19.07. Berlin

Tegnap a hősies ügyintézésről harsogtam, de utána még egy túrát tettem a keleti városrészben- Mivel kicsit későn állt el az eső, viszonylag megkésve indultam el az East Side Galery megtekintésére. Erről a szabadtéri kiállításról azt lehet tudni, hogy a megmaradt berlini falra a német újraegyesítés után a világ minden részéről érkező önként jelentkező "művészek" készítettek békével, békés egymásmellett éléssel kapcsolatos képeket, melyeket temérdek túrista akar fotózni, így a kétszer 3 sávos út egyik oldalán rendre kikandikáló hátizsákok nehezítik a szerencsétlen autósok tovahaladását.

Szóval az S- és U-Bahn kombináció, plusz egy kis villamosozás után jöhetett a gyalogtúra. Ulli tanácsára eleve nem a fal felőli oldalra mentem, hanem a szembe oldalon andalogtam, de a részletgazdagabb képek - na meg a szemü hiánya - miatt az útfelező füves részre átkocogtam. Jó hosszan lehet a képek mellett haladni, míg megnézi az ámuló emberke, néhány elég fantáziamentes, de a legtöbb valóban műalkotás a maga nemében!
A másik oldalon az o2 word épülete emelkedik ki a pampából. Leginkább persze a maci tetszett előtte...

Ide egy képgalériát tervezek, ahol a képeket egyszerűen végig lehet lapozni.

Aztán szépen csütörtök lett. Az első munkanapom a H&H GmbH-nál. Sunnieval reggel futottunk össze, és hol egy vietnámi, hol a kedvenc tunéziai, hol a török mókatársammal váltottam pár szót, amikor épp a folyosón összefutottunk. Elég kedvesek, a "közös nyelv" a tört német, kinek-kinek a saját felfogása szerint. Valami fantasztikus élmény!!
Közben folyton mögöttem haladtak a már őskövületnek számító helyiek, és ha valamit nem megfelelően csináltam, azért segítettek, ha mást nem, hát tanáccsal. Az egyik nőcinek fecserészni volt kedve, de mivel főnök, nem hajítottam ki. Így is kb fél kettőre mindennel végeztem, egyszer tévedtem el úgy jobban, na meg párszor nem nagyon. Valamennyire örömöt is adott a mai munka, mert a kezem nyomán mindegyik szoba csilli-villi lett, de a legalaposabb fajtából.
Köszi édesanyám, hogy megtanítottál takarítani. Bár itt kicsit másképp követelik meg a dolgokat, de alapjaiban jól megy!!
Hazafelé végre megkíséreltem a bankszámla dolgot megejteni személyesen, ne kelljen a neten nyitnom számlát, mert a telefonkártyám regisztrációjára elfecsérelt órák élénken élnek az emlékezetemben. (Ugye azt is Ulli nevében sikerült aztán bejelenteni.)
A négy felkeresett bankban nem mondtak olyan bíztatót, ami maradéktalanul elnyerte volna a tetszésemet, így mégiscsak a netes számlát fogom megpróbálni. Azt itthonról és majd otthonról is kezelhetem, plusz otthon is kivehetem a zsét, amikor kell.
Ulliék ma a megrendelt székekért mentek el, de hiába autóztak bő száz km-t a székek valahogy még nem készültek el a megígért határidőre. Hogy mik vannak ebben az óramű pontossággal működő Németországban!!
Ma estére nem tervezek csavargást, kb 20 percenként monszun-szerű esőtől ér bokáig a lé a járdákon, utakon, sőt a csodálatos Berlin-ernyőmet is ki akarta csavarni a kezemből a szél.
Igen, a fantasztikusan szép virágocskás ernyőm hűtlen lett hozzám. Az S-Bahn megállóban sajna ott maradt, és nem várt meg, míg este hazajöttem. Megérem, nagyon szép volt, csak Bala egyik képén maradt meg egy része...:-(