Szóval a tea-talinál akadtam el. Samir minden nap azzal nyaggat a mókahelyen, mikor találkozhatunk már végre a szállodán kívül. Hát nekem igazán mindegy, kivel szürcsölgetem a teámat, és legalább nem kell egyedül róni az utcákat itt a német fővárosban, hát belementem, hogy igyunk már egyet együtt. Az első javaslata a sör volt, de ahhoz még nem ismerem eléggé régen, hogy sörözni menjek vele, plusz az idei egy üveg sörömmel már végeztem, így arra úgyis csak jövőre kerülhet sor. Mármint a sörözésre.
Szóval megállapodtunk, hogy a Galeria Kaufhof főbejáratánál találkozunk, hétkor. Vagy nyolckor? Na tessék, ez az én formám, nem elég hogy elfelejtettem, hogy mikor, de még a telefonszámát is elvesztettem szegény teatársamnak, így még szólni sem tudok neki, ha valami gond lenne. Szépen odasorakoztam a megfelelőnek tűnő helyre hétre, hallgattam zenét, aztán nyolcra, akkor is hallgattam, zenét, ugyanis az Alex a maga napi 245000 túristájával mindenféle utcaizenésznek biztosít fellépési/megélhetési lehetőséget. Mindkét csapat nagyon jó volt, a vonós lányok egyszerűen elbűvöltek, és a rézfúvós fiúk is elég jól nyomatták.
Szergény Samir viszont láthatatlan maradt a számomra, és én is a számára, mert valamit mégiscsak sikeresen félreérthettem, és nem találkoztunk. A két időpont között pedig az Ullitól kölcsön kapott könyvvel múlattam az időt. Valami fregeteges élmény az angolokról, pontosabban a londoniakról olvashatni egy német tudósító tollából. A Süddeutsche Zeitung egyik londoni tudósítója előzőleg amerikai kiküldetésen volt, feleségét még a moszkvai kiküldetés idején ismerte meg, lányuk épp kamasz, már az amerikai életformához szokott kiscsaj.
Érdekes helyzeteket teremt ez a sokszínű família, és ahogy az újságíró a maga néhol felületes, néhol részletesen leíró stílusával bemutatja a britek életét, egyszerűen elbűvöl. Persze minden szót nem feltétlen értek a szövegből, de nem is műfordítási igénnyel, hanem csupán élvezetből olvasom a könyvet.Igaz, Berlinben minden harmadik S-Bahn és U-Bahn utas olvas, java része vaskos regényekkel szaladgál, be kb negyedük a csudapofa olvasójával ténfereg, és merül el az utazása idejére egy-egy érdekes regényben.
Kedden aztán Petik-féle munkára mentem, Falkeseeben várt egy idős ex-tesitanárnő. A rutinos keresési technikámmal hamar kiderítettem, hogy kb 5,5 km gyalog, de egy átszállással busszal is megközelíthető a kedves hölgy háza. Hát inkább busszal mentem, nem akartam eltévedni, és így jó félórával előbb oda is értem. Gyors átvedlés után füvet nyírtam, bozótot metszettem és gyomláltam. Olyan szép lett a kert! Ilyenkor, ha kész egy "mű", mindig valami nagy örömféle lebeg körülöttem, nélkülem nem lenne pont ilyen szép az a kert, mint a kezecskéim által. Lehet, hogy ez elég nagyképűnek tűnik, de valahogy mindig ilyen érzések vannak bennem, nem tehetek róla.
Délután folytattam volna a reggel megkezdett fabehordást, de Ulli egészen elvette a kedvemet. Ha lehet művészien fát rakodni a tartóba, na ő valóban azt teszi. Azok a nyaffadt fák elvágólag, egyenletesen elhelyezve várják a telet. Így aztán kicsit fecsegtem valamelyik barátommal, aztán este elmentem egy rövidebb biciklis kalandozásra. Alt-Heiligensee és Nieder-Neuendorfer See között kerekeztem, olyan jóóó volt!! Kicsit Marikáék csapatával érezhettem magam gondolatban, és olyan tóparti/Duna part hangulatban nosztalgiáztam. Na meg a mozgás is jól esett persze, olyan 13 km után a szúnyogok hazaűztek.
Szerdára virradóra újból várt a munka, na meg az esti fecsi a mamiékkal. :-)
Meg csütörtökön is. Na akkor csak a munka. :-( Persze csütörtökre mást is terveztem, de az a találkozó családi gondok miatt kútba esett, így csütörtökön már rendesen biciklizni indultam, és alig álltam meg a 25 km alatt. A tegeli kikötőben majdnem lehorgonyoztam, hogy a naplementében gyönyörködjek, de megszólalt a fejemben a kis vészcsengő, jajj lesz nekem, ha eltévedek, még telefont sem vittem magammal, hogy segítséget kérhessek. Így aztán visszapattantam a biciklire, és simán hazatekertem, minden utcácskát megismertem, ahol kanyarodni, tovahaladni kellett. (Persze, amikor a Schulzendorfer utcára rákanyarodtam, egy kisebb fajta kő esett le a szívemről, már nem aggódtam, h esetleg elveszhetek.)
Aztán péntek következett, a hét nekem harmadik munkanapja, a normális embereknek meg az utolsó. Erre mindig az otthonról érkező levélkékből jövök rá. A munkában a legjobb a zuhanyzás a végén, na meg a már említett büszke érzés, ha kijövök egy szobából utoljára. Tisztálkodás után elszaladtam egy boltba és vettem ásványvizet, mert minden nedvességemet kiizzadtam, és aszalt szilvának éreztem magam, így meg nem illik találkozra menni. A vizemet kortyolgattam, amikor bejelentkeztem, h már indulok a Weltzeituhr alá, amikor Helmut, a leendő üzlettársam és kedves ismerősöm azt mondta, h már ott van, de ebben a hőségben ne siessek. Na azért szedtem a lábaimat, de a víznek majdnem a végére értem. Aztán ebédeltünk, és elindultunk Marzahn felé. Útközben megnéztük az O2 Word-öt, most megtudtam, h itt laknak a berlini jegesmedvék, sőt a '12-es EB bajnoki dalát is adta éppen a rádió. Megnéztük még a mai napig működő műemlék szélmalmot, amiben búzát lehet őröltetni, és kiránduló osztályoknak bemutatókat is tartanak benne.
Hazafelé 200-zal jöttünk. Nagyon tetszett, persze nem én vezettem.
Szombaton valami hihetetlen tempóval sikerült 10 szobát csilli-villire varázsolni, délután meg vissza akartam menni a városba, de leszakadt az ég a változatosság kedvéért. Ulli és Lars Sven és Frida 13. házassági évfordulójára voltak hivatalosak, így egyedül voltam, de igazából mégsem töltöttem egymagamban az estét, mert egy barátommal sikeredett fecsegni. Az Ő ajánlására meghallgattam Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása c. rádiószínházi előadást.Érdemes volt, valami különleges ablakot nyitott a világra, az már biztos.
Vasárnap munka után levest főztem, és a Skype-on fecsegtem szinte egész délután, olyan jó volt az otthoniakkal egy kicsit beszélgetni!
2012. júl. 29.
2012. júl. 28.
28.(?) 07. Berlin ♥
Gyorsan, még reggel pár sort írok, aztán délután a képekkel bíbelődhetek, mert egyszerűen alig van időm erre a kis blogra.
A múlt hét vége csak úgy elhussant, hisz mindkét nap dolgoztam. Jó, hogy nem 8ra, hanem 9re kell ilyenkor menni, de későbbig is maradtam,. Hétfőre nem terveztem munkát, hanem az Olympiastadiont akartam megnézni, és Teufelsberg várt a maga rusztikus légkörével.
Hogy hogyan is jutottam el ide? Lars javasolta, hogy nehogy kihagyjam az Olympiastadiont és a Teufelsberget.Könnyen oda lehet jutni tömegközlekedési eszközökkel. Szépen utánanéztem a neten, a bvg.de pontosan leírta, h mivel, mennyit megyek, h odaérjek. Asszem a kedvenc oldalam egyébként a helyi tömegközlekedési tudakozó. Beírod a címedet, megadod a célállomás címét, aztán kereshetsz. Ha akarod, finomíthatod a keresést, pl ne legyen benne busz, vagy az érkezés időpontjához fűzze fel az uatzási javaslatokat stb.
Szóval reggel még itt matattam egy kicsit, aztán 10 körül útnak indultam. Először az Olympiastadiont vettem célba, majdnem teljesen körbejártam, valami eszelős meleg lett közben, így kendővel a fejemen csatangoltam. Sok vidám ember mosolygott vissza. Az 1936-os berlini olimpiára készült két év alatt. A bejáratot két hatalmas olszlop jelzi, közötte kifeszített kötélen az olimiák jelképe, az öt karika lóg. A stadionba vezetővel lehet bemenni, 6 euró a belépő és a Hertha BSC területén mindenféle emléktárgyat vásárolhatnak a rajongók.
A szomszédban két S-Bahn vágányon folyik a közlekedés, de 6 másik tartalékvágány is befut ide, kiszolgálandó a meccsek idején megnövekvő igényeket. Monumentális jelenség, még így is, hogy nem volt tömeg, hisz épp semmi sportizé nem volt, csak valami rendezvényre építettek sörsátrakat a mókusok.
A Teufelsberg keletkezése még a 2. világháborúra eredeztethető, amikor annyi rom keletkezett, hogy nem tudtak mit kezdeni a sok törmelékkel. A tervszerű németek ekkor határozták el magukat, hogy ha már nincsen hegyük, két legyet üthetnek egy csapásra: lesz hegyük (végre!) és a városból a romokat is eltakarítják.
Szóval beindult a gépezet és sok éven át kb 26 millió m3 törmeléket hordtak ide, majd a 72-es lezárás után termőfölddel és facsemetékkel (1 millió csemete!) borították/ültették be, és a hidegháború idején az amerikai lehallgatóközpontnak adott otthont. Később a lokátorok haditechnikai kiegészítőjének leszerelése után polgári célokat szolgáltak a tornyok, amatőr rádiósok kaptak itt helyet, és most látogatható területté vált. A kultúrális egyesület, akik a területet gondozzák, és maga a terület inkább emlékeztettek egy esténként drogoktól és alkoholtól dülöngélő hordára a maga várában, mint egy 21. századi kultúrális egyesületre. A képeken is pont ez látszik.
Estére Samirrel, a tuniszi munkatársammal terveztünk teázást, erről kicsit bővebben majd délután írok, mert indulnom kell dolgozni. :-)
A múlt hét vége csak úgy elhussant, hisz mindkét nap dolgoztam. Jó, hogy nem 8ra, hanem 9re kell ilyenkor menni, de későbbig is maradtam,. Hétfőre nem terveztem munkát, hanem az Olympiastadiont akartam megnézni, és Teufelsberg várt a maga rusztikus légkörével.
Hogy hogyan is jutottam el ide? Lars javasolta, hogy nehogy kihagyjam az Olympiastadiont és a Teufelsberget.Könnyen oda lehet jutni tömegközlekedési eszközökkel. Szépen utánanéztem a neten, a bvg.de pontosan leírta, h mivel, mennyit megyek, h odaérjek. Asszem a kedvenc oldalam egyébként a helyi tömegközlekedési tudakozó. Beírod a címedet, megadod a célállomás címét, aztán kereshetsz. Ha akarod, finomíthatod a keresést, pl ne legyen benne busz, vagy az érkezés időpontjához fűzze fel az uatzási javaslatokat stb.
Szóval reggel még itt matattam egy kicsit, aztán 10 körül útnak indultam. Először az Olympiastadiont vettem célba, majdnem teljesen körbejártam, valami eszelős meleg lett közben, így kendővel a fejemen csatangoltam. Sok vidám ember mosolygott vissza. Az 1936-os berlini olimpiára készült két év alatt. A bejáratot két hatalmas olszlop jelzi, közötte kifeszített kötélen az olimiák jelképe, az öt karika lóg. A stadionba vezetővel lehet bemenni, 6 euró a belépő és a Hertha BSC területén mindenféle emléktárgyat vásárolhatnak a rajongók.
A szomszédban két S-Bahn vágányon folyik a közlekedés, de 6 másik tartalékvágány is befut ide, kiszolgálandó a meccsek idején megnövekvő igényeket. Monumentális jelenség, még így is, hogy nem volt tömeg, hisz épp semmi sportizé nem volt, csak valami rendezvényre építettek sörsátrakat a mókusok.
A Teufelsberg keletkezése még a 2. világháborúra eredeztethető, amikor annyi rom keletkezett, hogy nem tudtak mit kezdeni a sok törmelékkel. A tervszerű németek ekkor határozták el magukat, hogy ha már nincsen hegyük, két legyet üthetnek egy csapásra: lesz hegyük (végre!) és a városból a romokat is eltakarítják.
Szóval beindult a gépezet és sok éven át kb 26 millió m3 törmeléket hordtak ide, majd a 72-es lezárás után termőfölddel és facsemetékkel (1 millió csemete!) borították/ültették be, és a hidegháború idején az amerikai lehallgatóközpontnak adott otthont. Később a lokátorok haditechnikai kiegészítőjének leszerelése után polgári célokat szolgáltak a tornyok, amatőr rádiósok kaptak itt helyet, és most látogatható területté vált. A kultúrális egyesület, akik a területet gondozzák, és maga a terület inkább emlékeztettek egy esténként drogoktól és alkoholtól dülöngélő hordára a maga várában, mint egy 21. századi kultúrális egyesületre. A képeken is pont ez látszik.
Estére Samirrel, a tuniszi munkatársammal terveztünk teázást, erről kicsit bővebben majd délután írok, mert indulnom kell dolgozni. :-)
2012. júl. 19.
19.07. Berlin
Tegnap a hősies ügyintézésről harsogtam, de utána még egy túrát tettem a keleti városrészben- Mivel kicsit későn állt el az eső, viszonylag megkésve indultam el az East Side Galery megtekintésére. Erről a szabadtéri kiállításról azt lehet tudni, hogy a megmaradt berlini falra a német újraegyesítés után a világ minden részéről érkező önként jelentkező "művészek" készítettek békével, békés egymásmellett éléssel kapcsolatos képeket, melyeket temérdek túrista akar fotózni, így a kétszer 3 sávos út egyik oldalán rendre kikandikáló hátizsákok nehezítik a szerencsétlen autósok tovahaladását.
Szóval az S- és U-Bahn kombináció, plusz egy kis villamosozás után jöhetett a gyalogtúra. Ulli tanácsára eleve nem a fal felőli oldalra mentem, hanem a szembe oldalon andalogtam, de a részletgazdagabb képek - na meg a szemü hiánya - miatt az útfelező füves részre átkocogtam. Jó hosszan lehet a képek mellett haladni, míg megnézi az ámuló emberke, néhány elég fantáziamentes, de a legtöbb valóban műalkotás a maga nemében!
A másik oldalon az o2 word épülete emelkedik ki a pampából. Leginkább persze a maci tetszett előtte...
Ide egy képgalériát tervezek, ahol a képeket egyszerűen végig lehet lapozni.
Aztán szépen csütörtök lett. Az első munkanapom a H&H GmbH-nál. Sunnieval reggel futottunk össze, és hol egy vietnámi, hol a kedvenc tunéziai, hol a török mókatársammal váltottam pár szót, amikor épp a folyosón összefutottunk. Elég kedvesek, a "közös nyelv" a tört német, kinek-kinek a saját felfogása szerint. Valami fantasztikus élmény!!
Közben folyton mögöttem haladtak a már őskövületnek számító helyiek, és ha valamit nem megfelelően csináltam, azért segítettek, ha mást nem, hát tanáccsal. Az egyik nőcinek fecserészni volt kedve, de mivel főnök, nem hajítottam ki. Így is kb fél kettőre mindennel végeztem, egyszer tévedtem el úgy jobban, na meg párszor nem nagyon. Valamennyire örömöt is adott a mai munka, mert a kezem nyomán mindegyik szoba csilli-villi lett, de a legalaposabb fajtából.
Köszi édesanyám, hogy megtanítottál takarítani. Bár itt kicsit másképp követelik meg a dolgokat, de alapjaiban jól megy!!
Hazafelé végre megkíséreltem a bankszámla dolgot megejteni személyesen, ne kelljen a neten nyitnom számlát, mert a telefonkártyám regisztrációjára elfecsérelt órák élénken élnek az emlékezetemben. (Ugye azt is Ulli nevében sikerült aztán bejelenteni.)
A négy felkeresett bankban nem mondtak olyan bíztatót, ami maradéktalanul elnyerte volna a tetszésemet, így mégiscsak a netes számlát fogom megpróbálni. Azt itthonról és majd otthonról is kezelhetem, plusz otthon is kivehetem a zsét, amikor kell.
Ulliék ma a megrendelt székekért mentek el, de hiába autóztak bő száz km-t a székek valahogy még nem készültek el a megígért határidőre. Hogy mik vannak ebben az óramű pontossággal működő Németországban!!
Ma estére nem tervezek csavargást, kb 20 percenként monszun-szerű esőtől ér bokáig a lé a járdákon, utakon, sőt a csodálatos Berlin-ernyőmet is ki akarta csavarni a kezemből a szél.
Igen, a fantasztikusan szép virágocskás ernyőm hűtlen lett hozzám. Az S-Bahn megállóban sajna ott maradt, és nem várt meg, míg este hazajöttem. Megérem, nagyon szép volt, csak Bala egyik képén maradt meg egy része...:-(
Szóval az S- és U-Bahn kombináció, plusz egy kis villamosozás után jöhetett a gyalogtúra. Ulli tanácsára eleve nem a fal felőli oldalra mentem, hanem a szembe oldalon andalogtam, de a részletgazdagabb képek - na meg a szemü hiánya - miatt az útfelező füves részre átkocogtam. Jó hosszan lehet a képek mellett haladni, míg megnézi az ámuló emberke, néhány elég fantáziamentes, de a legtöbb valóban műalkotás a maga nemében!
A másik oldalon az o2 word épülete emelkedik ki a pampából. Leginkább persze a maci tetszett előtte...
Ide egy képgalériát tervezek, ahol a képeket egyszerűen végig lehet lapozni.
Aztán szépen csütörtök lett. Az első munkanapom a H&H GmbH-nál. Sunnieval reggel futottunk össze, és hol egy vietnámi, hol a kedvenc tunéziai, hol a török mókatársammal váltottam pár szót, amikor épp a folyosón összefutottunk. Elég kedvesek, a "közös nyelv" a tört német, kinek-kinek a saját felfogása szerint. Valami fantasztikus élmény!!
Közben folyton mögöttem haladtak a már őskövületnek számító helyiek, és ha valamit nem megfelelően csináltam, azért segítettek, ha mást nem, hát tanáccsal. Az egyik nőcinek fecserészni volt kedve, de mivel főnök, nem hajítottam ki. Így is kb fél kettőre mindennel végeztem, egyszer tévedtem el úgy jobban, na meg párszor nem nagyon. Valamennyire örömöt is adott a mai munka, mert a kezem nyomán mindegyik szoba csilli-villi lett, de a legalaposabb fajtából.
Köszi édesanyám, hogy megtanítottál takarítani. Bár itt kicsit másképp követelik meg a dolgokat, de alapjaiban jól megy!!
Hazafelé végre megkíséreltem a bankszámla dolgot megejteni személyesen, ne kelljen a neten nyitnom számlát, mert a telefonkártyám regisztrációjára elfecsérelt órák élénken élnek az emlékezetemben. (Ugye azt is Ulli nevében sikerült aztán bejelenteni.)
A négy felkeresett bankban nem mondtak olyan bíztatót, ami maradéktalanul elnyerte volna a tetszésemet, így mégiscsak a netes számlát fogom megpróbálni. Azt itthonról és majd otthonról is kezelhetem, plusz otthon is kivehetem a zsét, amikor kell.
Ulliék ma a megrendelt székekért mentek el, de hiába autóztak bő száz km-t a székek valahogy még nem készültek el a megígért határidőre. Hogy mik vannak ebben az óramű pontossággal működő Németországban!!
Ma estére nem tervezek csavargást, kb 20 percenként monszun-szerű esőtől ér bokáig a lé a járdákon, utakon, sőt a csodálatos Berlin-ernyőmet is ki akarta csavarni a kezemből a szél.
Igen, a fantasztikusan szép virágocskás ernyőm hűtlen lett hozzám. Az S-Bahn megállóban sajna ott maradt, és nem várt meg, míg este hazajöttem. Megérem, nagyon szép volt, csak Bala egyik képén maradt meg egy része...:-(
2012. júl. 18.
Húúúúú...
öt napja egy betűt nem sok, annyi sem került ide, pedig sok víz lefolyt azóta a Spreen, a Havelen, sőt a tetőről is.
Szombat az alvás napja. Délelőtt sokáig, aztán tévé előtt gubbadás délutánig, este korán alvás, ez volt a nemes program szombatra, de hát mit is lehet tenni, ha egész nap esik, és az előző éjjelt végiglumpolta az ember?
Vasárnap viszont kicsit mozgalmasabb volt. Délelőtt kicsi itthoni matatás, Bala ügyesen összepakolt, aztán irány Tegel, közös ebéd, fagyi, aztán go to Hauptbahnhof! Ott viszonylag gyorsan kisütöttük, hogy honnan is indul a vonat a Keletibe, aztán amikor beállt betuszkoltuk Balut és a csomagokat a kupéba, és hamar el is húztunk, Lars még pár bokrot ültetett be, Ulli egy fűszálat festett meg, én meg rendbeszedtem a fürdőt, a szobámat és a gondolataimat. A hétfői próbanapra minden holmit összekészítettem, és bíztam benne, h minden klappol.
Hétfőn már 7:30-kor a Hotel Royal Leonardo halljában ücsörögtem, de csak kb 50-kor jöttek fel értem. Addig a vendégeket nézegettem. A legtöbb olasz volt. Hmmm. Olaszul még nem tudok, de talán nem is vállalkozom rá a közeljövőben. Aztán Sunnie Maria volt a tanítómesterem, vele takarítottunk ki 18 szobát. Azért elég fárasztó egy munka ám! Sunnie Angólából jött 18 éve, 2 nagy fia (31 és 21)és egy kisebb lány (16) van, sőt a nagyobbik fia által egy 3 éves unokája is. Asszem, iszonyú alapos betanításom volt, bár lehet, hogy nem jegyeztem meg mindent, így ha kezdek, tutti lassabban fog menni, mit Sunnieval.
Hétfőn délután fáradtan kúsztam haza, Ullival kellett megbeszélnem, hogyan lép be az ember itt egy betegbiztosítóhoz, miképp nyit számlát, meg hogyan igényel Sozialversicherungsausweis-t.
Íme a keddi program. Munka helyett még mindig csak ügyintézés, és mivel mindennek meg van a maga helye, ideje, sorrendje, természetesen egy nap alatt nem lehet mindent elrendezni. A Krankenkassseban szívesen fogadtak, de munkaszerződés nélkül nem állhattak érdemben szóba velem, így irány a hotel. Ott természetesen nincs megírt szerződésem, így néhány telefonhívás után a szerda reggelben maradtunk, hogy akkor majd befejezhetem a procedúrát. Gondoltam akkor, kis naivan.
Aztán, ha már bent voltam, kicsit nekiindultam a belvárosnak. A Berliner Dom épületét a Museumsinsel egy részét a Lustgartennel szépen körülszaglásztam, aztán elindultam egy irányba, ahol először a medvés szökőkutat láttam meg, csak utána a templomból kialakított kiállítási termet.
Érdekes volt. Mindig is szerettem a gótikus templomokat, bár ez újkori, de tiszta gótikus elrendezés, valami hihetetlen nyugalmat áraszt. Egy kicsit el is gondolkodtam a dolgok változandóságán, hisz épp július 17-e, azaz 18-a előtti nap volt....
Onnan már csak az U-Bahn megállójának hőn vágyott képe lebegett a szemeim előtt, a fáradtság a lassú - medve szerű - cammogásomban mutatkozott meg. Épp egy katolikus templom mellet vitt el az utam, benéztem ide is, ahol épp egy zenés istentisztelet kezdődött. Megvártam a kis orgonakoncert végét, és kilépve a templomból hamarosan a Humbold Egyetem előtt találtam magam.
Na ott ért utol egy nő telefonon, h neki unbedingt egy Puztfrau kell, így ha tudok, mennék ki az irodájukba, Charlottenburgban van.
Tudtam. Hihetetlen jó vagyok a tömegközlekedésben, így egy átszállással oda is értem, de sajna az állást nem kaptam meg, ilyen rövidke időre, mint amit maradok még, nem szeretne engemet. Az ő baja..
Hazafelé volt, hogy azt is elfelejtettem, melyik irányba kell felszállnom, annyit utazgattam már, de el nem vesztem. Mivel sem Ullinak, sem Larsnak nem kellett segítenem a délutánra kitaláltam magamnak programot.
A kedd délutánt tehát a városban töltöttem. Ha nem esik, érdemes kihasználni az időt városnézésre, még ha hundemüde is az ember, mert arra nincs biztosíték, h akkor szép lesz az idő, amikor az ember lábai nem fáradtak. Szóval irány a Bardenburger Tor. S-Bahn-nal átszállás nélkül ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Itt aztán hemzsegnek a turisták!! Párat fotóztam, na nem csak utazókat, aztán a Reichstag következett. Kívülről megnézegettem. Ha a kupolába fel szeretnél menni, előre (2-3 nap) be kell jelentkezni a neten keresztül, egy időpontra várnak, és így lehet csak bejutni. A látogatás nem kerül semmibe, de egyszerűen az utcáról mostazonnal nem eresztenek be.
Aztán a Tiergarten egyik legmagasabb épülete, a Daimler-Benz Carillon következett. Nekem tetszik a kép, amit ot készítettem.
A Das Haus der Kulturen der Welt környékét jártam be, érdekes volt, nekem tetszett. Az épület, mint egy bazi nagy kagyló, mellette mesterséges tó, azon keresztül visz egy út és lépcső magába a Haus-ba. A vízben,, mint egy belepottyantott gyöngyszem, egy hatalmas bronzszobor, igazából inkább hasonlít egy babszemre, mint gyöngyre. Aztán meg egy butterfly... Elég robosztus...
Asszem, olyan sok sétány van a Tiergarten-ban, hogy eltart pár hétig, míg sikerül végigjárni...
A Siegessäule-hoz közeledve eszméletlen sok képet csináltam a Goldenelse-ről. Persze nem mentem fel 285 lépcsőhöz már irtó fáradtnak éreztem magam, de legalább körbejártam.
Aztán a Tiergarten-en keresztül a Potsdamer Platzra igyekeztem, ahol a Berlini filmfesztivált is rendezik, természetesen megnéztem kicsit, és irány az S-Bahn. Hazaérve csak az ágybaesni volt erőm...
Szerda reggelre Manuela Ziegenhorn várt a kedvesen elkészített Arbeitsvertrag-gal. A dátum rajta 18.07.2012 Hehehe! Jó nap egy kezdéshez... Az aláírás után megállapodtunk, h a héten már minden nap dolgozok, aztán célba vettem a Barmer GEK Krankeskasse-t. A tegnapi hölgynek viszaadtam a névjegykártyáját, az nem kell, a maiét eltettem, bejelentkeztem, igényeltem egy SV Ausweis-t, és pluszban egy infot is kaptam, h melyik Finanzamtban várnak engem tárt karokkal.
Mivel Reinickendorf már második otthonom (jelenleg a szó legszorosabb értelmében, hisz ide vagyok bejelentkezve), már mintha haza mentem volna a Finanzamthoz. Kb 20 perc alatt (ebbe a sorszámhúzás, várakozás, fénymásolás is beleértendő) sikeredett bejelentkezni a német adóhatósághoz. Döbbenet, már nagyon ügyes vagyok helyi ügyintézésben!!
Hazaérve Larst találtam itthon, ma hozták az új rolót meg a fűrészgépet, így szabadságot vett ki, h itthon legyen a szállításkor. Akár én is át vehettem volna, ha tudom előre, h a délutáni sétaismerősöm hirtelen megbetegszik. Na mindegy, így esőben úgysem lett volna szép a városnézés, bár ha eláll, később még be kell mennem pár helyet felderíteni... (A videóval felügyelt berlini tömegközlekedés filmjeiben lassan főszerepet kapok, és a nevemhez is hozzákerül a Bolygó Hollandi, mint keresztnév, abból úgyis csak kettő van!)
Szombat az alvás napja. Délelőtt sokáig, aztán tévé előtt gubbadás délutánig, este korán alvás, ez volt a nemes program szombatra, de hát mit is lehet tenni, ha egész nap esik, és az előző éjjelt végiglumpolta az ember?
Vasárnap viszont kicsit mozgalmasabb volt. Délelőtt kicsi itthoni matatás, Bala ügyesen összepakolt, aztán irány Tegel, közös ebéd, fagyi, aztán go to Hauptbahnhof! Ott viszonylag gyorsan kisütöttük, hogy honnan is indul a vonat a Keletibe, aztán amikor beállt betuszkoltuk Balut és a csomagokat a kupéba, és hamar el is húztunk, Lars még pár bokrot ültetett be, Ulli egy fűszálat festett meg, én meg rendbeszedtem a fürdőt, a szobámat és a gondolataimat. A hétfői próbanapra minden holmit összekészítettem, és bíztam benne, h minden klappol.
Hétfőn már 7:30-kor a Hotel Royal Leonardo halljában ücsörögtem, de csak kb 50-kor jöttek fel értem. Addig a vendégeket nézegettem. A legtöbb olasz volt. Hmmm. Olaszul még nem tudok, de talán nem is vállalkozom rá a közeljövőben. Aztán Sunnie Maria volt a tanítómesterem, vele takarítottunk ki 18 szobát. Azért elég fárasztó egy munka ám! Sunnie Angólából jött 18 éve, 2 nagy fia (31 és 21)és egy kisebb lány (16) van, sőt a nagyobbik fia által egy 3 éves unokája is. Asszem, iszonyú alapos betanításom volt, bár lehet, hogy nem jegyeztem meg mindent, így ha kezdek, tutti lassabban fog menni, mit Sunnieval.
Hétfőn délután fáradtan kúsztam haza, Ullival kellett megbeszélnem, hogyan lép be az ember itt egy betegbiztosítóhoz, miképp nyit számlát, meg hogyan igényel Sozialversicherungsausweis-t.
Íme a keddi program. Munka helyett még mindig csak ügyintézés, és mivel mindennek meg van a maga helye, ideje, sorrendje, természetesen egy nap alatt nem lehet mindent elrendezni. A Krankenkassseban szívesen fogadtak, de munkaszerződés nélkül nem állhattak érdemben szóba velem, így irány a hotel. Ott természetesen nincs megírt szerződésem, így néhány telefonhívás után a szerda reggelben maradtunk, hogy akkor majd befejezhetem a procedúrát. Gondoltam akkor, kis naivan.
Aztán, ha már bent voltam, kicsit nekiindultam a belvárosnak. A Berliner Dom épületét a Museumsinsel egy részét a Lustgartennel szépen körülszaglásztam, aztán elindultam egy irányba, ahol először a medvés szökőkutat láttam meg, csak utána a templomból kialakított kiállítási termet.
 |
 |
| Customize your own free photo collage |
Érdekes volt. Mindig is szerettem a gótikus templomokat, bár ez újkori, de tiszta gótikus elrendezés, valami hihetetlen nyugalmat áraszt. Egy kicsit el is gondolkodtam a dolgok változandóságán, hisz épp július 17-e, azaz 18-a előtti nap volt....
Na ott ért utol egy nő telefonon, h neki unbedingt egy Puztfrau kell, így ha tudok, mennék ki az irodájukba, Charlottenburgban van.
Tudtam. Hihetetlen jó vagyok a tömegközlekedésben, így egy átszállással oda is értem, de sajna az állást nem kaptam meg, ilyen rövidke időre, mint amit maradok még, nem szeretne engemet. Az ő baja..
Hazafelé volt, hogy azt is elfelejtettem, melyik irányba kell felszállnom, annyit utazgattam már, de el nem vesztem. Mivel sem Ullinak, sem Larsnak nem kellett segítenem a délutánra kitaláltam magamnak programot.
Aztán a Tiergarten egyik legmagasabb épülete, a Daimler-Benz Carillon következett. Nekem tetszik a kép, amit ot készítettem.
A Das Haus der Kulturen der Welt környékét jártam be, érdekes volt, nekem tetszett. Az épület, mint egy bazi nagy kagyló, mellette mesterséges tó, azon keresztül visz egy út és lépcső magába a Haus-ba. A vízben,, mint egy belepottyantott gyöngyszem, egy hatalmas bronzszobor, igazából inkább hasonlít egy babszemre, mint gyöngyre. Aztán meg egy butterfly... Elég robosztus...
 |
|
| Customize a free collage |
Asszem, olyan sok sétány van a Tiergarten-ban, hogy eltart pár hétig, míg sikerül végigjárni...
A Siegessäule-hoz közeledve eszméletlen sok képet csináltam a Goldenelse-ről. Persze nem mentem fel 285 lépcsőhöz már irtó fáradtnak éreztem magam, de legalább körbejártam.
 |
|
| This free picture collage personalized with Smilebox |
Aztán a Tiergarten-en keresztül a Potsdamer Platzra igyekeztem, ahol a Berlini filmfesztivált is rendezik, természetesen megnéztem kicsit, és irány az S-Bahn. Hazaérve csak az ágybaesni volt erőm...
Szerda reggelre Manuela Ziegenhorn várt a kedvesen elkészített Arbeitsvertrag-gal. A dátum rajta 18.07.2012 Hehehe! Jó nap egy kezdéshez... Az aláírás után megállapodtunk, h a héten már minden nap dolgozok, aztán célba vettem a Barmer GEK Krankeskasse-t. A tegnapi hölgynek viszaadtam a névjegykártyáját, az nem kell, a maiét eltettem, bejelentkeztem, igényeltem egy SV Ausweis-t, és pluszban egy infot is kaptam, h melyik Finanzamtban várnak engem tárt karokkal.
Mivel Reinickendorf már második otthonom (jelenleg a szó legszorosabb értelmében, hisz ide vagyok bejelentkezve), már mintha haza mentem volna a Finanzamthoz. Kb 20 perc alatt (ebbe a sorszámhúzás, várakozás, fénymásolás is beleértendő) sikeredett bejelentkezni a német adóhatósághoz. Döbbenet, már nagyon ügyes vagyok helyi ügyintézésben!!
Hazaérve Larst találtam itthon, ma hozták az új rolót meg a fűrészgépet, így szabadságot vett ki, h itthon legyen a szállításkor. Akár én is át vehettem volna, ha tudom előre, h a délutáni sétaismerősöm hirtelen megbetegszik. Na mindegy, így esőben úgysem lett volna szép a városnézés, bár ha eláll, később még be kell mennem pár helyet felderíteni... (A videóval felügyelt berlini tömegközlekedés filmjeiben lassan főszerepet kapok, és a nevemhez is hozzákerül a Bolygó Hollandi, mint keresztnév, abból úgyis csak kettő van!)
2012. júl. 14.
13. Freitag ♥Berlin♥
Finom lett, így gyorsan idefirkantom a receptet, aztán a pénteket megnézzük elölről, hisz nem kellene kihagyni, elég aktív nap lett ez is!
Rippchen, vagyis oldalas a la Lars:
Kb 6 kg oldalast enyhén sós vízben kissé megfőzünk kb egy óra alatt, aztán jöhet a pác: 4-5 erőspaprika, egy dl étolaj, só mustár, fokhagyma, vöröshagyma, ketchup, méz turmixban pépesítve. Ha ezzel a kenőccsel lazán átmázolom a husikat, egy éjjelre érdemes a hűtőben pihentetni.
Másnap grillen a szenesedés előttig forgassuk a darabokat, majd bagettet és a többi kencét tálaljuk fel a húsokkal. (ha túl szenes, nem ízlik annyira...)
Szóval péntek reggel, ébresztő 5:30-kor. Gyors indulás az S-Bahnnal, majd U-Bahnnal tovább Reinickendorfba. A sietség gyümölcsöző, az első voltam a hivatalban a várakozók között.
A tegnapi hölgy készségesen segített a bejelentkezésben, aztán azt a vacak igazolást is megszereztem, ami kb a mukavállalási engedéllyel ér fel EU polgárok számára. Kezemben a papírokkal vidáman fotóztam le a medvéket a Rathaus előtt. Mindenfelé a városban találkozni velük.
A hotelben kb 8 perc alatt végeztem a papírok beadásával, aztán hazasiettem. Na a sietés megint csak kötői túlzás, aki egy nagyvárosban a százezer közlekedési eszközből az éppen az úticélja felé vivőkből válogat mindig alkalmazkodik az éppen aktuális helyzethez. Hol ilyen rövidített járat, hol olyan útépítés, de mindig van valami, ami nem engedi, h rutinná váljon az utazgatás.
Az Alex persze megint/mindig elbűvölt, olyan vidám dolog ott sétálhatni!!
Itthon Bala szorgalmasan aludta ki a Björn partijának fáradalmait, de viszonylag könnyedén kimászott az ágyból, ahogy megzörgettem a redőnyt. :-)
Délután festettünk, aztán miután Lars hazaért, a fiúk befejezték a festést, én sütöttem egy meggyes sütit. Ulli kicsit később ért haza, bevásárolt.
Mivel a vendégeket fél nyolcra vártuk, még átrendeztük a nappalit, megcsináltuk a salátát és asztalterítés.
Fél egyig bírtam, aztán miután Ilrikék távoztak, hamarosan otthagytam a kis csapatot még fecsegni.
Szép nap volt ez is!!
Szóval péntek reggel, ébresztő 5:30-kor. Gyors indulás az S-Bahnnal, majd U-Bahnnal tovább Reinickendorfba. A sietség gyümölcsöző, az első voltam a hivatalban a várakozók között.
 |
| Ugye, hogy létezik 1-es sorszám!! |
A tegnapi hölgy készségesen segített a bejelentkezésben, aztán azt a vacak igazolást is megszereztem, ami kb a mukavállalási engedéllyel ér fel EU polgárok számára. Kezemben a papírokkal vidáman fotóztam le a medvéket a Rathaus előtt. Mindenfelé a városban találkozni velük.
 |
| Medvék a reinickendorfi Rathaus előtt |
A hotelben kb 8 perc alatt végeztem a papírok beadásával, aztán hazasiettem. Na a sietés megint csak kötői túlzás, aki egy nagyvárosban a százezer közlekedési eszközből az éppen az úticélja felé vivőkből válogat mindig alkalmazkodik az éppen aktuális helyzethez. Hol ilyen rövidített járat, hol olyan útépítés, de mindig van valami, ami nem engedi, h rutinná váljon az utazgatás.
Az Alex persze megint/mindig elbűvölt, olyan vidám dolog ott sétálhatni!!
 |
| Strandkosár |
 |
| Tévétorony |
 |
| Verebeket fotózó túristák |
Itthon Bala szorgalmasan aludta ki a Björn partijának fáradalmait, de viszonylag könnyedén kimászott az ágyból, ahogy megzörgettem a redőnyt. :-)
 |
| A kezünk festés után... |
Mivel a vendégeket fél nyolcra vártuk, még átrendeztük a nappalit, megcsináltuk a salátát és asztalterítés.
Fél egyig bírtam, aztán miután Ilrikék távoztak, hamarosan otthagytam a kis csapatot még fecsegni.
Szép nap volt ez is!!
2012. júl. 12.
Berlin 12.07 - kalter Regen
Ma megint nagyokat lépegettem előre.
A Hotel Leonadro Royal-ban tárt karokkal fogadtak. Mindent kedvesen vettek tudomásul, amiket mint feltételeket soroltam, és csak egy "egyszerűen" beszerezhető Freizügigungsbescheinigung-ot akarnak tőlem az okmányaimon kívül. Állítólag a lakóhelyem szerinti Bezirksamt-ban kb 5 perc alatt kiállítják. Na ma kb 2 órába telt, egy ügyes űrlappal és pár infoval lettem gazdagabb. Először lakcímbejelentés, aztán jöhet a Freizügi...... . Persze ehhez az infóhoz mintegy 2 órás várakozás után juthattam hozzá.
A német mobilszám regisztrációja azonban kifogott rajtam. Magyar adatokkal nem üzemel az online regisztráció, aztán Ulli nevén regisztráltunk be. Így egy hónapig ingyen beszélhetek az o2 hálózaton belül. Hurráááá! Egyetlen ismerősöm van csak ebben a hálózatban, így vele kell fecsegnem, ha épp benőni akarna a szám.
A szálloda, ahol jövő héttől dolgozok, egy jelentős méretekkel bíró elegáns hotel, csak fekete cipőt kell vinnem a próbamunkához, minden mást adnak. Remélem, beválik, és fog tetszeni, mert hirtelen egy másik helyről is kaptam bemutatkozóbeszélgetésre meghívást. Persze az ottani július 30-i időpont elég késői nekem, így kértem egy korábbit, hátha valami kvalifikáltabb munkát tudnék megcsípni, mert a Zimmermädchen-ség a korom miatt kicsikét nevetségesnek tűnik. Igaz, az otthoni tanítói fizetésemet 4 hét alatt duplán meg lehet vele keresni, még a legalsóbb teljesítményszinten is. Mal sehen!
Ma, hazaérve nekiálltam főzni. Már nagyon hiányoztak az otthoni ízek. Gulyásleves, mami féle pogi került az asztalra. Húúú de fini lett!!!
A holnapi grillpartira Lars készíti a Rippen-t. Ha ízlik, tutti idekerül a recept is.
A Hotel Leonadro Royal-ban tárt karokkal fogadtak. Mindent kedvesen vettek tudomásul, amiket mint feltételeket soroltam, és csak egy "egyszerűen" beszerezhető Freizügigungsbescheinigung-ot akarnak tőlem az okmányaimon kívül. Állítólag a lakóhelyem szerinti Bezirksamt-ban kb 5 perc alatt kiállítják. Na ma kb 2 órába telt, egy ügyes űrlappal és pár infoval lettem gazdagabb. Először lakcímbejelentés, aztán jöhet a Freizügi...... . Persze ehhez az infóhoz mintegy 2 órás várakozás után juthattam hozzá.
A német mobilszám regisztrációja azonban kifogott rajtam. Magyar adatokkal nem üzemel az online regisztráció, aztán Ulli nevén regisztráltunk be. Így egy hónapig ingyen beszélhetek az o2 hálózaton belül. Hurráááá! Egyetlen ismerősöm van csak ebben a hálózatban, így vele kell fecsegnem, ha épp benőni akarna a szám.
A szálloda, ahol jövő héttől dolgozok, egy jelentős méretekkel bíró elegáns hotel, csak fekete cipőt kell vinnem a próbamunkához, minden mást adnak. Remélem, beválik, és fog tetszeni, mert hirtelen egy másik helyről is kaptam bemutatkozóbeszélgetésre meghívást. Persze az ottani július 30-i időpont elég késői nekem, így kértem egy korábbit, hátha valami kvalifikáltabb munkát tudnék megcsípni, mert a Zimmermädchen-ség a korom miatt kicsikét nevetségesnek tűnik. Igaz, az otthoni tanítói fizetésemet 4 hét alatt duplán meg lehet vele keresni, még a legalsóbb teljesítményszinten is. Mal sehen!
Ma, hazaérve nekiálltam főzni. Már nagyon hiányoztak az otthoni ízek. Gulyásleves, mami féle pogi került az asztalra. Húúú de fini lett!!!
A holnapi grillpartira Lars készíti a Rippen-t. Ha ízlik, tutti idekerül a recept is.
2012. júl. 11.
Berlin 11. 07. :-)
Na, ha várt, hát megérkeztünk. Bala jött, és segített, Maj (6) és Lucie (4) pedig még bohóckodtak is kicsit. Lehet, hogy jövőre inkább valami gyerekes munkára kellene koncentrálnom, mert az még mindig a szívemcsücske "munka", jobban vonz, mint a takarítás, bár ennyit soha nem kerestem tanítással, mint a Wie schön sauber ist jetzt alles!!! felkiáltással kísért munkám. Bevallom, nagyon inspiráló volt a folyamatos elismerés Maj-tól. Este persze eléggé kifáradtam, aztán Bala később ért haza, Denis-zel voltak fecsegni, plusz pár fickó még volt velük. Ulli elkapta, és kifaggatta, hogy merre járt. Mire lekocogott a felső szintről, bealudtam.
Kedden megint aktív napot tartottunk. Délelőtt kávézni mentem, helyszín: Hennigsdorf-Havel part.
Húúú, nyugodt, tiszta, élhető hely, az biztos, bár a világ végének tűnt, mire odaértünk.
Aztán irány a Berliner Technikmuseum! 4,5 óra alatt knapp végig sétáltuk, pici pihenéssel, csak néhol merültünk el a részletekben, mert az elején még a felét sem hittük bejárhatónak, olyan iszonyú nagy-sok-részletgazdag stb a kiállítás.
Képeket teszek fel, de Bala fotózott, és még ül rajtuk.
A múzeum után a fatárolóval bíbelődtünk, hétvégére kész kell hogy legyen.
Este kb 10-kor kezdtünk grillezni, aztán kb fél egyig fecsegtünk az udvaron, kellemes és finom vacsit biztosítva a berlini Mücke-hadnak. Hiába fújtuk be magunkat ellenük, Megtalálnak a nyavalyások bárhol is!
Ma főztem, meg a megszokott 5-10 álláspályázatot adtam fel, aztán délután megyek a csajokhoz Pankowba, befejezem a nyaralásuk előtt a takarítást, és megbeszéljük, hogy augusztus közepén még mikor várnak.
Estére nem terveztem semmit, asszem pont elég lesz a hazaúton nem elaludni....
Kedden megint aktív napot tartottunk. Délelőtt kávézni mentem, helyszín: Hennigsdorf-Havel part.
Húúú, nyugodt, tiszta, élhető hely, az biztos, bár a világ végének tűnt, mire odaértünk.
Aztán irány a Berliner Technikmuseum! 4,5 óra alatt knapp végig sétáltuk, pici pihenéssel, csak néhol merültünk el a részletekben, mert az elején még a felét sem hittük bejárhatónak, olyan iszonyú nagy-sok-részletgazdag stb a kiállítás.
Képeket teszek fel, de Bala fotózott, és még ül rajtuk.
A múzeum után a fatárolóval bíbelődtünk, hétvégére kész kell hogy legyen.
Este kb 10-kor kezdtünk grillezni, aztán kb fél egyig fecsegtünk az udvaron, kellemes és finom vacsit biztosítva a berlini Mücke-hadnak. Hiába fújtuk be magunkat ellenük, Megtalálnak a nyavalyások bárhol is!
Ma főztem, meg a megszokott 5-10 álláspályázatot adtam fel, aztán délután megyek a csajokhoz Pankowba, befejezem a nyaralásuk előtt a takarítást, és megbeszéljük, hogy augusztus közepén még mikor várnak.
Estére nem terveztem semmit, asszem pont elég lesz a hazaúton nem elaludni....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)