceim a kiekma és a jehn. Természetesen sem a kieken, sem a jehen igéket nem találod a szótárban, de ha sehen és gehen alakban írom ide, rögtön a homlokodhoz kapsz, hisz magad is megértetted volna, főleg, ha szövegkörnyezetben találkozol velük. Végülis 16-an lettünk, és nagyon érdekes volt a beszélgetéseket figyelhetni. Ha csak egy beszélgetésre figyelsz, még csak irtó fárasztó helyzetben leszel, de ha párhuzamosan 2-3 beszélgetést is megpróbálsz követni, ami persze az anyanyelveden nem esik nehezedre, idegennyelven azonban húúúú de nehéz. Amikor már kissé elpilledtem, szép sorban elköszöntem a társaság tagjaitól, aztán elindultam Ulliékhoz. Ugye a hazaúton a vilamoson és az S-Bahn-on is elnyomott a buzgóság, de hát este 10 után már nem csoda, főleg ha az ember lánya végigdolgozta a napot. Rekordot döntöttem, az első 10 feletti napon rögtön 14 szoba lett kész, így elégedett lehetek magammal, főleg, h Herr Reinicke is azt nyilatkozta, h "im Grunde genommen OK". Ennél több dicséret nekem nem is kell, most már tudom, hogy ezt is megtanultam.
Hopp, itt az augusztus, már 14 perce...

2012. júl. 29.

29. 07. Berlin

Szóval a tea-talinál akadtam el. Samir minden nap azzal nyaggat a mókahelyen, mikor találkozhatunk már végre a szállodán kívül. Hát nekem igazán mindegy, kivel szürcsölgetem a teámat, és legalább nem kell egyedül róni az utcákat itt a német fővárosban, hát belementem, hogy igyunk már egyet együtt. Az első javaslata a sör volt, de ahhoz még nem ismerem eléggé régen, hogy sörözni menjek vele, plusz az idei egy üveg sörömmel már végeztem, így arra úgyis csak jövőre kerülhet sor. Mármint a sörözésre.
Szóval megállapodtunk, hogy a Galeria Kaufhof főbejáratánál találkozunk, hétkor. Vagy nyolckor? Na tessék, ez az én formám, nem elég hogy elfelejtettem, hogy mikor, de még a telefonszámát is elvesztettem szegény teatársamnak, így még szólni sem tudok neki, ha valami gond lenne. Szépen odasorakoztam a megfelelőnek tűnő helyre hétre, hallgattam zenét, aztán nyolcra, akkor is hallgattam, zenét, ugyanis az Alex a maga napi 245000 túristájával mindenféle utcaizenésznek biztosít fellépési/megélhetési lehetőséget. Mindkét csapat nagyon jó volt, a vonós lányok egyszerűen elbűvöltek, és a rézfúvós fiúk is elég jól nyomatták.
Szergény Samir viszont láthatatlan maradt a számomra, és én is a számára, mert valamit mégiscsak sikeresen félreérthettem, és nem találkoztunk. A két időpont között pedig az Ullitól kölcsön kapott könyvvel múlattam az időt. Valami fregeteges élmény az angolokról, pontosabban a londoniakról olvashatni egy német tudósító tollából. A Süddeutsche Zeitung egyik londoni tudósítója előzőleg amerikai kiküldetésen volt, feleségét még a moszkvai kiküldetés idején ismerte meg, lányuk épp kamasz, már az amerikai életformához szokott kiscsaj.
Érdekes helyzeteket teremt ez a sokszínű família, és ahogy az újságíró a maga néhol felületes, néhol részletesen leíró stílusával bemutatja a britek életét, egyszerűen elbűvöl. Persze minden szót nem feltétlen értek a szövegből, de nem is műfordítási igénnyel, hanem csupán élvezetből olvasom a könyvet.Igaz, Berlinben minden harmadik S-Bahn és U-Bahn utas olvas, java része vaskos regényekkel szaladgál, be kb negyedük a csudapofa olvasójával ténfereg, és merül el az utazása idejére egy-egy érdekes regényben.
Kedden aztán Petik-féle munkára mentem, Falkeseeben várt egy idős ex-tesitanárnő. A rutinos keresési technikámmal hamar kiderítettem, hogy kb 5,5 km gyalog, de egy átszállással busszal is megközelíthető a kedves hölgy háza. Hát inkább busszal mentem, nem akartam eltévedni, és így jó félórával előbb oda is értem. Gyors átvedlés után füvet nyírtam, bozótot metszettem és gyomláltam. Olyan szép lett a kert! Ilyenkor, ha kész egy "mű", mindig valami nagy örömféle lebeg körülöttem, nélkülem nem lenne pont ilyen szép az a kert, mint a kezecskéim által. Lehet, hogy ez elég nagyképűnek tűnik, de valahogy mindig ilyen érzések vannak bennem, nem  tehetek róla.
Délután folytattam volna a reggel megkezdett fabehordást, de Ulli egészen elvette a kedvemet. Ha lehet művészien fát rakodni a tartóba, na ő valóban azt teszi. Azok a nyaffadt fák elvágólag, egyenletesen elhelyezve várják a telet. Így aztán kicsit fecsegtem valamelyik barátommal, aztán este elmentem egy rövidebb biciklis kalandozásra. Alt-Heiligensee és Nieder-Neuendorfer See között kerekeztem, olyan jóóó volt!! Kicsit Marikáék csapatával érezhettem magam gondolatban, és olyan tóparti/Duna part hangulatban nosztalgiáztam. Na meg a mozgás is jól esett persze, olyan 13 km után a szúnyogok hazaűztek.
Szerdára virradóra újból várt a munka, na meg az esti fecsi a mamiékkal. :-)
Meg csütörtökön is. Na akkor csak a munka. :-( Persze csütörtökre mást is terveztem, de az a találkozó családi gondok miatt kútba esett, így csütörtökön már rendesen biciklizni indultam, és alig álltam meg a 25 km alatt. A tegeli kikötőben majdnem lehorgonyoztam, hogy a naplementében gyönyörködjek, de megszólalt a fejemben a kis vészcsengő, jajj lesz nekem, ha eltévedek, még telefont sem vittem magammal, hogy segítséget kérhessek. Így aztán visszapattantam a biciklire, és simán hazatekertem, minden utcácskát megismertem, ahol kanyarodni, tovahaladni kellett. (Persze, amikor a Schulzendorfer utcára rákanyarodtam, egy kisebb fajta kő esett le a szívemről, már nem aggódtam, h esetleg elveszhetek.)
Aztán péntek következett, a hét nekem harmadik munkanapja, a normális embereknek meg az utolsó. Erre mindig az otthonról érkező levélkékből jövök rá. A munkában a legjobb a zuhanyzás a végén, na meg a már említett büszke érzés, ha kijövök egy szobából utoljára. Tisztálkodás után elszaladtam egy boltba és vettem ásványvizet, mert minden nedvességemet kiizzadtam, és aszalt szilvának éreztem magam, így meg nem illik találkozra menni. A vizemet kortyolgattam, amikor bejelentkeztem, h már indulok a Weltzeituhr alá, amikor Helmut, a leendő üzlettársam és kedves ismerősöm azt mondta, h már ott van, de ebben a hőségben ne siessek. Na azért szedtem a lábaimat, de a víznek majdnem a végére értem. Aztán ebédeltünk, és elindultunk Marzahn felé. Útközben megnéztük az O2 Word-öt, most megtudtam, h itt laknak a berlini jegesmedvék, sőt a '12-es EB bajnoki dalát is adta éppen a rádió. Megnéztük még a mai napig működő műemlék szélmalmot, amiben búzát lehet őröltetni, és kiránduló osztályoknak bemutatókat is tartanak benne.
Hazafelé 200-zal jöttünk. Nagyon tetszett, persze nem én vezettem.
Szombaton valami hihetetlen tempóval sikerült 10 szobát csilli-villire varázsolni, délután meg vissza akartam menni a városba, de leszakadt az ég a változatosság kedvéért. Ulli és Lars Sven és Frida 13. házassági évfordulójára voltak hivatalosak, így egyedül voltam, de igazából mégsem töltöttem egymagamban az estét, mert egy barátommal sikeredett fecsegni. Az Ő ajánlására meghallgattam Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása c.  rádiószínházi előadást.Érdemes volt, valami különleges ablakot nyitott a világra, az már biztos.
Vasárnap munka után levest főztem, és a Skype-on fecsegtem szinte egész délután, olyan jó volt az otthoniakkal egy kicsit beszélgetni!

2012. júl. 28.

28.(?) 07. Berlin ♥

Gyorsan, még reggel pár sort írok, aztán délután a képekkel bíbelődhetek, mert egyszerűen alig van időm erre a kis blogra.
A múlt hét vége csak úgy elhussant, hisz mindkét nap dolgoztam. Jó, hogy nem 8ra, hanem 9re kell ilyenkor menni, de későbbig is maradtam,. Hétfőre nem terveztem munkát, hanem az Olympiastadiont akartam megnézni, és Teufelsberg várt a maga rusztikus légkörével.
Hogy hogyan is jutottam el ide? Lars javasolta, hogy nehogy kihagyjam az Olympiastadiont és a Teufelsberget.Könnyen oda lehet jutni tömegközlekedési eszközökkel. Szépen utánanéztem a neten, a bvg.de pontosan leírta, h mivel, mennyit megyek, h odaérjek. Asszem a kedvenc oldalam egyébként a helyi tömegközlekedési tudakozó. Beírod a címedet, megadod a célállomás címét, aztán kereshetsz. Ha akarod, finomíthatod a keresést, pl ne legyen benne busz, vagy az érkezés időpontjához fűzze fel az uatzási javaslatokat stb.
Szóval reggel még itt matattam egy kicsit, aztán 10 körül útnak indultam. Először az Olympiastadiont vettem célba, majdnem teljesen körbejártam, valami eszelős meleg lett közben, így kendővel a fejemen csatangoltam. Sok vidám ember mosolygott vissza. Az 1936-os berlini olimpiára készült két év alatt. A bejáratot két hatalmas olszlop jelzi, közötte kifeszített kötélen az olimiák jelképe, az öt karika lóg. A stadionba vezetővel lehet bemenni, 6 euró a belépő és a Hertha BSC területén mindenféle emléktárgyat vásárolhatnak a rajongók.
A szomszédban két S-Bahn vágányon folyik a közlekedés, de 6 másik tartalékvágány is befut ide, kiszolgálandó a meccsek idején megnövekvő igényeket. Monumentális jelenség, még így is, hogy nem volt tömeg, hisz épp semmi sportizé nem volt, csak valami rendezvényre építettek sörsátrakat a mókusok.
A Teufelsberg keletkezése még a 2. világháborúra eredeztethető, amikor annyi rom keletkezett, hogy nem tudtak mit kezdeni a sok törmelékkel. A tervszerű németek ekkor határozták el magukat, hogy ha már nincsen hegyük, két legyet üthetnek egy csapásra: lesz hegyük (végre!) és a városból a romokat is eltakarítják.
Szóval beindult a gépezet és sok éven át kb 26 millió m3 törmeléket hordtak ide, majd a 72-es lezárás után termőfölddel és facsemetékkel (1 millió csemete!) borították/ültették be, és a hidegháború idején az amerikai lehallgatóközpontnak adott otthont. Később a lokátorok haditechnikai kiegészítőjének leszerelése után polgári célokat szolgáltak a tornyok, amatőr rádiósok kaptak itt helyet, és most látogatható területté vált. A kultúrális egyesület, akik a területet gondozzák, és maga a terület inkább emlékeztettek egy esténként drogoktól és alkoholtól dülöngélő hordára a maga várában, mint egy 21. századi kultúrális egyesületre. A képeken is pont ez látszik. 
Estére Samirrel, a tuniszi munkatársammal terveztünk teázást, erről kicsit bővebben majd délután írok, mert indulnom kell dolgozni. :-)

2012. júl. 19.

19.07. Berlin

Tegnap a hősies ügyintézésről harsogtam, de utána még egy túrát tettem a keleti városrészben- Mivel kicsit későn állt el az eső, viszonylag megkésve indultam el az East Side Galery megtekintésére. Erről a szabadtéri kiállításról azt lehet tudni, hogy a megmaradt berlini falra a német újraegyesítés után a világ minden részéről érkező önként jelentkező "művészek" készítettek békével, békés egymásmellett éléssel kapcsolatos képeket, melyeket temérdek túrista akar fotózni, így a kétszer 3 sávos út egyik oldalán rendre kikandikáló hátizsákok nehezítik a szerencsétlen autósok tovahaladását.

Szóval az S- és U-Bahn kombináció, plusz egy kis villamosozás után jöhetett a gyalogtúra. Ulli tanácsára eleve nem a fal felőli oldalra mentem, hanem a szembe oldalon andalogtam, de a részletgazdagabb képek - na meg a szemü hiánya - miatt az útfelező füves részre átkocogtam. Jó hosszan lehet a képek mellett haladni, míg megnézi az ámuló emberke, néhány elég fantáziamentes, de a legtöbb valóban műalkotás a maga nemében!
A másik oldalon az o2 word épülete emelkedik ki a pampából. Leginkább persze a maci tetszett előtte...

Ide egy képgalériát tervezek, ahol a képeket egyszerűen végig lehet lapozni.

Aztán szépen csütörtök lett. Az első munkanapom a H&H GmbH-nál. Sunnieval reggel futottunk össze, és hol egy vietnámi, hol a kedvenc tunéziai, hol a török mókatársammal váltottam pár szót, amikor épp a folyosón összefutottunk. Elég kedvesek, a "közös nyelv" a tört német, kinek-kinek a saját felfogása szerint. Valami fantasztikus élmény!!
Közben folyton mögöttem haladtak a már őskövületnek számító helyiek, és ha valamit nem megfelelően csináltam, azért segítettek, ha mást nem, hát tanáccsal. Az egyik nőcinek fecserészni volt kedve, de mivel főnök, nem hajítottam ki. Így is kb fél kettőre mindennel végeztem, egyszer tévedtem el úgy jobban, na meg párszor nem nagyon. Valamennyire örömöt is adott a mai munka, mert a kezem nyomán mindegyik szoba csilli-villi lett, de a legalaposabb fajtából.
Köszi édesanyám, hogy megtanítottál takarítani. Bár itt kicsit másképp követelik meg a dolgokat, de alapjaiban jól megy!!
Hazafelé végre megkíséreltem a bankszámla dolgot megejteni személyesen, ne kelljen a neten nyitnom számlát, mert a telefonkártyám regisztrációjára elfecsérelt órák élénken élnek az emlékezetemben. (Ugye azt is Ulli nevében sikerült aztán bejelenteni.)
A négy felkeresett bankban nem mondtak olyan bíztatót, ami maradéktalanul elnyerte volna a tetszésemet, így mégiscsak a netes számlát fogom megpróbálni. Azt itthonról és majd otthonról is kezelhetem, plusz otthon is kivehetem a zsét, amikor kell.
Ulliék ma a megrendelt székekért mentek el, de hiába autóztak bő száz km-t a székek valahogy még nem készültek el a megígért határidőre. Hogy mik vannak ebben az óramű pontossággal működő Németországban!!
Ma estére nem tervezek csavargást, kb 20 percenként monszun-szerű esőtől ér bokáig a lé a járdákon, utakon, sőt a csodálatos Berlin-ernyőmet is ki akarta csavarni a kezemből a szél.
Igen, a fantasztikusan szép virágocskás ernyőm hűtlen lett hozzám. Az S-Bahn megállóban sajna ott maradt, és nem várt meg, míg este hazajöttem. Megérem, nagyon szép volt, csak Bala egyik képén maradt meg egy része...:-(





2012. júl. 18.

Húúúúú...

öt napja egy betűt nem sok, annyi sem került ide, pedig sok víz lefolyt azóta a Spreen, a Havelen, sőt a tetőről is.
Szombat az alvás napja. Délelőtt sokáig, aztán tévé előtt gubbadás délutánig, este korán alvás, ez volt a nemes program szombatra, de hát mit is lehet tenni, ha egész nap esik, és az előző éjjelt végiglumpolta az ember?
Vasárnap viszont kicsit mozgalmasabb volt. Délelőtt kicsi itthoni matatás, Bala ügyesen összepakolt, aztán irány Tegel, közös ebéd, fagyi, aztán go to Hauptbahnhof! Ott viszonylag gyorsan kisütöttük, hogy honnan is indul a vonat a Keletibe, aztán amikor beállt betuszkoltuk Balut és a csomagokat a kupéba, és hamar el is húztunk, Lars még pár bokrot ültetett be, Ulli egy fűszálat festett meg, én meg rendbeszedtem a fürdőt, a szobámat és a gondolataimat. A hétfői próbanapra minden holmit összekészítettem, és bíztam benne, h minden klappol.
Hétfőn már 7:30-kor a Hotel Royal Leonardo halljában ücsörögtem, de csak kb 50-kor jöttek fel értem. Addig a vendégeket nézegettem. A legtöbb olasz volt. Hmmm. Olaszul még nem tudok, de talán nem is vállalkozom rá a közeljövőben. Aztán Sunnie Maria volt a tanítómesterem, vele takarítottunk ki 18 szobát. Azért elég fárasztó egy munka ám! Sunnie Angólából jött 18 éve, 2 nagy fia (31 és 21)és egy kisebb lány (16) van, sőt a nagyobbik fia által egy 3 éves unokája is. Asszem, iszonyú alapos betanításom volt, bár lehet, hogy nem jegyeztem meg mindent, így ha kezdek, tutti lassabban fog menni, mit Sunnieval.
Hétfőn délután fáradtan kúsztam haza, Ullival kellett megbeszélnem, hogyan lép be az ember itt egy betegbiztosítóhoz, miképp nyit számlát, meg hogyan igényel Sozialversicherungsausweis-t.
Íme a keddi program. Munka helyett még mindig csak ügyintézés, és mivel mindennek meg van a maga helye, ideje, sorrendje, természetesen egy nap alatt nem lehet mindent elrendezni. A Krankenkassseban szívesen fogadtak, de munkaszerződés nélkül nem állhattak érdemben szóba velem, így irány a hotel. Ott természetesen nincs megírt szerződésem, így néhány telefonhívás után a szerda reggelben maradtunk, hogy akkor majd befejezhetem a procedúrát. Gondoltam akkor, kis naivan.
Aztán, ha már bent voltam, kicsit nekiindultam a belvárosnak. A Berliner Dom épületét a Museumsinsel egy részét a Lustgartennel szépen körülszaglásztam, aztán elindultam egy irányba, ahol először a medvés szökőkutat láttam meg, csak utána a templomból kialakított kiállítási termet.

Click to play this Smilebox collage
Create your own collage - Powered by Smilebox
Customize your own free photo collage


Érdekes volt. Mindig is szerettem a gótikus templomokat, bár ez újkori, de tiszta gótikus elrendezés, valami hihetetlen nyugalmat áraszt. Egy kicsit el is gondolkodtam a dolgok változandóságán, hisz épp július 17-e, azaz 18-a előtti nap volt....
Onnan már csak az U-Bahn megállójának hőn vágyott képe lebegett a szemeim előtt, a fáradtság a lassú - medve szerű - cammogásomban mutatkozott meg. Épp egy katolikus templom mellet vitt el az utam, benéztem ide is, ahol épp egy zenés istentisztelet kezdődött. Megvártam a kis orgonakoncert végét, és kilépve a templomból hamarosan a Humbold Egyetem előtt találtam magam.

Na ott ért utol egy nő telefonon, h neki unbedingt egy Puztfrau kell, így ha tudok, mennék ki az irodájukba, Charlottenburgban van.
Tudtam. Hihetetlen jó vagyok a tömegközlekedésben, így egy átszállással oda is értem, de sajna az állást nem kaptam meg, ilyen rövidke időre, mint amit maradok még, nem szeretne engemet. Az ő baja..
Hazafelé volt, hogy azt is elfelejtettem, melyik irányba kell felszállnom, annyit utazgattam már, de el nem vesztem. Mivel sem Ullinak, sem Larsnak nem kellett segítenem a délutánra kitaláltam magamnak programot.





Click to play this Smilebox collage
A kedd délutánt tehát a városban töltöttem. Ha nem esik, érdemes kihasználni az időt városnézésre, még ha hundemüde is az ember, mert arra nincs biztosíték, h akkor szép lesz az idő, amikor az ember lábai nem fáradtak. Szóval irány a Bardenburger Tor. S-Bahn-nal átszállás nélkül ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Itt aztán hemzsegnek a turisták!! Párat fotóztam, na nem csak utazókat, aztán a Reichstag következett. Kívülről megnézegettem. Ha a kupolába fel szeretnél menni, előre (2-3 nap) be kell jelentkezni a neten keresztül, egy időpontra várnak, és így lehet csak bejutni. A látogatás nem kerül semmibe, de egyszerűen az utcáról mostazonnal nem eresztenek be.
Aztán a Tiergarten egyik legmagasabb épülete, a Daimler-Benz Carillon következett. Nekem tetszik a kép, amit ot készítettem.


A Das Haus der Kulturen der Welt környékét jártam be, érdekes volt, nekem tetszett. Az épület, mint egy bazi nagy kagyló, mellette mesterséges tó, azon keresztül visz egy út és lépcső magába a Haus-ba. A vízben,, mint egy belepottyantott gyöngyszem, egy hatalmas bronzszobor, igazából inkább hasonlít egy babszemre, mint gyöngyre. Aztán meg egy butterfly... Elég robosztus...

Click to play this Smilebox collage
Create your own collage - Powered by Smilebox
Customize a free collage


Asszem, olyan sok sétány van a Tiergarten-ban, hogy eltart pár hétig, míg sikerül végigjárni...

A Siegessäule-hoz közeledve eszméletlen sok képet csináltam a Goldenelse-ről. Persze nem mentem fel 285 lépcsőhöz már irtó fáradtnak éreztem magam, de legalább körbejártam.


Click to play this Smilebox collage
Create your own collage - Powered by Smilebox
This free picture collage personalized with Smilebox

Aztán a Tiergarten-en keresztül a Potsdamer Platzra igyekeztem, ahol a Berlini filmfesztivált is rendezik, természetesen megnéztem kicsit, és irány az S-Bahn. Hazaérve csak az ágybaesni volt erőm...
Szerda reggelre Manuela Ziegenhorn várt a kedvesen elkészített Arbeitsvertrag-gal. A dátum rajta 18.07.2012 Hehehe! Jó nap egy kezdéshez... Az aláírás után megállapodtunk, h a héten már minden nap dolgozok, aztán célba vettem a Barmer GEK Krankeskasse-t. A tegnapi hölgynek viszaadtam a névjegykártyáját, az nem kell, a maiét eltettem, bejelentkeztem, igényeltem egy SV Ausweis-t, és pluszban egy infot is kaptam, h melyik Finanzamtban várnak engem tárt karokkal.
Mivel Reinickendorf már második otthonom (jelenleg a szó legszorosabb értelmében, hisz ide vagyok bejelentkezve), már mintha haza mentem volna a Finanzamthoz. Kb 20 perc alatt (ebbe a sorszámhúzás, várakozás, fénymásolás is beleértendő) sikeredett bejelentkezni a német adóhatósághoz. Döbbenet, már nagyon ügyes vagyok helyi ügyintézésben!!
Hazaérve Larst találtam itthon, ma hozták az új rolót meg a fűrészgépet, így szabadságot vett ki, h itthon legyen a szállításkor. Akár én is át vehettem volna, ha tudom előre, h a délutáni sétaismerősöm hirtelen megbetegszik. Na mindegy, így esőben úgysem lett volna szép a városnézés, bár ha eláll, később még be kell mennem pár helyet felderíteni... (A videóval felügyelt berlini tömegközlekedés filmjeiben lassan főszerepet kapok, és a nevemhez is hozzákerül a Bolygó Hollandi, mint keresztnév, abból úgyis csak kettő van!)

2012. júl. 14.

13. Freitag ♥Berlin♥

Finom lett, így gyorsan idefirkantom a receptet, aztán a pénteket megnézzük elölről, hisz nem kellene kihagyni, elég aktív nap lett ez is!
Rippchen, vagyis oldalas a la Lars:
Kb 6 kg oldalast enyhén sós vízben kissé megfőzünk kb egy óra alatt, aztán jöhet a pác: 4-5 erőspaprika, egy dl étolaj, só mustár, fokhagyma, vöröshagyma, ketchup, méz turmixban pépesítve. Ha ezzel a kenőccsel lazán átmázolom a husikat, egy éjjelre érdemes a hűtőben pihentetni.
Másnap grillen a szenesedés előttig forgassuk a darabokat, majd bagettet és a többi kencét tálaljuk fel a húsokkal. (ha túl szenes, nem ízlik annyira...)
Szóval péntek reggel, ébresztő 5:30-kor. Gyors indulás az S-Bahnnal, majd U-Bahnnal tovább Reinickendorfba. A sietség gyümölcsöző, az első voltam a hivatalban a várakozók között.
Ugye, hogy létezik 1-es sorszám!!

A tegnapi hölgy készségesen segített a bejelentkezésben, aztán azt a vacak igazolást is megszereztem, ami kb a mukavállalási engedéllyel ér fel EU polgárok számára. Kezemben a papírokkal vidáman fotóztam le a medvéket a Rathaus előtt. Mindenfelé a városban találkozni velük.
Medvék a reinickendorfi Rathaus előtt

A hotelben kb 8 perc alatt végeztem a papírok beadásával, aztán hazasiettem. Na a sietés megint csak kötői túlzás, aki egy nagyvárosban a százezer közlekedési eszközből az éppen az úticélja felé vivőkből válogat mindig alkalmazkodik az éppen aktuális helyzethez. Hol ilyen rövidített járat, hol olyan útépítés, de mindig van valami, ami nem engedi, h rutinná váljon az utazgatás.
Az Alex persze megint/mindig elbűvölt, olyan vidám dolog ott sétálhatni!!
Strandkosár

Tévétorony


Verebeket fotózó túristák

Itthon Bala szorgalmasan aludta ki a Björn partijának fáradalmait, de viszonylag könnyedén kimászott az ágyból, ahogy megzörgettem a redőnyt. :-)
A kezünk festés után...
Délután festettünk, aztán miután Lars hazaért, a fiúk befejezték a festést, én sütöttem egy meggyes sütit. Ulli kicsit később ért haza, bevásárolt.









Mivel a vendégeket fél nyolcra vártuk, még átrendeztük a nappalit, megcsináltuk a salátát és asztalterítés.
Fél egyig bírtam, aztán miután Ilrikék távoztak, hamarosan otthagytam a kis csapatot még fecsegni.
Szép nap volt ez is!!

2012. júl. 12.

Berlin 12.07 - kalter Regen

Ma megint nagyokat lépegettem előre.

A Hotel Leonadro Royal-ban tárt karokkal fogadtak. Mindent kedvesen vettek tudomásul, amiket mint feltételeket soroltam, és csak egy "egyszerűen" beszerezhető Freizügigungsbescheinigung-ot akarnak tőlem az okmányaimon kívül. Állítólag a lakóhelyem szerinti Bezirksamt-ban kb 5 perc alatt kiállítják. Na ma kb 2 órába telt, egy ügyes űrlappal és pár infoval lettem gazdagabb. Először lakcímbejelentés, aztán jöhet a Freizügi...... . Persze ehhez az infóhoz mintegy 2 órás várakozás után juthattam hozzá.

A német mobilszám regisztrációja azonban kifogott rajtam. Magyar adatokkal nem üzemel az online regisztráció, aztán Ulli nevén regisztráltunk be. Így egy hónapig ingyen beszélhetek az o2 hálózaton belül. Hurráááá! Egyetlen ismerősöm van csak ebben a hálózatban, így vele kell fecsegnem, ha épp benőni akarna a szám.

A szálloda, ahol jövő héttől dolgozok, egy jelentős méretekkel bíró elegáns hotel, csak fekete cipőt kell vinnem a próbamunkához, minden mást adnak. Remélem, beválik, és fog tetszeni, mert hirtelen egy másik helyről is kaptam bemutatkozóbeszélgetésre meghívást. Persze az ottani július 30-i időpont elég késői nekem, így kértem egy korábbit, hátha valami kvalifikáltabb munkát tudnék megcsípni, mert a Zimmermädchen-ség a korom miatt kicsikét nevetségesnek tűnik. Igaz, az otthoni tanítói fizetésemet 4 hét alatt duplán meg lehet vele keresni, még a legalsóbb teljesítményszinten is. Mal sehen!
Ma, hazaérve nekiálltam főzni. Már nagyon hiányoztak az otthoni ízek. Gulyásleves, mami féle pogi került az asztalra. Húúú de fini lett!!!
A holnapi grillpartira Lars készíti a Rippen-t. Ha ízlik, tutti idekerül a recept is.

2012. júl. 11.

Berlin 11. 07. :-)

Na, ha várt, hát megérkeztünk. Bala jött, és segített, Maj (6) és Lucie (4) pedig még bohóckodtak is kicsit. Lehet, hogy jövőre inkább valami gyerekes munkára kellene koncentrálnom, mert az még mindig a szívemcsücske "munka", jobban vonz, mint a takarítás, bár ennyit soha nem kerestem tanítással, mint a Wie schön sauber ist jetzt alles!!! felkiáltással kísért munkám. Bevallom, nagyon inspiráló volt a folyamatos elismerés Maj-tól. Este persze eléggé kifáradtam, aztán Bala később ért haza, Denis-zel voltak fecsegni, plusz pár fickó még volt velük. Ulli elkapta, és kifaggatta, hogy merre járt. Mire lekocogott a felső szintről, bealudtam.
Kedden megint aktív napot tartottunk. Délelőtt kávézni mentem, helyszín: Hennigsdorf-Havel part.

Húúú, nyugodt, tiszta, élhető hely, az biztos, bár a világ végének tűnt, mire odaértünk.


Aztán irány a Berliner Technikmuseum! 4,5 óra alatt knapp végig sétáltuk, pici pihenéssel, csak néhol merültünk el a részletekben, mert az elején még a felét sem hittük bejárhatónak, olyan iszonyú nagy-sok-részletgazdag stb a kiállítás.
Képeket teszek fel, de Bala fotózott, és még ül rajtuk.

A múzeum után a fatárolóval bíbelődtünk, hétvégére kész kell hogy legyen.
Este kb 10-kor kezdtünk grillezni, aztán kb fél egyig fecsegtünk az udvaron, kellemes és finom vacsit biztosítva a berlini Mücke-hadnak. Hiába fújtuk be magunkat ellenük, Megtalálnak a nyavalyások bárhol is!
Ma főztem, meg a megszokott 5-10 álláspályázatot adtam fel, aztán délután megyek a csajokhoz Pankowba, befejezem a nyaralásuk előtt a takarítást, és megbeszéljük, hogy augusztus közepén még mikor várnak.
Estére nem terveztem semmit, asszem pont elég lesz a hazaúton nem elaludni....