A pénteki Dali-kiállítás nagyon tetszett, szombaton pedig várt az Ostsee.
Warnemünde csudiszép, a tenger hűs és selymes. Na meg persze sós. Még döglött medúzát is tapintottam!
Lefotóztam a zöld-fehér és a piros-fehér világító tornyokat, valamint a régi tornyot kissé beljebb, a sétánynál.
Petiéknek egy kis parkról készíttettem pár képet, nekem nagyon tetszett az elrendezése.
Az utazás kimerítő volt, a DB nem ismeri a légkondit, kint 35 fok, bent kb ugyanannyi. A meckern szó jelentését csodálatosan megtapasztalhattam a strandon, de én csak halkan kacarásztam rajta. A nyafogó fiút ugyanis NEMNEKEMKELLETTHAZAVINNI!!!
Sidiki, a guineai kollégám elkísért, így végre nem egyedül kellett nekivágni a kalandozásnak. Nagyon érdekes volt kicsit belepillanthatni az afrikaiak életébe itt Európában. Hmm, mennyi mindent másképp élnek meg mint mi! Valóban tanulságos út volt.
Vasárnap aztán talán nem is csoda, h egy porcikám sem kívánta a munkát, így a rám váró 17 szoba, reggel még a LEHETETLEN kategóriában volt. Persze délutánra sikerült a végükre járni, de extrém erőfeszítésbe került - kivételesen - részemről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése