Harmadik nap vége...

Kedd este lenne, ha nem múlt volna el éjfél. Igen, épp ilyenkor keveredek ágyközelbe, de jól telt a kedd. Reggel megfestettem a porcelán gombokat. Ilyet még nem csináltam, de szerencsére elég bátor is vagyok, megy hasonló játékokat űztem már az otthoni barkácsolásokkal, így nem volt teljesen idegen a festegetés. Szerintem hercig ajtógombok lettek, 

Ullinak nagyon tetszett, szerdán kisütöm őket, aztán mehetnek fel az ajtókra. Bala biztos szívesen felszereli. Délelőtt pályázatokat írtunk, vagy tízet, Ulli és én felváltva, természetesen a nevemben. Telefonáltam vagy 5 helyre, de még nincsen állásom. Persze parázni fölösleges, itt van még munka, tehát unatkozni nem fogok.

Az álláskeresés után nekiveselkedtünk a füvezésnek.
Az "öreg" csontocskáim alig bírták, közben többször abbahagytam a festést, pihennem kellett, mert a földön-kucorgást nem szoktam, és összenyomorodtam tőle. Persze már tudom, hogy mi vár rám, ha otthon a nappaliban kifestjük a falat. Igaz, amikor az első bordó fűszálakat megláttam, a lélegzetem is elakadt, annyira megtetszett.


Most már tudom, hogy nem fehérrel fogom kifesteni a nappalit, hanem a törtfehérlesz az alapszín, a dekor pedig a hihetetlen-sötétbarna, azok a bútorhoz is mennek, kellően világos marad, de sokkal szebb, mint a natúr fehér...





Délután megjött Tanja, Ulli nyüsszögős barátnője. Egy darabig hallgattam a nyafogását, de annyira lefárasztott a negatív dolgaival, hogy bevonultam a szobámba inkább olvasni/szunyókálni. Mikor eluntam a dolgot, összeszedtem magam, és a kitépett térképrészlettel a kezemben megkezdtem az első önálló sétámat. Az iPod-on zenét kapcsoltam, de a lépésszámlálót elfelejtettem, így arról lecsúsztam, h megtudjam, mennyit is sétálhattam, de a combomban és a fenekemben éreztem az izmaimat, tehát a megszokott mennyiség körül lehetett a táv. Sajna képeket ma/tegnep nem készítettem a sétán, épp elég volt a sok kis utcán eligazodni. Hogy milyen praktikusak ezek a németek! Az utcanév táblákat mind a páros, mind a páratlan oldalra kiteszik, és alá írják, hogy melyik házszámok vannak az adott szakaszon. Csak a hülék tévedhetnek el, ha figyelgeti az ember a táblákat.
Gyors fürdést beiktatok, aztán alukálok, hisz holnapra kis kerti munka és a temérdek ablak tisztává varázslása vár rám. Két napig biztos kitart a dolog, mert iszonyú soknak tűnik az ablakok hada. Asszem, leltározással kezdem. Ez már azért is praktikus lesz, hogy lássam, hogy nem hagytam-e ki egyet is.
Bala már koradélután hazaért a barátjától egy jó hírrel. Hétvégén Constantinék ismerkedni várnak minket. A pótfiam szüleit megismerhetem végre! Buliii!