A belvárosig a már megszokott séta-S-Bahn kombó helyett a busz-U6 változat tetszett meg. Még fecserészni is sikerült egy mamókával!
Aztán a Friedrichstrasse-nél átszálltam a Regionalbahnra. Kb 17 perc, és le is szállhattam. Valami csudi gyors, és persze értehtően bemondja a csajszi, h épp merre járunk.
A kiegyszítő-jeggyel egész a parkig utazhattam. Persze Potsdamot is feltúrták, ha nem is a földikutyák, de mindenfelé építkezés miatt változik a buszok közlekedési rendje.
NEM VESZTEM EL!! Hurrá! Na azért nagy veszélyben sem voltam, de nagy biztonságérzetet adott a buksimban lévő nyelvtudás. Höhöhö!
A parknak rengeted bejárata van. Egy hölgy a buszon azt javasolta, h lent szálljak ki és gyalog menjek fel a Neues Palais-hoz. Hát így is tettem.
A 800 hektár valami iszonytató nagy! Úgy délután 4 körül már kidőltem, de addig sikerült lejárni a lábaimat vagy térdig! Először az Obelisk bejárat nyűgözött le. Alig akart elférni egy képen!
A park maga monumentális, változatos és lenyűgöző. A tizenegy-néhány palota és egyéb épület, mint pl malom, teaház, múzeum, mauzóleum stb valahol el kell hogy férjen! Az idő kellemesen borult volt, nem lógott a nyelvem a hőségtől, így ugyan kissé sötétebb képek sikeredtek, de kellemes volt a séta!
Megnéztem kívülről a Sanssouci kastélyt, a sort nem akartam kivárni, hogy bemenjek, mert a Kínai teaház és a Sárkányház volt az eredeti elképzelésem.
Aztán jöhetett a teaház,
majd az Orangerie, vezetéssel.
Az Orangerie-kastély udvarában fűszerkert és illatos virágok egyvelege kényeztette a növényzetkedvelőket.
Nagyon jóó volt, főleg, h II., azaz nagy Frigyes életébe leshettünk be kissé. A figura szenvedelmes építész, művészetkedvelő, zenész és nem mellékesen porosz király volt. Imádta az ásványokat, pl a malachitot, a borostyánt veszettül, így elég rendes gyűjteményt is hagyott ezekből hátra.Több zeneterem is szolgálta a család szórakozását, minden vendéglakásba író-szobát is tetetett, hisz ő maga is rendszeres levélíró volt.
A termek, a kert temérdek szoborral van tele, rajongott az olasz építészetért, szobrászatért és Raffaelóó volt a kedvenc festője. A világon nincs az övénél nagyobb Raffaelló-másolat-gyűjtemény egy helyen!
Imádom ezt a képet, és meg is szagolhattam!! :-)
A Szixtuszi Madonna másolata, valami felemelő élmény, légies, mégis valóságosnak tűnő. A másoló festő 7 évet adott érte az életéből!
Hmmm, röviden, leírhatatlanul sokoldalú érdeklődés, jó ízlés és a reformok iránti fogékonyság jellemezte.Nem semmi! Még fürdőkádja is volt!!!
Az Orangerie-kastély előtti park a kilátótoronyból kb így néz ki. Hatalmas!
Tájékozódás? Hmm, nem is olyan egyszerű, de megoldható, ha az ember néha a lába elé néz!
Továbbsétálva, - a Sárkányházat keresgéltem - a potsdami egyetem botanikuskertjébe keveredtem. Belépőt nem sikerült beszerezni, de a virágok nem is kérték. A kertészek meg nagyon barátságosak voltak jegy nélkül is.
Ez a "bizé" nagyobb volt mint én.
A temérdek ágyásban sokszáz féle növény pompázott.
A séta utolsó előtti állomása a Neues Palais volt. Épp felújítják, meg bazi nagy is, így egybe nem csináltam róla képet, de az egyik homlokzatáról van egy nekem tetszős fotóm. A felhőkre külön büszke vagyok!
Az audioguide nagyon jó találmány. Egy kis távirányító-féle lóg a nyakadban, azon nyomogatod be az adott teremben lévő tájékoztató-táblán lévő számot, és a kért nyelven nagyon szépen szerkesztett, zenés tájékoztatóval szolgálják az igényes látogató-közönséget. Hmm, ez a Frici még fiatalka korában színdarabot is írt, Divatmajom címmel. A korhű ruhákat drótvázra készített papírfigurákkal mutatták be a színdarab jeleneteiből vett rádiójáték-idézetekkel. Nagyon élvezetes látogatás volt ám!
Aztán egy váratlan kaland-ka megint meglepett. Egyik teremőr bácsi megállított, h szerinte nagyon szépen beszélek németül, de valahogy mégis idegen. Ugyan, honnan jöttem? Nos mikor Magyarországot említettem, azonnal előtört belőle a pusztákon felszedett legfontosabb szó:
EGÉSZSÉGEDRE!
Nem kacarásztam túl feltűnően, mert alapból viszonylag jólnevelt lennék, de azért vagy 20 fogamat lehetett látni! Aztán szó szót követett, és összeismertetett egy Balti tenger partáról származó kollégájával, aki elmondta, hogy ha elutazom az Ostsee-hez, Warnemünde, ahol egy régóta dédelgetett álmomat, a világítótorony-fotózást megvalósíthatom.
Bízom benne, h idén sort kerítek erre a túrára.
A sétám végén egy kissé lelombozó látványban volt részem. Mivel kb 27 éve jártam itt először, a Sárkányházba vágytam vissza. Na az idő foga jócskán megrágta szegényt, az eltervezett kávéról így le is mondtam, valahogy szebb helyen szerettem volna töltekezni.
Hazafelé a buszra kellett vagy 10 percet várnom. Hmm, a fűben leltem pihentető helyre, a szökőkutak csobogtak, a nap élményei a fejemben zsongtak, és nagyon jól esett a napi x óra rabszolgamunka után ez a csodálatos nap!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése