Utolsó munkanap

A búcsúzás, ami egy ilyen munkahelyen, ahol nem mindenkinek egyszerre van szabadnapja, eltarthat napokig is. Így tehát hétfőtől minden nap valaki emlékeztetett arra a tényre, hogy szerda az utolsó munkanapom, milyen jó lesz nekem, h hazamehetek a családomhoz, és egyébként is olyan jó volt velem dolgozni. Persze most megússzátok, hogy az összeset leírjam, de párat azért muszáj kiemelnem. Kezdeném Loressal. Az ő becsületes neve Felicia. Ezt az utolsó ölelés előtt tudtam meg, mert itt mindenkit a vezetéknevén szólítanak, kivétel engem. Lores kubai, és még akar hallani rólam. Nagyon aranyos volt, ahogy ezt kubai-németül elmondta nekem.
Aztán Tina, aki Frau Gerlsund néven fut a cégnél. Külön eljött szerdán a központból, hogy elbúcsúzzon, mert hiányzott egy ölelés a készletéből. Háát, jól esett, ez már biztos!
A csattanó a félelmetes Frau Schtunztól, a Hausdamatól érkezett e történet végére. Az officeban megszólított, h tudja, h az utolsó napom volt ma, és nagyon köszöni azt a klassz munkát, amit végeztem, és kicsit kifaggatott az otthoni életemről, aztán úgy búcsúzott, h reméli, jövőre találkozunk. Háát, nem pont ezt terveztem, de majd meglátjuk, mit hoz a holnap!
Marina a közvetlen főnököm aztán egész a metróig velem jött, és még a kocsiból is mutogatta, hogy majd felhív egyszercsak.
Hát, viszlát Hotel Courtyard by Marriott, tisztulj mostantól nélkülem!