Lores, a kedves afrikai/kubai? kolléganőm egészen megrökönyödött, mikor elmondtam neki, h merre szoktam munkába járni. A BVG oldalon ezt a legegyszerűbb/legrövidebb utat találtam, és maradéktalanul elégedett is voltam vele mindaddig, míg a bernaui este óta kétszer át nem aludtam az átszállásokat, így eléggé elhúzódott az utazás. 2 átszállás meg a két séta elég húzós, ha az ember lánya napi rutinból és fáradtan indul neki.
Mától az S25-tel innen Schulzendorfból egyenesen a Potsdamer Platzig megyek, onnan 4 megálló az U2-vel, és máris a Spittelmarkton vagyok, ahonnan 5 perc a szálló. Hogy mi a jobb abban, h kevesebbet kell átszállni? Na nem lett rövidebb a menetidő, de mivel nem kell az átszállásokkal vacakolni, OLVASHATOK!! A vonatokon amúgy is az utasok jó 40 %-a vaskos könyvekkel vagy olyan elektronikus kütyükkel közlekedik, és olvasnak, olvasnak.
18. 07.
Ha utazás, akkor továbbra is maradok az "új" útvonalnál, valóban jó. Ma hazainduláskor a főnököm, szólt, h velem tartana. Általában kocsival jár, de ma - sok év után először - tömegközlekedett. Vicces volt, amikor a Potsdamer Platz-on én mutattam meg neki, hol kell átszállnia. :-)
Ma elhatároztam, h ha legközelebb korán végzek, a Dali kiállítást beiktatom a programba, egyszerűen nem bírok ellenállni, naponta látom a csalogató bejáratot, és már tavaly is csak egy hajszál választott el a meglátogatásától.
Délután aztán nekikezdtem a jövő nyár tervezgetésének, hisz a számtalan nyelviskola közül csak akad egy, ahol jövőre szerveznek nyelvtanfolyamot, amit én tarthatok, csak valahol megfelelően be kell mutatkoznom. A szobalány-ság nagyon tutti izmokat növeszt, de megerőltető munka, és valójában nem igazán nekem találták ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése