2014. júl. 9.

Irány Berlin, immár harmadszor

Na újra eltelt egy év aktív blogírás nélkül, és megint kicsit jobban belehúzhatok ITT. Igaz, hogy a blogírás megkönnyíti később az élménybeszámolót, de azért úgysem helyettesíti az élőszóban elmondott történeteket.
Indulás előtt egy picike kitérővel megpillantottam álmaim autóját fehérben.

A Böbével elköltött búcsúfagyi sajna nem került be a képek közé, de igazán jó volt. Sőt Balázs érettségi-toráról sem készült kép, amit igazán sajnálok, hiszen sokkal jobban sikerült, mint bárki várta volna, így most már biztos  vagyok benne, hogy Ili mami is jól érezte volna a csapatunkban. :-)
A Péterek egy részét és a házassági-évfordulós mami-papit sikerült felköszönteni, sőt bónuszként még Edittel is találkozhattunk.

Aztán indulás, először Bicske várt. Papiék kivittek a vonathoz, az állomáson aztán a Zvezdovits csajszikkal lebeszéltem a Roxii korrepetálását. Igaz, hogy Fanni kicsit parázik a felelősségtől, Réka meg kimaradt a csomagomból, de nagyon feldobott a rövidke üzenetváltás. (Mire aztán Berliben újra netközelbe kerültem, a lány talált magának okítót, és ebből a szempontból fölöslegesnek bizonyult a szervezésem.)

Bicskéről aztán irány a Keleti, onnan pedig a 3 ágyas női fülkében rázkódhattam jó 13 órát. Na összesen egy ágy volt lenyitva, de ekkora kis helyen bajosan fértünk volna el hárman!


Nincsenek megjegyzések: