2013. júl. 16.
2013. júl. 15.
A "Görög"-nél voltunk
Délután, ahogy leírtam az előző bejegyzést, kimentem a teraszra Ulliékkal fecsegni. Elhatároztuk, h a hétvégén megnyitott görög éttermet vesszük célba, ahova szombaton nem kaptunk helyet, mert annyira teli volt. (Még szerencse, h én előre megfőztem a tervezett vasárnapi vacsit, és együtt ehettünk.)
Hosszas vita után abban maradtunk, h egy kocsival megyünk, a roller itthon marad. Még szerencse!
A "déli" vendéglátás ékköve, a Korfu étterem nagyon kedves szokása, h ouzoval fogadják a betérő vendéget. Függetlenül attól, h vezet-e még autót, vagy nem. Hmm. Mind a 3 kört sikerrel teljesítettük, legalábbis ennyit biztos sikerült teljesíteni. Ha jól számoltam. A vacsi kitűnő volt, a kiszolgálás az italokon kívül is pazar. Olyan jót dumáltunk közben, h igazán csak örülhetek, h nem mondtam le a kései vacsit a holnapi korán kelés miatt. Hmm, majd meglátjuk, hogyan bírom a kiképzést Frau Ziegenhorn "karmaiban".
Új szavakat is tanultam:
Kaliméra! Guten Morgen! Jó reggelt!
Kalispéra! Guten Abend! Jó estét!
Kalníchta! Gute Nacht! Jó éjszakát!
Yia sou! Hallo! Helló!
Ti kánis? Wie geht's? Hogy vagy?
Isse kalá? Geht es dir gut? Jól vagy?
Pináo. Ich habe Hunger. Éhes vagyok.
Dipsáo. Ich habe Durst. Szomjas vagyok.
Poli oréo. Sehr gut. Nagyon jól.
Efharistó. Danke. Köszönöm.
Yia lamas! Prost! Egészségünkre!
Ton Logariasmó. Die Rechnung. A számla.
Parakaló. Bitte. Kérem.
Antío! Auf Wiedersehen! Viszont látásra!
A "Yia mas!" kifejezést gyakoroltuk legtöbbet, remélem megjegyeztem! :-)
Hosszas vita után abban maradtunk, h egy kocsival megyünk, a roller itthon marad. Még szerencse!
A "déli" vendéglátás ékköve, a Korfu étterem nagyon kedves szokása, h ouzoval fogadják a betérő vendéget. Függetlenül attól, h vezet-e még autót, vagy nem. Hmm. Mind a 3 kört sikerrel teljesítettük, legalábbis ennyit biztos sikerült teljesíteni. Ha jól számoltam. A vacsi kitűnő volt, a kiszolgálás az italokon kívül is pazar. Olyan jót dumáltunk közben, h igazán csak örülhetek, h nem mondtam le a kései vacsit a holnapi korán kelés miatt. Hmm, majd meglátjuk, hogyan bírom a kiképzést Frau Ziegenhorn "karmaiban".
Új szavakat is tanultam:
Kaliméra! Guten Morgen! Jó reggelt!
Kalispéra! Guten Abend! Jó estét!
Kalníchta! Gute Nacht! Jó éjszakát!
Yia sou! Hallo! Helló!
Ti kánis? Wie geht's? Hogy vagy?
Isse kalá? Geht es dir gut? Jól vagy?
Pináo. Ich habe Hunger. Éhes vagyok.
Dipsáo. Ich habe Durst. Szomjas vagyok.
Poli oréo. Sehr gut. Nagyon jól.
Efharistó. Danke. Köszönöm.
Yia lamas! Prost! Egészségünkre!
Ton Logariasmó. Die Rechnung. A számla.
Parakaló. Bitte. Kérem.
Antío! Auf Wiedersehen! Viszont látásra!
A "Yia mas!" kifejezést gyakoroltuk legtöbbet, remélem megjegyeztem! :-)
Második szabad nap
Itt a délután, és a mai szabad napom is eléggé aktívra sikeredett. holott itthoni punnyadást terveztem. Ulli tegnap azzal állt elő, hogy olyan szép lesz az idő, h érdemes lesz kihasználni. A heverészést persze nem gondoltam annyira komolyan, tehát könnyedén elcsábultam, a "nagyváros fényei" hatalmas vonzerővel csalogattak. Miután kialudtam magam, ez úgy fél nyolcra kb 3szor is megtörtént, felkeltem, megkávézkodtam, és a levelezésemet tekintettem át. Bala megintcsak elismerően füttyentene, hisz eléggé kerek szám látható az olvasatlan levelek mappa felett! 1330. :-( Valamennyit sikerült lefaragni belőle, egy online kérdőívet sikeresen legyűrtem, aztán nekiültem megtervezni a mai "portyázást". Ulli kb 100szor regélte, h a 100-as buszon a BVG fülhallgatós városnéző túrákat szervez. Tavaly valahogy nem sikerült a nyomára bukkannom, így kihagytam. Idén akkora elánnal vágtam neki a dolognak, h elhatároztam, ha "béna" vagyok az online keresésben, hát személyesen megkérdezem egy kirendeltségükön, elvileg ugyanazt a nyelvet beszéljük, csak sikerül benevezni egy ilyen útra. Na ilyen nem létezik, az a külön városnézősös buszokon élvezhető, de a tömegközlekedéssel sem jártam rosszul. De erre csak később derítettem fényt.
Persze nem is én lennék, ha egyenesen egy ilyen irodába indultam volna, az nem elég tudományos. Megnéztem, h merre van a 124-es busz megállója, és h milyen időközönként megy a menetrendje szerint, h a reggeli közel 1 km-es túráimat lekurtíthassam a jövőben. A megálló kipipálva, a menetrend a normál útviszonyoknak megfelelően az S-Bahnhoz hangolva, tehát főnyeremény lenne, de a Schulzendorfer Strasse sarkán lévő építkezés miatt a busz átlag 8-12 perces késéssel jár, tehát mégiscsak maradok a reggeli zarándoklatoknál. Nem fog megártani, legalább izmosodok!
Hmm, ha már buszlesen voltam, irány busszal Alt-Tegel, ahonnan az U6 járattal közelítettem meg a körbe-körbe járó Rng-Bahnt. Az S41 az óramutató jársával egyező, míg az S42 ellentétes irányban közlekedik.Ugyanazon az útvonalon. Jó gyakran, tehát megérné ezzel városnézni - gondoltam, igaza lehet Larsnak, aki ezt javasolta - de elment a kedvem időközben, pár megálló után, mert elég külvárosias helyeken voltak a megállók.
Westkreuz-nál abbahagytam a vonatozgatást, úgy döntöttem, irány a belváros. Átszálltam az S5-re, és először a Tiergarten-nél szálltam ki. Kicsi kerengés, és egy szabadtéri Gázlámpás-kiállítás megtekintése után visszaszálltam egy S-Bahnra, hogy a Bellevue kastélyhoz átlibbenjek.
A gázlámpákat, ha mindet nem is, de a legtöbbet közelről is megnéztem, a budapestit külön lefotóztam, örültem neki nagyon! (Pedig nem is volt olyan különösen szép.)
Szóval a Bellevue kastély a német szövetségi köztársaság elnökének székhelye. Mikor el akartam sétálni előtte, h lefényképezzem, épp egy rendőr terelgette a fényképezőgépekkel felszerelt túrista-népet le a kivezető útról, mondván, h rögtön elkocsikázik itten a szövetségi köztársaság elnöke, bizonyos Joachim Gauck úr. Na, gondoltam, itt az alkalom, lesifotós még úgysem voltam, most nem menekül meg az az elnök, bekerül a berlini gyűjteményembe. Igazán kevés időt kellett csak várni, addig lefotóztam a kastélyt:
és integetve elhajtott előttünk az elnök. Hmm, kipipálva ő is!
Ugye városnézést terveztem, helyette holmi gázlámpákkal és fekete audikkal töltöttem az időt, hát ideje lesz a lovak közé csapni, gondoltam.
A 100-as busz épp a Bellevue előtt állt meg, hát felpattantam rá. Nagyon szeretek emeletes buszon fent utazni. Mondtam már? Most már én is tudom. Így legalább láthatom a buszmegállók tetejére, a madaraknak kidobált péksüteményeket. Na nem ez volt a fő attrakció, de asszem a mai buszozást mindenképp megismétlem, mégpedig kitérőkkel.Az állatkerttől egész az Alexig végigmentem a busszal, itt a lista, amiket érintőlegesen láthattam. A következő szabad napomon viszont a legérdekesebb helyeket kicsit alaposabban is meg fogom nézni.
Nehéz lett volna magyarul írni, így itt a listám, csak németül:
Breitscheidplatz - Alter Turm
Budapester Strasse
Potsdamer Platz
Konrad Adenauer Stiftung
Bootschaften
Großer Stern - Golden Else
Schloss Bellevue
Haus der Kulturen der Welt
Platz der Republik
Reichstag/Bundestag
Brandenburger Tor
Unter den Linden
Friedrichstrasse Humbold Universität und Staatsoper
Lustgarten
Dom/Museumsinsel/Marienkirche/Rotes Rathaus
Mára még a kedvencemet, a tévétornyot,
a közelében álló Marienkirche-t lefotóztam,
aztán hazadöcögtem. A délutánt épp olvasgatásra találták ki, így hamarosan belevetem magam az épp aktuális Evelyn Sanders könyvbe: Schuld war nur die Badewanne. :-)
Persze nem is én lennék, ha egyenesen egy ilyen irodába indultam volna, az nem elég tudományos. Megnéztem, h merre van a 124-es busz megállója, és h milyen időközönként megy a menetrendje szerint, h a reggeli közel 1 km-es túráimat lekurtíthassam a jövőben. A megálló kipipálva, a menetrend a normál útviszonyoknak megfelelően az S-Bahnhoz hangolva, tehát főnyeremény lenne, de a Schulzendorfer Strasse sarkán lévő építkezés miatt a busz átlag 8-12 perces késéssel jár, tehát mégiscsak maradok a reggeli zarándoklatoknál. Nem fog megártani, legalább izmosodok!
Hmm, ha már buszlesen voltam, irány busszal Alt-Tegel, ahonnan az U6 járattal közelítettem meg a körbe-körbe járó Rng-Bahnt. Az S41 az óramutató jársával egyező, míg az S42 ellentétes irányban közlekedik.Ugyanazon az útvonalon. Jó gyakran, tehát megérné ezzel városnézni - gondoltam, igaza lehet Larsnak, aki ezt javasolta - de elment a kedvem időközben, pár megálló után, mert elég külvárosias helyeken voltak a megállók.
Westkreuz-nál abbahagytam a vonatozgatást, úgy döntöttem, irány a belváros. Átszálltam az S5-re, és először a Tiergarten-nél szálltam ki. Kicsi kerengés, és egy szabadtéri Gázlámpás-kiállítás megtekintése után visszaszálltam egy S-Bahnra, hogy a Bellevue kastélyhoz átlibbenjek.
Szóval a Bellevue kastély a német szövetségi köztársaság elnökének székhelye. Mikor el akartam sétálni előtte, h lefényképezzem, épp egy rendőr terelgette a fényképezőgépekkel felszerelt túrista-népet le a kivezető útról, mondván, h rögtön elkocsikázik itten a szövetségi köztársaság elnöke, bizonyos Joachim Gauck úr. Na, gondoltam, itt az alkalom, lesifotós még úgysem voltam, most nem menekül meg az az elnök, bekerül a berlini gyűjteményembe. Igazán kevés időt kellett csak várni, addig lefotóztam a kastélyt:
és integetve elhajtott előttünk az elnök. Hmm, kipipálva ő is!
Ugye városnézést terveztem, helyette holmi gázlámpákkal és fekete audikkal töltöttem az időt, hát ideje lesz a lovak közé csapni, gondoltam.
A 100-as busz épp a Bellevue előtt állt meg, hát felpattantam rá. Nagyon szeretek emeletes buszon fent utazni. Mondtam már? Most már én is tudom. Így legalább láthatom a buszmegállók tetejére, a madaraknak kidobált péksüteményeket. Na nem ez volt a fő attrakció, de asszem a mai buszozást mindenképp megismétlem, mégpedig kitérőkkel.Az állatkerttől egész az Alexig végigmentem a busszal, itt a lista, amiket érintőlegesen láthattam. A következő szabad napomon viszont a legérdekesebb helyeket kicsit alaposabban is meg fogom nézni.
Nehéz lett volna magyarul írni, így itt a listám, csak németül:
Breitscheidplatz - Alter Turm
Budapester Strasse
Potsdamer Platz
Konrad Adenauer Stiftung
Bootschaften
Großer Stern - Golden Else
Schloss Bellevue
Haus der Kulturen der Welt
Platz der Republik
Reichstag/Bundestag
Brandenburger Tor
Unter den Linden
Friedrichstrasse Humbold Universität und Staatsoper
Lustgarten
Dom/Museumsinsel/Marienkirche/Rotes Rathaus
Mára még a kedvencemet, a tévétornyot,
a közelében álló Marienkirche-t lefotóztam,
aztán hazadöcögtem. A délutánt épp olvasgatásra találták ki, így hamarosan belevetem magam az épp aktuális Evelyn Sanders könyvbe: Schuld war nur die Badewanne. :-)
2013. júl. 12.
POTSDAM ♥
Olyan széép volt, és annyi helyre nem jutottam el, h még egy napot rá kell szánnom erre a nem is kis városra. A kedvencem, a BVG oldala, megmondta, h merre-hogyan jutok el a legegyszerűbben a Sanssouci parkba. Na hazafelé már egyszerűbb, de időben kicsit hosszabb úton jöttem.
A belvárosig a már megszokott séta-S-Bahn kombó helyett a busz-U6 változat tetszett meg. Még fecserészni is sikerült egy mamókával!
Aztán a Friedrichstrasse-nél átszálltam a Regionalbahnra. Kb 17 perc, és le is szállhattam. Valami csudi gyors, és persze értehtően bemondja a csajszi, h épp merre járunk.
A kiegyszítő-jeggyel egész a parkig utazhattam. Persze Potsdamot is feltúrták, ha nem is a földikutyák, de mindenfelé építkezés miatt változik a buszok közlekedési rendje.
NEM VESZTEM EL!! Hurrá! Na azért nagy veszélyben sem voltam, de nagy biztonságérzetet adott a buksimban lévő nyelvtudás. Höhöhö!
A parknak rengeted bejárata van. Egy hölgy a buszon azt javasolta, h lent szálljak ki és gyalog menjek fel a Neues Palais-hoz. Hát így is tettem.
A 800 hektár valami iszonytató nagy! Úgy délután 4 körül már kidőltem, de addig sikerült lejárni a lábaimat vagy térdig! Először az Obelisk bejárat nyűgözött le. Alig akart elférni egy képen!
A park maga monumentális, változatos és lenyűgöző. A tizenegy-néhány palota és egyéb épület, mint pl malom, teaház, múzeum, mauzóleum stb valahol el kell hogy férjen! Az idő kellemesen borult volt, nem lógott a nyelvem a hőségtől, így ugyan kissé sötétebb képek sikeredtek, de kellemes volt a séta!
Aztán jöhetett a teaház,
Imádom ezt a képet, és meg is szagolhattam!! :-)
Ez a "bizé" nagyobb volt mint én.
A belvárosig a már megszokott séta-S-Bahn kombó helyett a busz-U6 változat tetszett meg. Még fecserészni is sikerült egy mamókával!
Aztán a Friedrichstrasse-nél átszálltam a Regionalbahnra. Kb 17 perc, és le is szállhattam. Valami csudi gyors, és persze értehtően bemondja a csajszi, h épp merre járunk.
A kiegyszítő-jeggyel egész a parkig utazhattam. Persze Potsdamot is feltúrták, ha nem is a földikutyák, de mindenfelé építkezés miatt változik a buszok közlekedési rendje.
NEM VESZTEM EL!! Hurrá! Na azért nagy veszélyben sem voltam, de nagy biztonságérzetet adott a buksimban lévő nyelvtudás. Höhöhö!
A parknak rengeted bejárata van. Egy hölgy a buszon azt javasolta, h lent szálljak ki és gyalog menjek fel a Neues Palais-hoz. Hát így is tettem.
A 800 hektár valami iszonytató nagy! Úgy délután 4 körül már kidőltem, de addig sikerült lejárni a lábaimat vagy térdig! Először az Obelisk bejárat nyűgözött le. Alig akart elférni egy képen!
A park maga monumentális, változatos és lenyűgöző. A tizenegy-néhány palota és egyéb épület, mint pl malom, teaház, múzeum, mauzóleum stb valahol el kell hogy férjen! Az idő kellemesen borult volt, nem lógott a nyelvem a hőségtől, így ugyan kissé sötétebb képek sikeredtek, de kellemes volt a séta!
Megnéztem kívülről a Sanssouci kastélyt, a sort nem akartam kivárni, hogy bemenjek, mert a Kínai teaház és a Sárkányház volt az eredeti elképzelésem.
Aztán jöhetett a teaház,
majd az Orangerie, vezetéssel.
Az Orangerie-kastély udvarában fűszerkert és illatos virágok egyvelege kényeztette a növényzetkedvelőket.
Nagyon jóó volt, főleg, h II., azaz nagy Frigyes életébe leshettünk be kissé. A figura szenvedelmes építész, művészetkedvelő, zenész és nem mellékesen porosz király volt. Imádta az ásványokat, pl a malachitot, a borostyánt veszettül, így elég rendes gyűjteményt is hagyott ezekből hátra.Több zeneterem is szolgálta a család szórakozását, minden vendéglakásba író-szobát is tetetett, hisz ő maga is rendszeres levélíró volt.
A termek, a kert temérdek szoborral van tele, rajongott az olasz építészetért, szobrászatért és Raffaelóó volt a kedvenc festője. A világon nincs az övénél nagyobb Raffaelló-másolat-gyűjtemény egy helyen!
Imádom ezt a képet, és meg is szagolhattam!! :-)
A Szixtuszi Madonna másolata, valami felemelő élmény, légies, mégis valóságosnak tűnő. A másoló festő 7 évet adott érte az életéből!
Hmmm, röviden, leírhatatlanul sokoldalú érdeklődés, jó ízlés és a reformok iránti fogékonyság jellemezte.Nem semmi! Még fürdőkádja is volt!!!
Az Orangerie-kastély előtti park a kilátótoronyból kb így néz ki. Hatalmas!
Tájékozódás? Hmm, nem is olyan egyszerű, de megoldható, ha az ember néha a lába elé néz!
Továbbsétálva, - a Sárkányházat keresgéltem - a potsdami egyetem botanikuskertjébe keveredtem. Belépőt nem sikerült beszerezni, de a virágok nem is kérték. A kertészek meg nagyon barátságosak voltak jegy nélkül is.
Ez a "bizé" nagyobb volt mint én.
A temérdek ágyásban sokszáz féle növény pompázott.
A séta utolsó előtti állomása a Neues Palais volt. Épp felújítják, meg bazi nagy is, így egybe nem csináltam róla képet, de az egyik homlokzatáról van egy nekem tetszős fotóm. A felhőkre külön büszke vagyok!
Az audioguide nagyon jó találmány. Egy kis távirányító-féle lóg a nyakadban, azon nyomogatod be az adott teremben lévő tájékoztató-táblán lévő számot, és a kért nyelven nagyon szépen szerkesztett, zenés tájékoztatóval szolgálják az igényes látogató-közönséget. Hmm, ez a Frici még fiatalka korában színdarabot is írt, Divatmajom címmel. A korhű ruhákat drótvázra készített papírfigurákkal mutatták be a színdarab jeleneteiből vett rádiójáték-idézetekkel. Nagyon élvezetes látogatás volt ám!
Aztán egy váratlan kaland-ka megint meglepett. Egyik teremőr bácsi megállított, h szerinte nagyon szépen beszélek németül, de valahogy mégis idegen. Ugyan, honnan jöttem? Nos mikor Magyarországot említettem, azonnal előtört belőle a pusztákon felszedett legfontosabb szó:
EGÉSZSÉGEDRE!
Nem kacarásztam túl feltűnően, mert alapból viszonylag jólnevelt lennék, de azért vagy 20 fogamat lehetett látni! Aztán szó szót követett, és összeismertetett egy Balti tenger partáról származó kollégájával, aki elmondta, hogy ha elutazom az Ostsee-hez, Warnemünde, ahol egy régóta dédelgetett álmomat, a világítótorony-fotózást megvalósíthatom.
Bízom benne, h idén sort kerítek erre a túrára.
A sétám végén egy kissé lelombozó látványban volt részem. Mivel kb 27 éve jártam itt először, a Sárkányházba vágytam vissza. Na az idő foga jócskán megrágta szegényt, az eltervezett kávéról így le is mondtam, valahogy szebb helyen szerettem volna töltekezni.
Hazafelé a buszra kellett vagy 10 percet várnom. Hmm, a fűben leltem pihentető helyre, a szökőkutak csobogtak, a nap élményei a fejemben zsongtak, és nagyon jól esett a napi x óra rabszolgamunka után ez a csodálatos nap!
2013. júl. 11.
Munkába csöppentem...
Kedden reggel azzal kezdtem, h Manuela-t hívtam, pontosan hol is találkozzunk. Na, nem vette fel a telefont, így kényelmesen megkávéztam, ücsörögtem egyet a napsütésben a teraszon. Aztán persze újból próbálkoztam, akkor sikerült beszélni vele. Kiderült, h Drezdában van éppen, de holnap, azaz szerdán jelenjek meg a Courtyard Holtel by Marriott-ban és kezdhetek dolgozni. Hmmm, vidáman nekikezdtem egy kis ház körüli munkának, mert unatkozni nem akaródzott. Hirtelen azt vettem észre, h 11:38! 12 órára volt időpontom a helyi rendőrségre, h bejelentkezzek. Még ki sem töltöttem a lapot! A franc! Larst a garázsból gyors felszaladt kezet mosni, átvedlett, és irány a hivatal. Persze nincs messze, pár per alatt ott voltunk, még a sarkon állandó dugó és az építési munkák ellenére eltűnt parkolóhelyek ellenére is. Na a nőőő nem volt valami kedves. Hiába mondtam, h a nevem egy olyan válás-féle miatt változott meg, nem hitte el, így házasnak írt be. Ez OK, gondoltam, és elmentem egy arcvizitre a betegbiztosítóhoz. Útközben megvettem a havi bérletet, és egy kicsit időztem az Alexanderplatz-on. Nagyon szeretem ezt a sokszínű, folyton nyüzsgő teret, ahol mindenszínű emberek zenélnek, táncolnak, ücsörögnek, sietnek, ki-ki a maga ritmusa szerint, és SENKIT sem néznek ki maguk közül. Döbbenet!
Délután hazaérve Ulli főzött steak-et, a spárgát én hámoztam. Fini lett a vacsi, a szószokkal.
Szerdán munkára készen ott voltam a megbeszélt helyen, jóval előbb. Úgy 15 percet ácsorogtam az előtérben, h szokjam a légkört, meg a szálloda-tévében épp a Courtyard hoteleket mutatták be, ahogy az összes földrészen számtalan tagja van a szállodaláncnak. Szépek!
Azt nézem, h ez olyan jóó kép, pedig IGAZI!
:-)
Ez a berlini 4 csillagos. Egyszerű, tiszta, csinos, kicsit előkelő. Manuela öleléssel fogadott. Na ez a hideg németek között kicsit gyanúsnak tűnt, de nem is foglalkoztam a dologgal, én is örültem, h végre nem lógok a levegőben, hanem végre elhelyezkedek. Aztán mindent megmutatott, úgy nagyjából, az irataimat lemásolta. Közben el kellett hagynunk az irodájukat, mert valami rendőrségi intézkedés volt épp folyamatban. Höhöhö! Már az előcsarnokban feltűntek a kékruhások, rá is kérdeztem, h mindennapos-e, h itt sátoroz a rendőrség, de azt mondták, h nem, csak valami eltűnt még tegnap, és ma derítenek fényt a dolgokra. Miután mindent letisztáztunk, megállapodtunk a csütörtöki munkakezdésben, mondván, h még nem vagyok bejelentve, tehát ma nem dolgozhatok. Kicsit letört, h munkára készen indultam reggel, és még egy szabad nap esik a nyakamba, de hát nem aggódtam miatta, úgy gondoltam, h a metróm majd jóól kitalálom, mitévő is legyek. Az első megállót hagytuk magunk mögött, mikor csörgött a telcsim. Manuela hívott síri hangon, h tudnék-e mégis ma kezdeni. Természetesen örömmel szálltam le és fordultam vissza a következő U2-essel. Mint kiderült, egy kollégát vittek el a rend éber őrei. Na ezért nem szabad más ember holmiját ellopni! Basszus, hogy lehet valaki ilyen kuka! Na ezért örültek ennyire nekem! "Hama-hama" munkaruhát kerestünk, az irodában letettem a holmimat, és go! Manuela velem suvickolt 4-5 szobában, mutogatta, h itt mit hogyan várnak el tőlünk, aztán magamra hagyott. 14 szoba bemelegítésképp! Hmm, mondhatom, eléggé bemelegedtem.
Este hazaérve épp elmeséltem a kalandjaimat, és vacsi nélkül ledőltem, legközelebb hajnaltájt nyitottam ki a szemem. Ulli barátnője, Nina, épp itt volt vendégségben, így szerencsésen elpusztították az én vacsorarészemet is. Lars még másnap is nyögött miatta! Csütörtökön aztán irány a helyi Finanzamt, az 1-es adóosztályba kerültem, mint elvált. Na ezeknek nem kellett a fordítás a válásról, így többet vonnak le adóba, mint ha házas lennék. Gratulálok, ez itten a híres német precizitás! De itt legalább kedves volt a nőőci.
Szombaton aztá a muka után Jörghöz és Susihoz voltunk hivatalosak. A telóm lemerült, elfelejtettem feltölteni, így telefonfülkéből jelentkeztem be, és a megszerzett telefonszámon Jörggel egyeztettem találkát Bernauba. A Regionalbahn valóban gyors. Pikk-pakk ott is voltam, épp lenyúltam egy punk telcsijét, h szóljak Jörgéknek, h megérkeztem, amikor már ott is termett a pályaudvar előtt. Nagyon örült. olyan jóó volt a pótapukámmal találkozni! Susi és Bernd - Ulli bácsikája, újságíró - is várt már, na meg Nina, Ulli és Lars. Épp az ajándékba készülő bébitakaróval matattak a csajok. A vacsit Jörg sütötte, a salátákat Susi készítette. A bor egy francia válogatásból volt, valami isteni! Hajnali fél 1 körül kidőltem, így hazarobogtunk. Na azt már az új kisbusszal tettük meg. Kényelmes, bár nem olyan szép kék, de szép ezüst, és jelentősen újabb.
A papíron csütörtöki munkakezdést pont 7 ledolgozott nap követte, a most szerda elvi szabadnap lett, ma, csütörtökön kaptam ki az elsőt. Hogy merre jártam, majd leírom.
Délután hazaérve Ulli főzött steak-et, a spárgát én hámoztam. Fini lett a vacsi, a szószokkal.
Szerdán munkára készen ott voltam a megbeszélt helyen, jóval előbb. Úgy 15 percet ácsorogtam az előtérben, h szokjam a légkört, meg a szálloda-tévében épp a Courtyard hoteleket mutatták be, ahogy az összes földrészen számtalan tagja van a szállodaláncnak. Szépek!
Azt nézem, h ez olyan jóó kép, pedig IGAZI!
:-)Ez a berlini 4 csillagos. Egyszerű, tiszta, csinos, kicsit előkelő. Manuela öleléssel fogadott. Na ez a hideg németek között kicsit gyanúsnak tűnt, de nem is foglalkoztam a dologgal, én is örültem, h végre nem lógok a levegőben, hanem végre elhelyezkedek. Aztán mindent megmutatott, úgy nagyjából, az irataimat lemásolta. Közben el kellett hagynunk az irodájukat, mert valami rendőrségi intézkedés volt épp folyamatban. Höhöhö! Már az előcsarnokban feltűntek a kékruhások, rá is kérdeztem, h mindennapos-e, h itt sátoroz a rendőrség, de azt mondták, h nem, csak valami eltűnt még tegnap, és ma derítenek fényt a dolgokra. Miután mindent letisztáztunk, megállapodtunk a csütörtöki munkakezdésben, mondván, h még nem vagyok bejelentve, tehát ma nem dolgozhatok. Kicsit letört, h munkára készen indultam reggel, és még egy szabad nap esik a nyakamba, de hát nem aggódtam miatta, úgy gondoltam, h a metróm majd jóól kitalálom, mitévő is legyek. Az első megállót hagytuk magunk mögött, mikor csörgött a telcsim. Manuela hívott síri hangon, h tudnék-e mégis ma kezdeni. Természetesen örömmel szálltam le és fordultam vissza a következő U2-essel. Mint kiderült, egy kollégát vittek el a rend éber őrei. Na ezért nem szabad más ember holmiját ellopni! Basszus, hogy lehet valaki ilyen kuka! Na ezért örültek ennyire nekem! "Hama-hama" munkaruhát kerestünk, az irodában letettem a holmimat, és go! Manuela velem suvickolt 4-5 szobában, mutogatta, h itt mit hogyan várnak el tőlünk, aztán magamra hagyott. 14 szoba bemelegítésképp! Hmm, mondhatom, eléggé bemelegedtem.
Este hazaérve épp elmeséltem a kalandjaimat, és vacsi nélkül ledőltem, legközelebb hajnaltájt nyitottam ki a szemem. Ulli barátnője, Nina, épp itt volt vendégségben, így szerencsésen elpusztították az én vacsorarészemet is. Lars még másnap is nyögött miatta! Csütörtökön aztán irány a helyi Finanzamt, az 1-es adóosztályba kerültem, mint elvált. Na ezeknek nem kellett a fordítás a válásról, így többet vonnak le adóba, mint ha házas lennék. Gratulálok, ez itten a híres német precizitás! De itt legalább kedves volt a nőőci.
Szombaton aztá a muka után Jörghöz és Susihoz voltunk hivatalosak. A telóm lemerült, elfelejtettem feltölteni, így telefonfülkéből jelentkeztem be, és a megszerzett telefonszámon Jörggel egyeztettem találkát Bernauba. A Regionalbahn valóban gyors. Pikk-pakk ott is voltam, épp lenyúltam egy punk telcsijét, h szóljak Jörgéknek, h megérkeztem, amikor már ott is termett a pályaudvar előtt. Nagyon örült. olyan jóó volt a pótapukámmal találkozni! Susi és Bernd - Ulli bácsikája, újságíró - is várt már, na meg Nina, Ulli és Lars. Épp az ajándékba készülő bébitakaróval matattak a csajok. A vacsit Jörg sütötte, a salátákat Susi készítette. A bor egy francia válogatásból volt, valami isteni! Hajnali fél 1 körül kidőltem, így hazarobogtunk. Na azt már az új kisbusszal tettük meg. Kényelmes, bár nem olyan szép kék, de szép ezüst, és jelentősen újabb.
A papíron csütörtöki munkakezdést pont 7 ledolgozott nap követte, a most szerda elvi szabadnap lett, ma, csütörtökön kaptam ki az elsőt. Hogy merre jártam, majd leírom.
Berlin 2013 :-) Indulás
... avagy 4 főváros egy nap alatt
Az elsőbe kora hajnalban az édesapám vezette pólóval hussantunk el. Sokat nem láttunk belőle, bár nem centiztük ki az időt - szokásunkkal ellentétben - de az indulási drukk csak a célra engedett koncentrálni.
Az Erzsébet hídról áttekintve a Lánchíd képével búcsúztan az itthonomtól.
Na meg persze a Keleti folyton nyüzsgő csarnokával.
Az elsőbe kora hajnalban az édesapám vezette pólóval hussantunk el. Sokat nem láttunk belőle, bár nem centiztük ki az időt - szokásunkkal ellentétben - de az indulási drukk csak a célra engedett koncentrálni.
Az Erzsébet hídról áttekintve a Lánchíd képével búcsúztan az itthonomtól.
Na meg persze a Keleti folyton nyüzsgő csarnokával.
A második fővárosnak egy csomó neve van. Mi Pozsonynak nevezzük, Európa nagy részén Bratislava a neve.
A harmadik Prága, amiről végre saját fotót tudok feltölteni, igaz elmosódott, hisz vonatablakon keresztül fotóztam, igaz kicsit sötét, de SAJÁT!!
Az mát talán természetes, h Drezdában mindig fotózgatni támad kedvem, hisz mire 8-10 órát ücsörgött az ember lánya, jól esik egy kis ablakon lesegetés, persze állva!
Az elmés csomagszállító gumiszalagot itt sikerült elfényképezni. Gyengébbek kedvéért, igaz, csak németül, ott volt a tiltó tábla is, h tilos a csomag mellett "utazni"!! Mármint a szalagon! Ez azért vicces, persze hülyékre mindenhol számítani kell.
Hmm, még szerencse, h a bőröndömnek kerekei vannak, és nem szorultam rá az ilyetén szalagra, aminek Spandauban persze nyoma sem volt. Miért is Spandau, Berlin Hauptbahnhof helyett? Na ha rejtvényként adnám fel, a tapasztalt magyar és keleteurópai vonatozók azonnal holmi késésre tippenének. Bejött! Gratulálok!
Az utastájékoztatás valami ördögi dolog, amihez nem érhet fel a puszta ész - vallják a mávosok. Basszus! Pesten felszállva valami recsegéssel köszöntötték a tisztes utazóközönséget, majd pár érthető szó után újból a fülsértő recsegéssel folytatta a kedves kaller. A szlovákok sem voltak a bajnokai a dolognak, hiszen a nemzetközi vonaton, ami Magyarországról indult, magyarul nem sikerült bemondani a tudnivalókat, de legalább bebizonyosodott, h ugyanazt a hangosbemondót, amit a magyar személyzet távolról szemlélt csak, lehet emberi beszéd hangos továbbítására is használni. Mondjuk csak bele kell beszélni abba a vacak mikrofonba.
Na a csehek szintén bele tudtak beszélni, de egy kukk sem foglalkozott a felhalmozott tetemes késéssel, amiről csak a beszédes büfésfiútól szereztem tudomást. A srác persze többször járt oda-vissza, így mire német területre értünk, körülbelül becsléssel tudtam Ullinak SMS-t küldeni, ne várjon rám annyit. Na persze nem ejtették a fejére Őt sem, így addigra már a neten utánanézett a vonatunk késésének, és hogy ne kelljen a belvárosban araszolgatnia, Spandaut javasolta leszállásra. Hmm, addig ugyan nem szólt a jegyem, de hát a késés sem volt előre beígérve, így nem furdalt a lelkiismeret.
Persze Berlinhez közeledve már értehtő nyelven megtudhattuk, h a kb 1 órányi késésből sikerült lefaragni 18 percet, és további percekkel lesz gyorsabb a vonatunk, mire Berlint elérjük. Spandauban pár perc várakozás után egy mini-Ulli jött elém. A tavalyi formájából egy nagyon csinos, energikus, pöppet arrogáns, de kedves csajszi üdvözölt, aki hazafelé, h 4 perc autózást megspóroljon, kompon kelt át valahol a Havel csatornán. :-)
Itthon a legújabb kipróbálásra kölcsönkért roller várta, amit azonnal be is mutatott, mikor vacsizni mentünk 3 sarokra a háztól.
Larssal mi a kocsival, Ulli a rolerrel. Még az sem jelentett gondot, h a vacsihoz felhörpölt bor elnehezítette a tagjaimat. (Nekem. Én vállaltam e nemes cselekedetből a legkisebb részt. Hogy hova csöppentem!)
2013. máj. 21.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)