Ma végre megint rövid napos lehettem, és az itthoni teendők sem nyomasztanak. (Nem, mintha sokat kellene tennem itt a lakásban...)
A hétvége-horror után tegnap és ma végre kicsit rövidebb napok köszöntöttek be. Ez több okból is így van, a hétvégén sokan elutaztak a szállóból, és az ő szobáikat kitakarítani valóságos kihívás, a hét elején viszont maradnak a vendégek, és egy lakott szoba kevesebb fizikai erőkifejtést igényel, főképp, h a vendégcuccokat nem szabad tapogatni. Szerencsére!
Na persze Mónikáról sem szabad elfelejtkezni, mellém osztották be betanulni, mondván, az én szobáim mindig olyan szépek. Na vele aztán dupla olyan gyorsak lettünk! Hmm, igyekszem nem elfelejteni semmit, de háát aki ismer, tudja, h ez azért elég necces tud lenni. Még szerencse, h a szállodaiparban nem sok mindent bíznak a véletlenre, a szobalány után még mindig ott a Hausdame, valami főnökféle, aki lecsekkolja, h minden rendben van-e, és ha valami kimaradt, szól, vagy egyszerűen megcsinálja maga. Na az ásványvíz a minibárből, a kevergető pálcikák a nescafé mellől, nem mindig találnak a helyükre általam, de Manuela, Marina vagy Tina már ismeri a gyengéimet. A portörléssel, a tükörfényesítéssel, az ágyak katalógus-szerinti kinézetével viszont nem szokott gond lenni, most már azt is megjegyeztem, h milyen típusú szobába milyen és mennyi ágynemű/törölizé kell.
A csajok külön kedveznek, mikor a beosztás készítik reggel, h lehetőleg csak egy emeleten legyenek a szobáim, ne kelljen két emelet között cikázni, lehetőleg sok lakott szoba jusson, minél kevesebb elutazós, h kevesebbet kelljen dolgoznom. Pedig nem is kértem, én csak igyekszem minden munkát a lehető legszebben és közben mosolyogva, a vendégekkel lehetőleg angolul társalogva megoldani.
Ja, angol? Igen! IMÁDOOM! Az időpontokat, h mikor térhetek vissza a szobába, v az egyéni igényeket rendre angolul egyeztetem a tisztelt vendégsereggel, és olyan jó érzés, h én nem csak úgy állok ottan, mint a Bálámnak az ő szamara, meg mint a német kollégáim nagy része, hanem van kicsi angolos jártasságom, és szót értek akár az indiaiakkal is. Hmm, nagyon boldog lennék, ha ezt az érzést sok-sok tanítványom megtapasztalhatná, h valójában nem nekem tanulják azt a "fránya" németet, hanem maguknak, a maguk örömére.Persze itt bármi megtanulhatóról is lehet szó.
Tegnap először, ma másodszor jutottam el a Tiergarten-be napozni.A Brandenburger Tor-nál szálltam ki, onnan buszoztam tovább. Nagyon szeretem ezt a képet:
A Tiergarten az egy hatalmas park, erdővel, sétautakkal, állatkerttel, pár követséggel, patakkal, csatornával, rengeteg réttel. Több réten lehet napozó emberekbe botlani, így már tavaly sokszor játszottam a gondolattal, h munka után oda megyek először, és csak azután irány Heiligensee, a jelenlegi lakhelyem. Akkor még nem voltam annyira rutinos közlekedő, a buszokkal igen bátortalanul bántam, de idén már bármilyen eszközzel lazán bárhova eljutok. Ennyivel magabiztosabb lettem, és már nem tévedek el, ha nincs látótávolságban az S-Bahn megálló. Hehehe!
Tegnap ugyan elég uncsi volt egyedül napozgatni, de ma egyik kollégámat elcsaltam, így fecsegve azért mégsem volt annyira nagy a forróság, és az unalom sem akart megölni. A héten még minden nap 26-27 fokot ígér az időjárás előrejelzés, így esélyes, h nem az utolsó barnulás volt a mai.
A holnapi, ebben a szériában utolsó munkanapom előtt elmormolok egy imát, h sok "Bleibe" és kevés "Abreise" Zimmer jusson holnap, h mielőbb végezhessek, h aztán jusson idő még a csavargásra is.
Ja a H&M utalványomat is be kellene váltani. Ugye a rendszeresen kitöltött német kérdőíveket a Meinungsstudie nevű közvélemény-kutató cég több mint 20 eurós jóváírással köszönte meg, így soppingolnom kell. Hmm, ha még szeretnék ruhaboltokban vásárolgatni! Na asszem egy kellemes nyári sál, vagy több bőséggel belefér a keretbe, és ezzel még örömet is szerzek magamnak! Nem is rossz terv!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése