Nem is volt vészes a hazaút, ha azt leszámítom, h reggel 7-ig nem tudtam, h mikor érek haza, így a mamiéknak sem tudtam biztosat mondani. A Berlini Hauptbahnhof-nál beszálltam, az eredeti terveknek megfelelően, és ekkor jött az improvizálás. Először a kalauzt kérdeztem azon a vonatrészen, ahova a jegyem szólt, h tudna-e segíteni. Ő persze nem igazán tudott, hisz az a kocsi egészen a Keletiig megy, és megáll Pozsonyban is. A Bécsbe induló részt hajnali háromkor csatolták le, így telesen felesleges lett volna itt utaznom, ezzel nem jutottam volna el Bécsbe. Hát akkor rajta, irány a bécsi kocsi, és segítséget lehet kérni az ottani kalauztól. Ő aztán talált helyet, sőt külön fülkét nyitott nekem, így kényelmesen, egyedül utazhattam a bécsi Westbahnhofig. Útközben áthaladtunk az épülő bécsi Hauptbahnhofon. Az infotáblák egy része már kihelyezve, a sínek a helyükön, a várakozó helyek építése, meg a számomra nem feltűnő dolgok vannak hátra, de a fő stílusjegyek már markánsan látszanak! Nagyon futurisztikus, fém és üveg, igazán tetszetős...
A Railjet 41-gyel jöttem haza, Győrbe már 8:24-re begördültünk. Bár nehezen sikeredett lekászálódni, összeszedtem magam, h kicipelem a dolgaimat az állomás elé, de egy várakozó magyar utas egyszerűen megkérdezte, h segítsen-e a bőröndöt cipelni, én meg kapva kaptam az alkalmon, és örömmel vettem a felkínált szívességet. Bevallom, nagyon jól esett, és a napfényre kiérve egyetlen dolog motoszkált aztán az agyamban: A környező nagyvárosok közül egyedül Győrben nincs akadálymentesítés??? Vagy csak titokban kaphatnak segítséget a lépcsőzni nem tudók???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése