Délután pár ruhaneműt gyűjtöttem be az Alex közelében, végre csinos, konfekció-méretű blúzom és nacim lehet!
Pénteken délelőtt aztán irány Heiligensee, összepakolás. Mire mindent bepasszítottam a bőröndbe - köszönöm Marika - és s sporttáskába, leültem a lapptopp mellé. Hmmm, jöhetett az átrendezkedés, mert a gép persze a bőröndben utazott, és hazafelé is ott akart jönni! Persze a pakolás nem nagy kunszt, csak egy kicsit oda kell figyelni, tehát lazán átrendeztem a vonalaimat, és lett helye a computernek is.
Délben ebédet terveztünk Helmuttal. Egy horvát étteremben kötöttünk ki. A balkáni ételek özül választottunk, és igazán fini volt a kaja, de nem bírtuk legyűrni mindet. Még szerencse, hogy csak egy fogást rendeltünk. A végére kihozott műanyag-likőr viszont igazán kedves kis üvegben került elénk, azt legalább lefotóztam.
Na meg a giccses pingvingyűjteményt a kertben. Barna és kék pingvineket úgysem láttatok még!!
Nagyon kellemes ebéd volt, és Helmut komolyan fontolóra vette, h jövőre meglátogat Magyarországon. mm, majd meglátjuk, mennyire tud spórolni az útra!
Délután aztán megint nem találkoztunk Ullival, így csak SMS-ben tudtam mondani neki, h mikor is megy másnap a vonatom. Legalább Larssal sikerült pár kedves szót váltani. Aztán útközben hívott Susi, de a Potsdamer Platz környékén oly hangos az S-Bahn, hogy nem hallottuk egymást. Gondoltam, majd visszahívom később. A fene a hangpostákba! Három próbálkozás után feladtam.
Délután sétálni mentünk a Gasometer körüli parkban ahol sok vadszilvát, almát és somot láttunk. Pár szemet ettünk is persze!
Este a Bayern meccset terveztük megnézni Sidikivel. A mérkőzés egész jó volt, a 2 tizenegyes egy percen belül meg külön tetszett, vicces volt az ügyetlen Borussia M'gladbach játékos.
Schöneberg felé útközben Isabell-lel beszélgettünk a menekültek helyzetéről, adományokat gyűjtött. Sajnálattal mondtam neki, h a Rote Nase csoport győzött, ők már elkaptak engem korábban, így a menekülteket más támogatásból kell támogatni.
A játszótereket persze nem bírtam kihagyni, de közismert önfegyelmem nem engedett folyton képeket készíteni mindenfelé, amerre egyet-egyet kipróbáltam. Na itt, Schönebergben, ezen a vizes játszótéren nem bírtam a víremmel, és gyorsan fotóztam is egyet a játszás után, mert ez különösen tetszett.
Szombaton délelőtt egy szatyor édességet gyűjtöttem be, hiszen augusztusban megkapom a testvérem kisfiait, és ők igazán nagy csokifalók, na meg persze a "kisfiam" is szívesen tömi magába a gumicukrokat. Hoztam csigásat is!
Délután sikerült Susival telózni, aztán Lars elszállított a pályaudvarra. délutánra meg a Bayern meccset terveztük megnézni Sidikivel. A meccs egész jó volt, a 2 tizenegyes egy percen belül meg külön tetszett, vicces volt az ügyetlen Borussia M'gladbach játékos. Volt háromnegyed órám a vonatig. Először olvastam, aztán inkább felálltam, és nem feledkeztem bele a könyvbe, mert irtó ciki lett volna lemaradni a vonatról, ha már június óta ott pihent a jegyem a tokjában.
A hazaútra egy angol férfit és a kisfiát kaptam útitársnak, akik magyarul és thai-ul is beszéltek. Nagyon jót beszélgettünk egész Drezdáig, amikor felszállt JAJJJ, az egy éves önkéntes munkából hazatérő fiatal hölgy. Hmmm, a nyugalomnak vége szakadt, de hát úgyis közeledett az este, és nem véletlen volt nálam zene meg könyv, viszonylag könnyen védekeztem a hangtámadás ellen, amikor lenyitotta a kalauz-hölgy az ágyakat.
Az éjszaka nyugalmát - nálam - nem zavarta semmi, állítólag vészfékezés, rendőrség meg részegek és randalírozó csehek is voltak, de átaludtam az ilyetén akciókat. Reggel arra ébredtem, h a retinám kiégett egy pillanat alatt. Na nem történ semmi vészes, csak JAJJJ pikk-pakk felrántotta a rolót, és a reggeli napfény pont belevilágított a képembe. Nem volt vészes, hisz más fél hét volt, így bőven volt időnk összeszedni magunkat a fél kilences érkezésig. Samu, a kis útitárs persze Curious George kalandjaival volt elfoglalva, mi meg hallgattuk. Pontosan értünk a Keletibe, és olyan jóó volt megpillanthatni az anyukámat!
Végre, hazaértem, bár idén kissé nehezebb szívvel hagytam ott Berlint, de azért mégiscsak ... a legjobb itthon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése