Húúúúú...

öt napja egy betűt nem sok, annyi sem került ide, pedig sok víz lefolyt azóta a Spreen, a Havelen, sőt a tetőről is.
Szombat az alvás napja. Délelőtt sokáig, aztán tévé előtt gubbadás délutánig, este korán alvás, ez volt a nemes program szombatra, de hát mit is lehet tenni, ha egész nap esik, és az előző éjjelt végiglumpolta az ember?
Vasárnap viszont kicsit mozgalmasabb volt. Délelőtt kicsi itthoni matatás, Bala ügyesen összepakolt, aztán irány Tegel, közös ebéd, fagyi, aztán go to Hauptbahnhof! Ott viszonylag gyorsan kisütöttük, hogy honnan is indul a vonat a Keletibe, aztán amikor beállt betuszkoltuk Balut és a csomagokat a kupéba, és hamar el is húztunk, Lars még pár bokrot ültetett be, Ulli egy fűszálat festett meg, én meg rendbeszedtem a fürdőt, a szobámat és a gondolataimat. A hétfői próbanapra minden holmit összekészítettem, és bíztam benne, h minden klappol.
Hétfőn már 7:30-kor a Hotel Royal Leonardo halljában ücsörögtem, de csak kb 50-kor jöttek fel értem. Addig a vendégeket nézegettem. A legtöbb olasz volt. Hmmm. Olaszul még nem tudok, de talán nem is vállalkozom rá a közeljövőben. Aztán Sunnie Maria volt a tanítómesterem, vele takarítottunk ki 18 szobát. Azért elég fárasztó egy munka ám! Sunnie Angólából jött 18 éve, 2 nagy fia (31 és 21)és egy kisebb lány (16) van, sőt a nagyobbik fia által egy 3 éves unokája is. Asszem, iszonyú alapos betanításom volt, bár lehet, hogy nem jegyeztem meg mindent, így ha kezdek, tutti lassabban fog menni, mit Sunnieval.
Hétfőn délután fáradtan kúsztam haza, Ullival kellett megbeszélnem, hogyan lép be az ember itt egy betegbiztosítóhoz, miképp nyit számlát, meg hogyan igényel Sozialversicherungsausweis-t.
Íme a keddi program. Munka helyett még mindig csak ügyintézés, és mivel mindennek meg van a maga helye, ideje, sorrendje, természetesen egy nap alatt nem lehet mindent elrendezni. A Krankenkassseban szívesen fogadtak, de munkaszerződés nélkül nem állhattak érdemben szóba velem, így irány a hotel. Ott természetesen nincs megírt szerződésem, így néhány telefonhívás után a szerda reggelben maradtunk, hogy akkor majd befejezhetem a procedúrát. Gondoltam akkor, kis naivan.
Aztán, ha már bent voltam, kicsit nekiindultam a belvárosnak. A Berliner Dom épületét a Museumsinsel egy részét a Lustgartennel szépen körülszaglásztam, aztán elindultam egy irányba, ahol először a medvés szökőkutat láttam meg, csak utána a templomból kialakított kiállítási termet.

Customize your own free photo collage

Érdekes volt. Mindig is szerettem a gótikus templomokat, bár ez újkori, de tiszta gótikus elrendezés, valami hihetetlen nyugalmat áraszt. Egy kicsit el is gondolkodtam a dolgok változandóságán, hisz épp július 17-e, azaz 18-a előtti nap volt....

Onnan már csak az U-Bahn megállójának hőn vágyott képe lebegett a szemeim előtt, a fáradtság a lassú - medve szerű - cammogásomban mutatkozott meg. Épp egy katolikus templom mellet vitt el az utam, benéztem ide is, ahol épp egy zenés istentisztelet kezdődött. Megvártam a kis orgonakoncert végét, és kilépve a templomból hamarosan a Humbold Egyetem előtt találtam magam.

Na ott ért utol egy nő telefonon, h neki unbedingt egy Puztfrau kell, így ha tudok, mennék ki az irodájukba, Charlottenburgban van.
Tudtam. Hihetetlen jó vagyok a tömegközlekedésben, így egy átszállással oda is értem, de sajna az állást nem kaptam meg, ilyen rövidke időre, mint amit maradok még, nem szeretne engemet. Az ő baja..
Hazafelé volt, hogy azt is elfelejtettem, melyik irányba kell felszállnom, annyit utazgattam már, de el nem vesztem. Mivel sem Ullinak, sem Larsnak nem kellett segítenem a délutánra kitaláltam magamnak programot.

A kedd délutánt tehát a városban töltöttem. Ha nem esik, érdemes kihasználni az időt városnézésre, még ha hundemüde is az ember, mert arra nincs biztosíték, h akkor szép lesz az idő, amikor az ember lábai nem fáradtak. Szóval irány a Bardenburger Tor. S-Bahn-nal átszállás nélkül ez tűnt a legkézenfekvőbbnek. Itt aztán hemzsegnek a turisták!! Párat fotóztam, na nem csak utazókat, aztán a Reichstag következett. Kívülről megnézegettem. Ha a kupolába fel szeretnél menni, előre (2-3 nap) be kell jelentkezni a neten keresztül, egy időpontra várnak, és így lehet csak bejutni. A látogatás nem kerül semmibe, de egyszerűen az utcáról mostazonnal nem eresztenek be.
Aztán a Tiergarten egyik legmagasabb épülete, a Daimler-Benz Carillon következett. Nekem tetszik a kép, amit ot készítettem.

A Das Haus der Kulturen der Welt környékét jártam be, érdekes volt, nekem tetszett. Az épület, mint egy bazi nagy kagyló, mellette mesterséges tó, azon keresztül visz egy út és lépcső magába a Haus-ba. A vízben,, mint egy belepottyantott gyöngyszem, egy hatalmas bronzszobor, igazából inkább hasonlít egy babszemre, mint gyöngyre. Aztán meg egy butterfly... Elég robosztus...

Customize a free collage

Asszem, olyan sok sétány van a Tiergarten-ban, hogy eltart pár hétig, míg sikerül végigjárni...

A Siegessäule-hoz közeledve eszméletlen sok képet csináltam a Goldenelse-ről. Persze nem mentem fel 285 lépcsőhöz már irtó fáradtnak éreztem magam, de legalább körbejártam.

This free picture collage personalized with Smilebox

Aztán a Tiergarten-en keresztül a Potsdamer Platzra igyekeztem, ahol a Berlini filmfesztivált is rendezik, természetesen megnéztem kicsit, és irány az S-Bahn. Hazaérve csak az ágybaesni volt erőm...
Szerda reggelre Manuela Ziegenhorn várt a kedvesen elkészített Arbeitsvertrag-gal. A dátum rajta 18.07.2012 Hehehe! Jó nap egy kezdéshez... Az aláírás után megállapodtunk, h a héten már minden nap dolgozok, aztán célba vettem a Barmer GEK Krankeskasse-t. A tegnapi hölgynek viszaadtam a névjegykártyáját, az nem kell, a maiét eltettem, bejelentkeztem, igényeltem egy SV Ausweis-t, és pluszban egy infot is kaptam, h melyik Finanzamtban várnak engem tárt karokkal.
Mivel Reinickendorf már második otthonom (jelenleg a szó legszorosabb értelmében, hisz ide vagyok bejelentkezve), már mintha haza mentem volna a Finanzamthoz. Kb 20 perc alatt (ebbe a sorszámhúzás, várakozás, fénymásolás is beleértendő) sikeredett bejelentkezni a német adóhatósághoz. Döbbenet, már nagyon ügyes vagyok helyi ügyintézésben!!
Hazaérve Larst találtam itthon, ma hozták az új rolót meg a fűrészgépet, így szabadságot vett ki, h itthon legyen a szállításkor. Akár én is át vehettem volna, ha tudom előre, h a délutáni sétaismerősöm hirtelen megbetegszik. Na mindegy, így esőben úgysem lett volna szép a városnézés, bár ha eláll, később még be kell mennem pár helyet felderíteni... (A videóval felügyelt berlini tömegközlekedés filmjeiben lassan főszerepet kapok, és a nevemhez is hozzákerül a Bolygó Hollandi, mint keresztnév, abból úgyis csak kettő van!)