A vasárnapi kávézásra vegyes érzelmekkel mentem. Hogy miért? Háát, igen kalandosan ismertem meg a meghívómat, Frankot. Szombaton, hazafelé tartva - mint oly gyakran, hogy magam sem hiszem el - megint rossz vonatra szálltam. Épp felnéztem a könyvemből, Pankow megállónál jártunk. Hmmm, nem pont ide terveztem az érkezést! (Persze a Titánok bukása eszméletlen jó könyv, de ez nem mentség.) Szóval kiszálltam gyorsan, és a következő vonatra felszálltam, visszafelé. Mivel elég gyakran járnak ezek a S-Bahn-ok, még eléggé látszhatott a képemen az elképedés, hogy hogy is kerültem ide, mert a velem szemben ülő ember, befejezve a telefonálását megkérdezte, hogy valami probléma van-e. Hát elmondtam, h miképp jártam, aztán olyan jól elbeszélgettünk, ő lengyel gyökerekkel, és "telve magyar-szeretettel" azonnal felajánlotta, h a lánya segítségével segít nekem a jövőbeli terveim megvalósításában. Csak hívjam fel, hogy egy időpontot egyeztessünk. Hát, elég bátor vagyok, felhívtam, és megállapodtunk egy vasárnapi kávézásban náluk. A megállóban Jacqueline, a felesége üdvözölt vidám mosollyal. Odafelé egy nagyon kedves előkertet fotóztam NEKTEK, a tulaj, egy játékos kedvű ember, mini városkát épített kisvasúttal, felvonóval, drótkötél-felvonóval és házikókkal. A kerítésen elhelyezett nyomógombokkal lehetett működésbe hozni a dolgokat, és kis info-táblán írta ki, hogy mit kell tudni az egyes építményekről.
Jacquelin és Frank közvetlen szeretettel fogadtak, kifaggattak, hogy szerintem, mint Magyarországon élő magyar szerint, most milyen az élet otthon, aztán beszélgettünk az ő életükről, persze a német iskolarendszer is szóba került, meg nagyon sok dolog. Valami pompás délutánt kaptam Tőlük. Na ezért kell bátornak lenni!
Este aztán a Marienkirche orgonamuzsikáját hallgatva elgondolkodhattam, hogy miket is élhettem meg ebben a hónapban itt Berlinben. A végeredmény nagyon pozitív, minden tekintetben.
Este kedves barátommal találkoztam és ismét közös főzésbe kezdtünk. A múlt heti lecsó sikere után (a töröknél vásároltunk a múltkor ehető paprikát, paradicsomot, mert a normál szupermarketekben a kaliforniai paprika a leggyakoribb) hússütést választottunk. Kacsamellet sütöttünk serpenyőben, hagyma ágyon. Hmmm, nagyon finom lett! Most jut eszembe. Vince nap már elmúlt? Vagy még nem? Itt isteni dinnyéket lehet kapni! Valószínű, sokat ehetek, mert folyton kajákat írok, de így is leugrott minimum 8 kg, ami viszonylag jelentős, de még bőven van mibőőől!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése