Gyorsan, még reggel pár sort írok, aztán délután a képekkel bíbelődhetek, mert egyszerűen alig van időm erre a kis blogra.
A múlt hét vége csak úgy elhussant, hisz mindkét nap dolgoztam. Jó, hogy nem 8ra, hanem 9re kell ilyenkor menni, de későbbig is maradtam,. Hétfőre nem terveztem munkát, hanem az Olympiastadiont akartam megnézni, és Teufelsberg várt a maga rusztikus légkörével.
Hogy hogyan is jutottam el ide? Lars javasolta, hogy nehogy kihagyjam az Olympiastadiont és a Teufelsberget.Könnyen oda lehet jutni tömegközlekedési eszközökkel. Szépen utánanéztem a neten, a bvg.de pontosan leírta, h mivel, mennyit megyek, h odaérjek. Asszem a kedvenc oldalam egyébként a helyi tömegközlekedési tudakozó. Beírod a címedet, megadod a célállomás címét, aztán kereshetsz. Ha akarod, finomíthatod a keresést, pl ne legyen benne busz, vagy az érkezés időpontjához fűzze fel az uatzási javaslatokat stb.
Szóval reggel még itt matattam egy kicsit, aztán 10 körül útnak indultam. Először az Olympiastadiont vettem célba, majdnem teljesen körbejártam, valami eszelős meleg lett közben, így kendővel a fejemen csatangoltam. Sok vidám ember mosolygott vissza. Az 1936-os berlini olimpiára készült két év alatt. A bejáratot két hatalmas olszlop jelzi, közötte kifeszített kötélen az olimiák jelképe, az öt karika lóg. A stadionba vezetővel lehet bemenni, 6 euró a belépő és a Hertha BSC területén mindenféle emléktárgyat vásárolhatnak a rajongók.
A szomszédban két S-Bahn vágányon folyik a közlekedés, de 6 másik tartalékvágány is befut ide, kiszolgálandó a meccsek idején megnövekvő igényeket. Monumentális jelenség, még így is, hogy nem volt tömeg, hisz épp semmi sportizé nem volt, csak valami rendezvényre építettek sörsátrakat a mókusok.
A Teufelsberg keletkezése még a 2. világháborúra eredeztethető, amikor annyi rom keletkezett, hogy nem tudtak mit kezdeni a sok törmelékkel. A tervszerű németek ekkor határozták el magukat, hogy ha már nincsen hegyük, két legyet üthetnek egy csapásra: lesz hegyük (végre!) és a városból a romokat is eltakarítják.
Szóval beindult a gépezet és sok éven át kb 26 millió m3 törmeléket hordtak ide, majd a 72-es lezárás után termőfölddel és facsemetékkel (1 millió csemete!) borították/ültették be, és a hidegháború idején az amerikai lehallgatóközpontnak adott otthont. Később a lokátorok haditechnikai kiegészítőjének leszerelése után polgári célokat szolgáltak a tornyok, amatőr rádiósok kaptak itt helyet, és most látogatható területté vált. A kultúrális egyesület, akik a területet gondozzák, és maga a terület inkább emlékeztettek egy esténként drogoktól és alkoholtól dülöngélő hordára a maga várában, mint egy 21. századi kultúrális egyesületre. A képeken is pont ez látszik.
Estére Samirrel, a tuniszi munkatársammal terveztünk teázást, erről kicsit bővebben majd délután írok, mert indulnom kell dolgozni. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése