Délután hazaérve Ulli főzött steak-et, a spárgát én hámoztam. Fini lett a vacsi, a szószokkal.
Szerdán munkára készen ott voltam a megbeszélt helyen, jóval előbb. Úgy 15 percet ácsorogtam az előtérben, h szokjam a légkört, meg a szálloda-tévében épp a Courtyard hoteleket mutatták be, ahogy az összes földrészen számtalan tagja van a szállodaláncnak. Szépek!
Azt nézem, h ez olyan jóó kép, pedig IGAZI!
:-)Ez a berlini 4 csillagos. Egyszerű, tiszta, csinos, kicsit előkelő. Manuela öleléssel fogadott. Na ez a hideg németek között kicsit gyanúsnak tűnt, de nem is foglalkoztam a dologgal, én is örültem, h végre nem lógok a levegőben, hanem végre elhelyezkedek. Aztán mindent megmutatott, úgy nagyjából, az irataimat lemásolta. Közben el kellett hagynunk az irodájukat, mert valami rendőrségi intézkedés volt épp folyamatban. Höhöhö! Már az előcsarnokban feltűntek a kékruhások, rá is kérdeztem, h mindennapos-e, h itt sátoroz a rendőrség, de azt mondták, h nem, csak valami eltűnt még tegnap, és ma derítenek fényt a dolgokra. Miután mindent letisztáztunk, megállapodtunk a csütörtöki munkakezdésben, mondván, h még nem vagyok bejelentve, tehát ma nem dolgozhatok. Kicsit letört, h munkára készen indultam reggel, és még egy szabad nap esik a nyakamba, de hát nem aggódtam miatta, úgy gondoltam, h a metróm majd jóól kitalálom, mitévő is legyek. Az első megállót hagytuk magunk mögött, mikor csörgött a telcsim. Manuela hívott síri hangon, h tudnék-e mégis ma kezdeni. Természetesen örömmel szálltam le és fordultam vissza a következő U2-essel. Mint kiderült, egy kollégát vittek el a rend éber őrei. Na ezért nem szabad más ember holmiját ellopni! Basszus, hogy lehet valaki ilyen kuka! Na ezért örültek ennyire nekem! "Hama-hama" munkaruhát kerestünk, az irodában letettem a holmimat, és go! Manuela velem suvickolt 4-5 szobában, mutogatta, h itt mit hogyan várnak el tőlünk, aztán magamra hagyott. 14 szoba bemelegítésképp! Hmm, mondhatom, eléggé bemelegedtem.
Este hazaérve épp elmeséltem a kalandjaimat, és vacsi nélkül ledőltem, legközelebb hajnaltájt nyitottam ki a szemem. Ulli barátnője, Nina, épp itt volt vendégségben, így szerencsésen elpusztították az én vacsorarészemet is. Lars még másnap is nyögött miatta! Csütörtökön aztán irány a helyi Finanzamt, az 1-es adóosztályba kerültem, mint elvált. Na ezeknek nem kellett a fordítás a válásról, így többet vonnak le adóba, mint ha házas lennék. Gratulálok, ez itten a híres német precizitás! De itt legalább kedves volt a nőőci.
Szombaton aztá a muka után Jörghöz és Susihoz voltunk hivatalosak. A telóm lemerült, elfelejtettem feltölteni, így telefonfülkéből jelentkeztem be, és a megszerzett telefonszámon Jörggel egyeztettem találkát Bernauba. A Regionalbahn valóban gyors. Pikk-pakk ott is voltam, épp lenyúltam egy punk telcsijét, h szóljak Jörgéknek, h megérkeztem, amikor már ott is termett a pályaudvar előtt. Nagyon örült. olyan jóó volt a pótapukámmal találkozni! Susi és Bernd - Ulli bácsikája, újságíró - is várt már, na meg Nina, Ulli és Lars. Épp az ajándékba készülő bébitakaróval matattak a csajok. A vacsit Jörg sütötte, a salátákat Susi készítette. A bor egy francia válogatásból volt, valami isteni! Hajnali fél 1 körül kidőltem, így hazarobogtunk. Na azt már az új kisbusszal tettük meg. Kényelmes, bár nem olyan szép kék, de szép ezüst, és jelentősen újabb.
A papíron csütörtöki munkakezdést pont 7 ledolgozott nap követte, a most szerda elvi szabadnap lett, ma, csütörtökön kaptam ki az elsőt. Hogy merre jártam, majd leírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése